2012.01.07. 08:58
A koporsóból mászott ki a volt heroinista
Síri csendben, megdöbbenve hallgatták a minap Dávid, a 21 éves, kábítószerfüggő fiatalember őszinte vallomását pápai diákok egy drogprevenciós rendezvényen.
A noszlopi rehabilitációs otthon lakója rövid élete alatt megjárta a földi pokol legmélyebb bugyrait, de ugyanakkor bebizonyította, hogy a legsötétebb alagútból is van kiút a fényre. Tapasztalatait őszintén megosztotta olvasóinkkal.
Mindennapi eset Dávid és a kábítószer története. Azért nyúlt középiskolásként a droghoz, mert olyan érzések kavarogtak benne, amiket nem tudott kezelni, feldolgozni.
- Barátaim révén kerültem kapcsolatba a marihuánával. Úgy gondoltam, a fű megoldja a problémáimat, gyógyírt jelent a gondokra. Innentől kezdve már droggal kezeltem az érzéseimet, egyre több kellett belőle. Hamar kialakult bennem a függőség, ha nem jutottam fűhöz, lelki elvonási tüneteim támadtak. A drogfüggőség az életemre is kihatott.
Eleinte persze minden rendben volt a fiúval. Ugyanúgy járt iskolába, mint korábban, csak éppen szívott is mellette. Viszont amikor rászokott az amfetaminokra, akkor már kezdett kicsúszni a lába alól a talaj, és egyre súlyosabb lelki függőség alakult ki benne a kábítószerre.
- Egyszerűen állandó kényszert éreztem az anyagozáshoz. Ekkor már aljasságokra vetemedtem, a családomat is megloptam, egyszóval bármit megtettem a kábítószerért. Ezen a ponton romlott el az életem, intézetbe kerültem, rendőrségi ügyeim lettek, bűnözői körökkel kerültem kapcsolatba.
Mindez azonban már a múlt. Hogyan tudott váltani, és hátat fordítani a drognak? Az életmódja miatt ugyanis a családja elűzte otthonról. Heroinfüggővé vált, nyolc hónapig "barnázott", belecsúszott a dizájnerdrogokba is. Három évig az utcán élt, csak az a cél lebegett előtte, hogy belője magát, hogy anyagozzon.
- Az elején még elvoltam a kéregetésből, viszont egy idő után beletörtem az utcai létbe, az állandó bűzbe, mocsokba, hajléktalanságba, nincstelenségbe. Elkaptam a hepatitis C- vírust, gyakorlatilag a halálomon voltam. A drog teljesen tönkretett.
Ekkor határozta el, hogy ennek véget kell vetni, újra normális emberré szeretett volna válni. Dávid tudja, hogy milyen mélységeket járt meg: "tulajdonképpen a koporsóból másztam ki". Jelentkezett a pszichiátriára, ahonnan rehabilitációra került, és most azon dolgozik, hogy végleg elfelejtse a kábítószert.
- Legtöbben a lelki, családi problémájukat akarják a kábítószerrel kezelni, ezért nyúlnak a droghoz - válaszolja arra a kérdésre, hogy mi olyan csábító manapság a kábítószerekben. - Ezt sokan nem ismerik be, ehelyett azzal magyarázzák a helyzetet, hogy a társaság és a kíváncsiság hajtja őket a drogfogyasztáshoz. De ahogyan korábban én sem, úgy ők sem tudják, hogy mit is tesznek valójában, és hogy hová fajulhat a kábítószer-függőségük. Nem ismerik a dolog veszélyeit.
Dávid szerint vidéken a könnyű drogok, leginkább a füvezés, a speed és mostanában a dizájnerdrogok a legelterjedtebb kábítószerek.
- Budapesten sokkal súlyosabb a helyzet, az egy teljesen más világ. Ott már minden mennyiségben és fajtában használják a kemény drogokat is. A fővárosban "megőrültek" az emberek.
A volt kábítószerfüggő fiatalember fizikálisan és lelkileg is egyre jobban érzi magát, megtanulta kezelni az érzéseit. Folytatja a rehabilitációs terápiát, közreműködik drogprevenciós előadásokon. Nemrég zárult le az utolsó pere: felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, ezzel pedig lezárta a bűnözői pályafutását.
- Dolgozni szeretnék, mint minden rendes ember. Szociális területen is szívesen vállalnék munkát, úgy érzem, a tapasztalataimat felhasználva segíteni tudnék a drog elleni küzdelemben.
Fontosnak tartja Dávid a prevenciós előadásokat, ráadásul ő egy hiteles, kellőképpen elrettentő élettörténetet tud a hallgatóság elé tárni, amiből sokan tanulhatnak. Azt mondja, hogy túl nagy vágyai nincsenek. Egy normális, szermentes életre vágyik.