Hétvége

2015.08.28. 12:31

Vendégsarok: harminc éve a pályán

Heti vendégírónk Kiszelyné Czibik Tünde táncpedagógus.

Napló

Éppen harminc éve, 1985 szeptemberében tettem esküt a veszprémi városházán, mint az akkori 6-os számú, később Nagy László Általános Iskola pályakezdő történelem-népművelés szakos tanára.

Nagy ambíciókkal, hatalmas lelkesedéssel és világmegváltó tervekkel indultam. Amihez hozzáértem, mindent felforgattam, az állóvizet felkavartam, ahol megjelentem, mindig történt valami. Tele konfliktusokkal és hibákkal. Az alkotás vágya, a külső megfelelni akarás, a hiúság hajtott. Akkor még nem tudtam, hogy mindez a belső bizonytalanságomból fakad. Szigorú voltam másokhoz, akárcsak önmagamhoz, kevéssé értettem meg másokat, akárcsak önmagamat, mindig többet akartam másoktól, akárcsak önmagamtól. Szorgalmas, de türelmetlen voltam, eredményorientált és kissé agresszív.

Húszévesen sokat tanultam és küzdöttem, de sokat csalódtam is.

Harmincévesen már tudtam, mit akarok, s mikor negyven lettem, már szilárdan álltam a lábamon, de még mindig tele voltam kérdésekkel.

Mire ötvenéves lettem, konkrét és biztos értékrendem alakult ki, melynek határai vannak, s melynek törvényeit nem lépem át.

Egyik, már rég elbúcsúzott diákom azt mondta, azért szerette a Cholnoky Mozgásművészeti Stúdió világát, mert amit egymásnak megígértünk, azt mindig betartottuk, számíthattunk egymásra, és segítettük a másikat. Úgy viselkedtünk, ahogy éreztünk, őszintén, hazugságok nélkül, tudtuk, mi a jó és mi a rossz, voltak igazodási pontjaink.

Az én világom, a mi világunk huszonöt éve valósult meg, amikor 1990-ben a veszprémi Cholnoky Jenő Általános Iskolában megalapítottam a Cholnoky Mozgásművészeti Stúdiót. Tanításom középpontja a szépség, mely ember nélkül nem létezik. Mozgás nélkül nincs ember és szépség nélkül nincs harmónia. Amíg az emberiség a gyermekekben újra kezdődik, addig örök örömnek marad meg a szépség. Az az alapelvem, hogy ne csak a tehetségesek, hanem az átlagképességűek is magasabb szintű mozgáskultúrára tegyenek szert.

A gyermekek mindennapos terhelései, az őket érő hatások szükséges feloldásában a művészetnek nagy szerepe van, mert elősegíti az élet értékeinek, szépségeinek felfedezését, érzéseket örökít meg, a hétköznapok fölé emeli az embert. A táncművészet az a kommunikációs eszköz, amelyben a közösen átélt alkotás és befogadás pozitív tapasztalatokként épül be a résztvevők személyiségébe. Az alkotói feladatoknak és a kooperatív tevékenységnek köszönhetően érzelmi biztonság alakul ki a csoportokban, amelyben képesek a kreatív együttműködésre, a szellem teremtette önfejlődésre, s így az egyéneken, kisközösségeken át felépíthetik a közösségünk kultúráját. A kultúra körforgalma így alakul ki, hiszen az igényre nevelt közönség táplálja a művészetet.

Talán még soha nem gondoltunk bele mélyebben abba, hogy a kitartóan táncórákra járók, a bemutatókon szereplők milyen értékeket sajátítanak el szeretett művészeti tevékenységük által úgy, hogy évek során észre sem veszik az erőfeszítéseik ezen részét, de mire felnőtté cseperednek, megértik: „Csak aki önmagává válhatott, és aki önmaga lehet, az képes mások számára is valaki lenni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!