Lovasi András: nem az én ötletem volt az életműkötet

– Márciusban jelent meg a Kiscsillag új lemeze Szeles címmel. A leggyakoribb vélemény, hogy a hangzása jóval szellősebb a korábbi lemezekhez képest. Ez a hangzásvilág új irányt jelent, vagy csak egyszeri kirándulás volt?

– Ezt még nem tudom. Az biztos, hogy oda már nem térünk vissza, amilyen korábban volt a Kiscsillag, de hogy merre megyünk tovább, még számunkra is kérdéses. Amiket a lemez óta zenélgettünk, abból azt látom, hogy a Csaszi (Császári Gergely, a zenekar új vendégművésze – M. A.) és a Lecsó is (Leskovics Gábor, a Kiscsillag énekes-gitárosa – M. A.) eléggé beleásta magát a szintetizátorhangzásba és a soundolásba, ezekben egy csomó lehetőség van még. A következő anyagunkon a hard rock gitározás talán még kevésbé lesz hangsúlyos, de az is lehet, hogy újra kapunk ehhez is egy löketet. Az biztos, hogy fogunk vagy fogok még rockosabb anyagokat is csinálni, és a mostani lemezen is van egy-két ilyen dal, de azok is inkább blues ihletettségűek, mert az utolsó időszakban főleg ilyen zenéket hallgattunk.

– A Szeles szövegei nem csak komorabbak talán a korábbiaknál, hanem közérzetibbek is: akad jó pár aktuálpolitikai utalás, ami korábban nem volt jellemző sem a Kispál, sem a Kiscsillag szövegeire.

– Egyetlen egy dal van, amiben vannak direkt aktuálpolitikai utalások, a többiben nagyon nincsenek, de az az egy nyilván a többit is ilyen kontextusba helyezheti. De, ha valaki jobban megnézi a lemez utolsó két dalának szövegét, akkor rájöhet arra, hogy mindkettő egy jövőképet mutat be gúnyosan, arról szólnak, hogy milyen lesz hazánk 20-30 év múlva.

– A lemez utolsó, kétségbeesetten ismételgetett szavai, „legyen ez”, azt jelentik, hogy ez a jövőkép fog beigazolódni, bárki bármit csinál?

– Valószínűleg igen. Ez nem egy lázadó dal, hanem arról szól, hogy ez már eldőlt és így lesz.

– Nem túl biztató ez a kicsengés.

– Nem látom Magyarország következő húsz-harminc évét túlságosan vidámnak. Ha valaki olvas, gondolkodik, és nyitott szemmel jár a világban, és nem akarja feltétlenül azt elhinni, ami éjjel-nappal szól mindenhonnan, akkor ez szerintem nyilvánvaló. De a helyzet nem csak nálunk ennyire rossz, számomra úgy tűnik, mintha az európai kultúra a saját elvesztésén munkálkodna.

Lovasi András, a Kiscsillag Kossuth-díjjal elismert dalszerző-frontembere (Fotó: Nagy Lajos)

– Pedig valamennyi válságán átevickélt korábban.

– Vannak szűkösebb időszakok, amikor a túlélésre kell berendezkedni. Valószínűleg egy ilyen, válságokkal teli időszak jön, amelynek nem lehet pontosan tudni a végkifejletét, de azt remélhetjük, hogy az európai kultúra legfontosabb vívmányai megmaradnak.

– Júniusban visszatér a Kispál és a borz, az első három album dalai hangzanak el Orfűn, jövőre a zenekar második időszakának dalai, 2016-ban pedig az utolsó években született albumok. Csak a pénz miatt tér vissza az együttes?

– Nem gondolom, hogy a pénz negatív motiváció lenne. Vagyis biztosan szerepet játszik a döntésünkben, mint ahogyan az is, hogy a Fishing on Orfű brandet továbbépítsük. Amikor kitaláltuk, hogy újra koncertezünk, mindjárt mondtam, hogy a Sex Pistols a példaképünk, és azt fogjuk mondani, hogy „elfogyott a pénz”. Szerintem Magyarországon ezt az egész kérdést – s leginkább a legpénzéhesebb emberek – nagyon szemérmesen kezelik. Beszélni kellene a pénzről és sokkal jobban a helyén kezelni. Rengeteg olyan előítéletünk van, ami miatt ma ott tartunk például – visszatérve a politikára –, hogy talán Bokros Lajos kis pártján kívül egyetlenegy párt sem volt, amelyik azt hangsúlyozta volna, hogy a kapitalizmus egy működő modell, ami a maga fékjeivel együtt egy jó keretet tud biztosítani arra, hogy az emberek leéljék az életüket. Ez jelenleg eladhatatlan Magyarországon. Pedig ennek az úgynevezett irányított kapitalizmusnak vannak történelmi előzményei, illetve a jelenben is látunk modelleket – Kína, Oroszország –, csak az a különbség, hogy nekünk hiányoznak azok az erőforrásaink és az a potenciál, amivel ezt az irányvonalat képviselni tudnánk és sikeresen működtethetnénk.

– Egy tavalyi interjúban szóba került egy könyv, ami a zenei pályafutásodról és talán rólad is szólna, Lévai Balázzsal írjátok. Nem korai a negyvenes éveidben életműkötetet megjelentetni?

– Nem az én ötletem volt, és a sokadik felkérésre mondtam igent. Hirtelen döntés volt, és most sem vagyok persze meggyőződve róla, hogy jó, de ha az ember, mondjuk Kossuth-díjat kap, vagy valami más egyebet, amit mások nem annyira szoktak kapni, akkor még érdekesebb lesz, és eladható lesz egy róla szóló termék. És ez most eladható, nem tíz év múlva. Emellett persze volt és van is egyfajta közlésvágy is bennem, és végül ezért nem álltam ellen. Ráadásul sok minden nincs is dokumentálva a kilencvenes évek rock’n rolljáról, és már én sem emlékszem egy csomó mindenre. Pedig, ami érdekes bennem, illetve minden ilyen élettörténetben, az az elején történik. A magyar rockkarrierek, főleg az első és második generációsok, egy budapesti, mondhatnám azt is, belterjes szubkultúrához kötődtek, bár az én sztorim sem annyira nem érdekes – egy vidéki fiú, mindenféle háttér nélkül jön és csinál egy zenekart –, ezt meg lehetne írni a Tankcsapdáról is, ahogy ez megtörtént, róluk már három könyv is született. Ebben pedig én mondom el, mit gondolok arról a kis világról, amiben élek, és megpróbálom feleleveníteni és elmesélni az eddigi történeteket. Remélem, hogy a hátralévő 10, 20 vagy 25 esztendőben nem történik már velem olyasmi, ami miatt át kellene írni a könyvet. Ami a közönséget érdekelheti, a legizgalmasabb életszakasz, az már benne van. Lehet, hogy írok még pár jó dalt, lehet, hogy írok még k...a jó albumokat, de arról majd írunk még egy könyvet. Hogy sikeres lesz-e vagy sem, azt nem tudom. Balázs csinált velem hosszú interjúkat, ebből összerakta az első verziót, amit aztán én átgyúrtam, utána pedig megint ő dolgozott rajta, aztán jön a szerkesztő, és a sok gyúrás után majd elkészül a könyv, ami valószínűleg idén május végén jelenik meg. De továbbra is azt gondolom, hogy alapvetően az én dalaim az érdekesek, a rólam szóló könyv egy melléktermék, amiből az derül ki, hogyan működik az agyam és, hogy mit gondolok különféle dolgokról. Nem biztos, hogy ettől a dalok más megvilágításba kerülnek, és nem is biztos, hogy más megvilágításba kell kerülniük. De biztosan vannak olyanok, akiket érdekel az is, mit gondol ez a pasi azonkívül, hogy a „szőkített nő kifogott egy ebihalat”.