Hétvége

2016.12.30. 18:50

Nagy Gyula: Szeretem a szülővárosomat

Ötven ország négyszáz jelentkezője közül mindössze ötödmagával választották ki a Covent Garden Királyi Operaház fiatal tehetségeket képző programjába, a Jette Parker Young Artists Projectbe. Nagy Gyula a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolából indult. Londonban értük utol.

Forgács Ádám

- Hosszú út vezetett idáig Veszprémből. Hogyan, mikor kezdődött érdeklődése a komolyzene iránt, miként alakult a pályája a veszprémi zeneiskolától?

- Mióta az eszemet tudom, már a Csermák Antal Zeneiskolába jártam, arra az időszakra, amikor nem voltam zeneiskolás, nem is emlékszem. Évekig Szuromi Miklós tanított baritonkürtözni, majd harsonázni, ezután a szintén általa vezetett Veszprémi Ifjúsági Fúvószenekar tagja is voltam hosszú évekig.

Egy héttel azelőtt, hogy elmentem Dublinba tanulni, volt velük az utolsó fellépésem. Emellett meghatározó volt, hogy szüleim zeneszerető és éneklő emberek, mindketten Veszprém Város Vegyeskarában énekelnek, ott is találkoztak, így tehát én is tagja lettem ennek a kórusnak, amit Erdélyi Ágnes vezet. A tizenéveimen túl már nagyon élveztem, hogy a szüleimmel egy helyen énekelhetünk, sok szép emlék köt oda.

Nagy Gyula veszprémi kapcsolatai megmaradtak, próbál hazajönni évente legalább háromszor. Veszprémben nőtt fel, itt járt egyetemre, a családja és sok barátja van itthon Fotó: archív

Az éneklést körülbelül tizenhat évesen kezdtem, amikor Guns N' Roses-dalokat vonyítottam, vagy inkább próbáltam vonyítani otthon. A szüleimnek volt egy énektanár ismerőse a kórusban, így elmentem hozzá énekórára, hátha így könnyebben leszek rocksztár. Ő volt Ötvös Károly, a zeneiskola akkori igazgatója. Nála összesen - néha kihagytam pár évet - több mint tíz évet tanultam.

Sok szempontból fontos és meghatározó figurája az életemnek. Nála kellett először Händelt és Mozartot tanulnom az órákra, majd ezeket az éves farsangi koncerteken előadni, változó sikerrel. Rocksztár nem lettem még, de ő ismertetett meg az opera zenei világával.

Fontos volt még számomra a Lovassy László Gimnázium kórusa és Tóth Mária, aki azt vezette. Ha jól emlékszem, a lovassys karácsonyi hangversenyen énekeltem először oratóriumszólót zenekar és kórus előtt. Ez egy Purcell- darab volt. Sok Veszprémhez kötődő zenekarban is énekeltem, harsonáztam és vesztettem el a fejem: Mephisto, Nautilus, eSKAbbe - ebben öcsémmel együtt.

A gimnázium végén szerettem volna a képzőművészeti főiskolára menni, sokáig készültem erre Pigler Károly tanár úrral. A másik lehetőség, amit szerettem volna, a zene volt. Felvettek Budapestre, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ének tanszakra, a képzőművészetire viszont nem, így a következő évben Fekete Máriához jártam énekelni. Budapest nagy volt, mindenféle szempontból sok inger ért, a Zeneakadémiára viszont nem vettek fel, úgyhogy gondoltam, akkor minek erőltessem?

Hazajöttem Veszprémbe, az egyetemre, ahol angol irodalom és nyelv, valamint színháztörténet szakot végeztem. Ez is izgalmas volt, mindig vonzott az irodalom, most volt alkalmam alaposan belemélyedni. Meghatározó emberektől tanulhattam, többek között Bécsy Tamástól. Az egyetem alatt folyamatosan zenéltünk a zenekarokkal, és újra jártam Ötvös Károlyhoz énekelni, a Komáromi Sándor vezette Egyetemi Színpadban is tevékenykedtem.

- Mikor kötelezte el magát végleg az opera műfaja mellett?

- A fordulat akkor jött, mikor befejeztem az egyetemet. Két évet dolgoztam egykori iskolámban, a Lovassy László Gimnáziumban tanárként, amit szerettem, új kihívás volt. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy közelebb szeretnék kerülni a művészethez és főleg a zenéhez, ezért úgy döntöttem, megpróbálok mindent csak ennek alárendelni és felvételiztem Dublinba.

Itt találkoztam Philip O'Reillyval, aki nagyon fontos tanár az életemben, vele tanultam a következő években a dublini Royal Irish Academy of Music iskolában. Ezek alatt az évek alatt egy boltban dolgoztam, amiből fizettem a tandíjat és a szállást, de néhány ír alapítvány és a veszprémi Tudás a jövőnkért alapítvány is támogatott, amiért hálás vagyok.

Nem misztifikálni akarom a dolgot, de sokszor éreztem Isten jelenlétét, akar kisebb, akár nagyobb dolgokban.

Volt egy hajléktalan, Danny, aki mindig a bolt előtt a földön rajzolt, és valamiért jóban voltunk. Sokszor, amikor valamiért szétvetett az ideg, vagy kilátástalannak tűnt egy-egy helyzet vagy nap, csak a semmiből megszólalt, és olyan dolgot mondott, ami akkor épp sokat dobott rajtam. Számomra ő sokszor Isten egy prófétája volt akkor.

Mintha azt mondta volna ez a helyzet, hogy mindegy, toljad csak, a művészet akkor is érvényes, ha egy bolt előtt, a betonon ülve rajzolódik ki, nulla pénzért". De Danny egyébként sosem adta el a lelkét, csak a drogoknak, sajnos.

Semmiképp sem azt akarom mondani, hogy Isten akarata az, hogy én énekeljek, vagy bármi ilyesmi, csak modellszerű volt a helyzet, amibe beleengedett.

- Hogyan épül fel, meddig tart a Királyi Operaház programja, és hogyan sikerült bejutni ide?

- A zeneművésze-ti után egy évet a londoni National Opera Stúdióban tanultam, ami egy következő lépes volt, itt a képzésemet már a Royal Opera House támogatta. Ez-után egy évet szabadúszóként dolgoztam a Welsh National Operával és a Scottish Operával. Ezután kezdődött idén szeptemberben a Jette Parker program a Covent Gardenben.

- Ez a program (Jette Parker Young Artist Programme) kétéves program a Royal Operában, ami a pályájuk elején levő művészeket alkalmaz és juttat színpadi lehetőségekhez.

- Nyilván úgy férek bele a young" kategóriába, hogy ez inkább pályája elején levőt" jelent, nincs korhatár, mert ez relatív. Baritonként a 34 éves korommal még nem csúsztam le sok mindenről - vagy ha mégis, akkor pedig legalább még kiélvezem, amíg lehet -, könnyebb a helyzetem, mint egy lírai szopránnak.

Évente öt énekest, két korrepetitort és egy rendezőt vesznek fel a programra, ami azt jelenti, hogy általában tíz énekes van, éves rotációban. A felvételi első fordulója CD-felvétel alapján történik, majd három másik fordulóban énekelni kell a bizottság előtt. Az utolsó forduló már a nagyszínpadon van.

A program során a nagyszínpadi produkciókban kisebb szerepeket éneklünk, emellett megtanulunk és lepróbálunk nagyobb szerepeket úgynevezett cover" szereplőként, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az adott szereplő lebetegszik, vagy nem tud megjelenni, mi ugrunk be.

Emellett stúdiószínházi, vagy kisebb volumenű előadásokban kapunk nagyobb szerepeket. A programnak saját, csak a young artist program résztvevőit alkalmazó előadásai is vannak. Ugyancsak a program szervezésében több koncerten kell részt vennünk, akár dalokból álló koncerteken, akár áriakoncerteken. A londoni Királyi Operaház a világ egyik legismertebb zenei műhelye: nagy elismerés, de nagy kihívás is megfelelni a követelményeknek.

- Hogyan készült rá?

- A felkészülés és a két év folyamán folyamatosan dolgozunk az operaház korrepetitoraival, nyelvi felkészítőivel, valamint pszichológussal, rendezőkkel, mozgástrénerekkel is rendszeresen dolgoztunk. Ennek következtében a munka sok odaadást, folyamatos jelenlétet és aktivitást igényel. Nagyon kell egyensúlyozni lelkileg, hogy az ember mindig topon legyen, és mégse váljon zombivá, ami sokszor nem könnyű.

- Milyen feladatokat kapott eddig, és milyenek várnak még önre?

- A nagyszínpadon Fiorello szerepe (Rossini: Il barbiere di Siviglia), Filotete szerepe (Händel: Oreste). A Royal Ballet és a Royal Opera közös produkciójában Paul szerepe (Philip Glass: Les Enfants Terribles). A jövőben készülök Nachtigall szerepére (Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg), a Császári Biztos szerepére (Puccini: Mma Butterfly), Douphol báró szerepére (Verdi: La Tra-viata), a Flamand követ szerepére (Verdi: Don Carlos). Beugró, cover" szerepekre is készülök: Sharpless (Puccini: Mma Butterfly) és Belcore szerepére (Donizetti: L'elisir d'amore).

- Hogyan folytatja pályáját a képzés után?

- A program után és során tovább járok meghallgatásokra, ahová csak tudok, és majd ezekből kialakul remélhetőleg, hogyan alakulnak a következő évek.

- Milyen a civil élete Londonban, ott tervezi-e további életét?

- London elég nagy nekem ahhoz, hogy felszabadultan érezzem magam benne. Bár van, aki élvezi ezt a folyamatos pörgést, én nem annyira, kisebb városokban érzem jobban magam. Egyébként a bázisom jelenleg is Dublinban van, Londonban egy szobát bérelek folyamatosan. De persze London kulturális szempontból egy világváros, ezt viszont nagyon élvezem. Az érem két oldala ez. Egyébként a program annyira sűrű, hogy emellett nem igazan van időm semmire. Ez egy veszélyforrása annak, hogy teljesen elboruljak, amit azért szeretnék elkerülni. Nem hiszem, hogy Londonban szeretnék mindig élni. Dolgozni jó lenne persze mindig visszatérni, de az teljesen más, mint ha az lenne az otthonom.

- Veszprémi kötődései megvannak-e még?

- Veszprémi kapcsolataim persze továbbra is megvannak, próbálok hazajönni évente háromszor legalább, ha tehetem. Veszprémben nőttem fel és jártam egyetemre, úgyhogy nagyon sok barátom van itt, és persze a család. Szeretem ezt a várost.

 

Nagy Gyula 1982-ben született Veszprémben, középső fiúként. A Rózsa úti Általanos Iskola, majd a Lovassy László Gimnázium hatosztályos képzésére járt, később a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, a Pannon Egyetemen, végül az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Innen került a Royal Irish Academy of Music- Dublin, majd a londoni National Opera Stúdiójába. Felesége orgonista, sokszor koncerteznek együtt. Hobbija a zenehallgatás, főleg a klasszikus és rock, punk, blues.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!