Táskában hordja minden keservét

Nem azokat hibáztatja, akik átverték, végül is, mondja, a saját hiszékenységének vált áldozatául. Furcsa, szövevényes és hosszú történet ez, velejéig erkölcstelen szélhámosokról és a magyar igazságszolgáltatás útvesztőiről. Tény, hogy H. Sándor 12 esztendeje jogerősen pert nyert az adósával szemben, de máig nem tudott érvényt szerezni a jogainak.

H. Sándor higgadt mérnöki körülményességgel adja elő lecsúszásának történetét, ami akkor kezdődött, amikor ötven esztendősen úgy döntött hosszú évek után otthagyja a munkahelyét, hogy szellemi szabad foglakozásúként kamatoztassa szerteágazó ismereteit és kapcsolatait. A kilencvenes évek végén, hatvan esztendősen, negyven év munka után kérte a nyugdíjazását, s ekkor olyan meglepetés érte, amiből máig nem ocsúdott fel. Akkor összesen 9600 forint nyugdíjra jogosult, mert fogalma sem volt arról, hogy az Antal-kormány idején meghozott nyugdíjtörvény szerint csak az 1988-után befizetett járulék alapján számítják ki a nyugdíjakat. Főállású gépészmérnökként és gazdasági szakmérnökként jól keresett, de szabad foglakozásúként önmaga után csak minimális járulékot fizetett. Minden követ megmozgatott, mert igazságtalannak és jogellenesnek tartotta az annak idején visszamenőleges hatállyal meghozott nyugdíjtörvényt. Fáradhatatlanul írta a beadványait, a legalsótól a legfelsőbb szintig, minisztériumoktól az országgyűlés elnökéig mindenkinek, aki akkoriban nyugdíjügyben bármilyen hatóságnak minősült. Mondanom sem kell, hogy eredménytelenül. Élete lassan megindult lefelé a lejtőn, bár szívósan küzd ma is, de időnként már úgy tűnik neki, csatát vesztett.

- Nálamnál fiatalabb feleségem, életszínvonalunk romlását észlelve, elhagyott, eladtuk a nemesvámosi új családi házunkat és becsületesen elosztottuk az árát. Meglepetésemre, alig néhány nap múltán kaptam egy telefonhívást. Néhai M. G. befektetési szaktanácsadó üzleti ajánlatot tett. Nem ismertem, de meghallgattam. Utólag gondolkodtam el azon, hogyan szagolhatta ki egy idegen, hogy pénzem van? Nyilván jó informátorai lehettek a földhivatalban - tűnődik H. úr. - Rövid határidős, jól fialó befektetést ajánlott, elgondolkodtam, belementem. A barátjával, K. E. vendéglőssel érkezett. Utóbbi előadta, hogy a panzióját 180 millió forintért árulja, gyorskölcsön kell az üzemeltetésére, abból visszakapom a pénzem kamatostól. Az ingatlant valóban eladásra hirdette az újságban, jártam is a faluban, láttam a panziót, a kocsmáját és más ingatlanjait. Így sikerült, engem - aki mindig csodálkoztam az emberek hiszékenységén - meggyőzni, hogy tisztességes üzletet kötöttünk. Szerződésbe foglaltuk, tegeződünk, nagy volt a bizalom és a mellénye is nagy volt, azt mondta, aprópénz, amit én neki kölcsön adok szóval levettek a lábamról. A szerződésben foglaltak szerint K. E. és a felesége voltak az adósaim, fizetési határidő egy hónap. Átadtam neki a 4,5 millió forintot, két tanú jelenlétében.

Múltak a hónapok, H. úr rendszeresen nógatta az adósát, az meg fűt-fát ígért, majd jobb híján megegyeztek, hogy havonta törleszt kisebb-nagyobb összegeket. Azután, úgy egy esztendő múltán közölte, hogy eladta a panziót, jött és leszámolta H. úrnak, ami neki járt. Békében elváltak. De mint kiderült, csak rövid időre. Alig egy hónap múltán K. ismét betoppant a jóhiszemű H. úrhoz, előadta milyen befektetésekben utazik, ismét sürgősen pénzre volt szüksége, és miután már nem volt híján a bizalomnak, megkapta az ötmilliót. Teltek a hónapok, de H. úr nem kapta vissza a pénzét, kénytelen volt utána nézni a saját dolgainak.

- Gondoltam, ha pénz nincs, akkor legalább a fedezetként felkínált Opel Vectráért elmegyek hozzá. Akkor azonban már hűlt helye volt a kocsinak, sérülten várt vevőre egy szombathelyi használtautó kereskedőnél, aki K. E.-nek 1,9 milliót fizetett érte. Aztán elmentem az adós lakóhelyére, s volt mit látnom: a panziót már lepecsételte a végrehajtó, a házát is, és mint kiderült, rajtam kívül tucatnyi magán- és jogi személynek tartozott, beleértve a bankokat, beszállítókat, az adóhatóságot, utóbbinak akkor már 36 millió forinttal - mondja H. úr, aki úgy véli, hogy őt és további nyolc hitelezőt az adós más ingatlanjainak árverezésével ki lehetett volna fizetni, ám K. E. ingatlanjainak végrehajtásából az adósok egy fillért nem láttak.

- Mivel a kölcsönt nem kaptam vissza, természetesen bírósághoz fordultam, és másodfokon is pert nyertem. Ennek 12 esztendeje. Azóta hajléktalan vagyok - szedi elő az irdatlan dokumentációt, amely a bírósági ítéletek, határozatok, végzések, végrehajtási dokumentumok és H. úr végeláthatatlan levelezéseit tartalmazzák.

H. Sándor a saját hiszékenységének vált áldozatául (Illusztráció: archív)

Nézzük, vajon miért állítja azt H. úr, hogy ő nem a szélhámos társaságot hibáztatja, hiszen ők csak kihasználták azokat a réseket, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy ügy elvesszen az igazságszolgáltatás dzsungelében. A sárvári bíróság 12 évvel ezelőtt kötelezte K. E. és K. E.-nét 4,620 millió forint és kamatai megfizetésére. Megfellebbezték az ítéletet, ám a hitelező másodfokon is nyert. Az alpereseknek azonban esze águkban nem volt fizetni, így H. úr kérelmére az illetékes bíróság elrendelte a végrehajtást amely a mai napig folyamatban van! Ugyanis az alperesek rendre megfellebbezik a hatóság minden lépését, fondorlatos módon a határidőt megelőző napon, ekkor a bíróság felfüggeszti a végrehajtást, amit a határidők után újra indítanak. Az alperesek közben minden jogi kacifántot latba vetve húzzák az időt: kérik a kereset elutasítását, kifogásolják a végrehajtási eljárás minden mozzanatát, nem értenek egyet a becsértékkel, majd a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetlevelet nyújtják be, elfogultságot jelentenek be a bíróság ellen arra hivatkozván, hogy a tanúk aláírása hamisított, majd arra, hogy a felperes jogosulatlan pénzügyi tevékenységet végez, hamis tanúkkal állnak elő, feljelentgetik a hitelezőjüket, aki az évek során megaláztatások sorát volt kénytelen elviselni és számtalan tárgyalást kellett végigülnie. A két évvel ezelőtti földhivatali szemle szerint amit rendszeresen megküldtek H. úrnak 12 hitelező neve szerepel: csopaki, füredi, celldömölki, fehérvári, hévízi magánszemélyek, továbbá takarékszövetkezet, gázszolgáltató, szombathelyi kft. és a végrehajtó.

A végrehajtó iroda tavaly nyáron arról tájékoztatta az illetékes Sárvári Járási Ügyészséget, hogy 2010 nyarán a több éve elhúzódó eljárásban árverésre tűzte ki az adósok egyik ingatlanját, ami ellen azok természetesen kifogást emeltek, amit a bíróság elutasított. Megtörtént az árverés, ám az a adósok a változatosság kedvéért ezúttal az ingatlanárverési jegyzőkönyvet kifogásolták, amit a bíróság elutasított. Nagy nehezen elárverezték az ingatlant, a végrehajtó elkészítette a vételár felosztási tervét, de az adósok a felosztási terv és a díjjegyzék ellen is kifogást emeltek. A végrehajtó a szombathelyi bíróságot kérte, hogy bírálja el a kifogásokat, megérkezett a végzés, és kiderült, hogy H. S. végrehajtást kérő követelése nem került kiegyenlítésre.

H. ezután kérelmezte az adós másik ingatlanjának árverezését, de az adós most a helyszíni eljárás ellen nyújtott be kifogást, majd kérte a végrehajtás felfüggesztését és azt, hogy elfogultág miatt az ügyét helyezzék másik végrehajtóhoz. H. úr számára aligha nyújt vigaszt a tény, hogy a végrehajtási eljárás a mai napig folyamatban van, minek során H. S. követelése is feltüntetésre került .

- A magyar joggyakorlat lehetővé teszi, hogy csaló szélhámosok évtizedekig élősködjenek jóhiszemű emberek és az állam kárára. Az adósaim helyett immár tizenkét esztendeje az állam fizeti a bírósági költségeket, beleértve annak a tárgyalássorozatnak a költségeit is, amelyen igazságügyi írásszakértő bizonyította, hogy nem hamis a tanúk aláírása - magyarázza H. úr, miközben három tucat végrehajtás-eljárási dokumentumot terít az asztalra , nem kell más hozzá csak egy gátlástalan, dörzsölt ügyvéd. Az adósnak esze ágában sem volt megfizetni a kölcsönt, már akkor tartozott a pénzintézeteknek és magánszemélyeknek, amikor engem becsapott. Ügyészi intézkedést is kértem, de elutasítottak, mert ennek benyújtására nem volt törvényes lehetőség .

H. úr lapozgat. Levelek az országgyűlés elnökéhez, az igazságügyi miniszterhez, bíróságokhoz, ügyészséghez, minisztériumokhoz, országos bírósági hivatalhoz, volt és jelenlegi miniszterelnökhöz, köztársasági elnökhöz, az országgyűléshez

- Általában válaszra sem tartanak érdemesnek. A címzettek a hatáskörük hiányára hivatkozva visszautalnak oda, ahol eddig sem mentem semmire. Ily módon feljogosítottak arra, hogy feltegyem a kérdést: a törvényhozók komolyan gondolják, hogy az állampolgárnak a végletekig tűrnie kell a bíróságok halogató és szélhámosokat támogató eljárását?