Hétvége

2013.06.28. 09:06

Tábori piknik a bakancslistában

Tóth Loon színművésznek szavazta meg idén a Latinovits-díjat a Veszprémi Petőfi Színház társulata. Jó évada volt, jó szerepeket kapott, sikeres előadást rendezett. Zágrábba, a Krleža fesztiválra készül, majd a következő évad bemutatójára: a színház vezetése felkérte őt a Légy jó mindhalálig című musical színpadra állítására.

Balla Emőke

- Színészi vagy rendezői munkája van ebben a díjban?

-  Benne van az egész társulat. Én csak akkor lehetek jó, ha segítenek ebben. Az elmúlt évadban sokat segítettek a barátaim, mert ők tényleg a barátaim. A színházunknak ez a legnagyobb erénye, nem pusztán kollégák a kollégák, kialakult egy családias hangulat. Az évadban nagyon sokat dolgoztam, jó szerepeket játszottam, például a Tündérlaki lányok című vígjáték tornatanárát. Megrendeztem a Tábori pikniket, amit már régóta terveztem.

Fotó: Penovác Károly



- Volt "rendezői" múltja, a saját maga által fordított Lebović darabokat mutatta be.

- Ez olyan, mint egy jóindulatú daganat a fejben;  elkezd nőni és ha nem szedik ki, akkor zavar. A Tábori piknik is ilyen volt. Mindig szerettem a technikai újdonságokat használni, a technikával játszani, ez a mozgó háttér ilyen. Azt mondták, lehetetlen megcsinálni, én megtettem. 

- Akkor most rendező?

- Ezt többen kérdezték tőlem. Nem vagyok rendező. A rendezőt azt különbözteti meg a nem rendezőtől, hogy őt felkérik egy feladatra. A Tábori pikniket én választottam.  A következő lépés, amikor a vezetés felkért, hogy rendezzem meg a  Légy jó mindhalálig című musicalt. Onnantól viszont lehet, hogy rendező vagyok. Ha az sikerül, és miért ne sikerülne, már nevezhetnek annak.

 



- Hogyan fogadta a felkérést?

- Kértem egy nap gondolkodási időt, majd igent mondtam.

- Nyáron erre az előadásra készül? Lesznek színészi feladatai is az évadban?

- Decemberig ezzel az előadással foglalkozom. Az Éjjeli menedékhelyben lesz egy szerepem, de csak egy apró,  hogy legyen időm a gyerekekkel foglalkozni, szeptembertől szereplőválogatás lesz a gyerekeknek. 

- Krleža Agónia című drámájában is játszik.

- Én jelentkeztem, hogy szívesen benne lennék a darabban. Két másodperces szerep. Ha leejti a jegyét és felnéz, már nem lát. Az előadás részt vesz a zágrábi Krleža fesztiválon, jó, ha tud valaki segíteni. Most a feliratozáson dolgozom.

 



- Milyen munkák várják az évad második felében?

- Nem tudom, az még messze van. Van egy kis betegségem...

-  Beszélhetünk róla?

- Nem titkoltam soha. Krónikus mieloid leukémia, lehet élni vele, gyógyszerrel tudják kezelni. Az ugrabugrálás nem mindig esik már olyan jól, de ez persze a korral is jár. 

-  Hogyan derült ki a betegsége?

- Kétoldali tüdőgyulladásom volt, nem akart elmúlni.  Kértem egy általános vérképet, amit mindenkinek ajánlok, negyven fölött legalább évente egyszer csináltassa meg.  Telefonáltak, hogy menjek a kórházba, bementem, csodálkoztak, hogy lábon jöttem be. Harminc kilóval vékonyabb voltam. Közben kiderült, hogy ezen a területen Veszprémben vannak a legjobb szakorvosok. A gyógyszerem nagyon új és nagyon drága - tehát sokba kerülök a társadalomnak - ezért próbálok valamit visszaadni a munkámmal. Ez így becsületes.

- Kellett változtatni az életmódján? A színpadi megterhelés mennyire viseli meg?

-  A színpadi fizikai megterhelés más, ahhoz a próbákon hozzáedződik az ember. Bármilyen furcsa, lehet, hogy kint nem tudja lefutni a százat, de ott fent, a színpadon az ezret is lefutja, mert úgy van kondicionálva. Valószínűleg az összes modern kori betegség alapja a táplálkozás, a tartósítószerek, ezeket kéne megvonni. Megpróbálok minél egészségesebben étkezni, de nagyon nem különbözik az étrendem másokétól. 

- Főzni is tud.

- A  főzés a legjobb dolog, mindjárt az evés után. Rengeteg kedvencem  van, például a töltött káposzta, azt sütőben sütöm.

- A füredi Kisfaludy Színház megrendelésére Pörköltészet című irodalmi menzán vesz részt, a bor akadémiája című tudományos borkóstolás pedig egy önálló estje.

-  Szeretem a jó bort és az irodalmat. Egy időben voltam bor szakíró is, sok barátom lett a borászok között, ők nagyszerű emberek, mind mosolygósak, jókedvűek, nyugodtak. Az volt az ötletem, hogy összegyűjtöm  azokat a borritkaságokat, amiket az ember nem ismer, nem  tud beszerezni és  összeállítok egy irodalmi műsort, Hamvassal, Máraival, Krúdy Gyulával, Móra Ferenccel.  A műsorban a nézőkkel kóstoltattam például  fehér bakatort, vörös bakatort, pintest. 

- Jár még haza, Délvidékre?

-  Annyira megváltozott Délvidék arca, hogy nincs értelme. Topolyán átmentünk, elkeserít, hogy minden tönkrement, nem jó látni, hogy az uszodát  felveri a gyom. Azt gondoltam, jobb, ha úgy marad meg az emlékezetemben, ahogyan gyerekkoromban volt. Amikor fiatal voltam, virágzó ország volt, Dalmácia szívem második csücske. 

- Már Veszprém az otthona?

- Tizenöt éve élek Veszprémben, feleségem veszprémi. Innen már nem megyek el, ha el nem küldenek. Szeretem a várost. Tizenöt perc a Balaton, tizenöt  a Bakony.

 



- Hűséges a színházhoz is.

- Nem vagyok átszerződős. Volt egy másik időszak, amikor Ruszt József dolgozott itt, ő valamiért nagyon kedvelt engem. Kitalálta, hogy legyek a játékmestere.  A  rendező a játékmesterével mindent átbeszél és amikor nincs itt, a játékmester úgy lép fel, mint a rendező. Dolgoztam vele párszor, aztán meghalt. Voltam irodista, akkor nem játszottam annyit, hanem a kiadványokkal foglalkoztam, szerkesztettem,  plakátot, műsorfüzetet készítettem. Aztán jött  Bujtor, behívott: Fiam, maga mit bohóckodik ott, az irodában?  Menjen vissza a színpadra.  Visszamentem. 

-  Úgy érzi, most van a pályája csúcsán?

- Amikor a kórházban feküdtem, átgondoltam: biztosan ezt akartam csinálni? Mit szeretnék még megvalósítani? Készítettem egy bakancslistát. Első gondolatom volt Lebovic Az ezredik éjszaka és a Csapda című darabja, a kórházban kezdtem el azokat fordítani. 

- A tábori piknik is szerepelt a bakancslistában?

- Abszolút.

- Mi szerepel még?

- Általában darabok. Mindenképpen meg akarom rendezni Arthur Miller A világ teremtése és egyéb ügyek című darabot. Magyarországi ősbemutató lenne, könyvben sem jelent meg. Van egy Nestroy-Offenbach operett, aminek én a  Kannibál operett címet adtam, két kannibál törzsről szól. Halál komoly. Nagyon vicces. De azt csak operában lehet megvalósítani,  operaénekesek kellenek hozzá. És még van sok ilyen ötletem: egy egész életrevalónyi.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!