Megmentette a kihalástól a kakasdi begyes galambfajtát a veszprémi tenyésztő

Németh Bence galambtenyésztőt tavaly decemberben az országos Begyes Galambokat Tenyésztők Fajtaklub elnökévé választották, az elmúlt években több díjat nyert az országos és fajtaklub-kiállításokon, 2017-ben tenyésztőtársaival sikeresen elfogadtatott egy új galambfajtát. De hogyan lesz valakiből 29 éves korára országosan elismert galambtenyésztő?

– A nagymamámnál mindig sokféle állat volt, a nagypapám postagalambokat is tartott, mindig érdekeltek a háziállatok, itthon díszbaromfikat is tartottam. A galambokkal akkor kezdtem komolyabban foglalkozni, amikor 2010 körül egy galambász ismerősöm két párat nekem ajándékozott. Ettől kezdve elkezdtem galambkiállításokra járni, és nagyon megtetszett a galambászok közössége, olyannyira, hogy rövidesen magam is tenyészteni kezdtem az egyik fajtát, és manapság már közel 90 egyedet tartok – idézi fel.

Az ismerősétől antwerpeni dísz postagalambokat kapott, ezután fehér postagalambot is tartott, díszállatként. Érdeklődése rövidesen a kakasdi székely begyes galambfajta felé fordult.

– Először 2013-tól magyar óriás begyesekkel kezdtem el komolyabban foglalkozni, így ismertem meg Farkas Ferenc kakasdi tenyésztőt, és mikor nála jártam, akkor találkoztam a kakasdi székely begyes fajtával – idézi fel. – A 2010-es évek elejére rendkívül lecsökkent a fajta egyedszáma, talán tíz tenyésztő foglalkozott vele, és nem is számított elismert fajtának. Összefogtunk Farkas Ferenccel, és 2013-tól elindítottuk a fajtaelismertetés útján a kakasdi székely begyest – folytatja.

A kakasdi székely egy régi fajta, történetét az 1940-es évekig lehet visszavezetni. Akkor jelent meg Magyarországon a fajta, amikor a bukovinai székelyeket a Tolna megyei Kakasdra és környékére telepítették, akik magukkal hozták galambjaikat is. A kétezres évek végére azonban csökkent a fajta egyedszáma, csaknem kihalt a faj, ekkor döntött úgy Bence és több hazai tenyésztőtársa, hogy összefognak, és elindítják a fajtaelismertetést. Többéves munkájukat 2017-ben koronázta siker, amikor a sztenderd­bizottság elfogadta a tenyésztők erre irányuló kérelmét.

Németh Bence a székely begyes mellett a szintén ritkának számító magyar óriásbegyes fajtából is számos egyedet tart. Az ősi fajta története egészen az 1500-as évekig visszavezethető, a több színváltozatban – fehér, fekete, vörös és kék szalagos – is előforduló magyar begyes a világ legnagyobb galambfajtája, amelynek nagysága akár a 60 centimétert is meghaladhatja, szárnyfesztávolsága akár 135 centiméter is lehet – hívta fel a figyelmet a tenyésztő. A fajta igen nagy méretű teste és szárnya miatt nem tud repülni, a tenyésztőnél éppen ezért tavasztól őszig napközben sok időt töltenek az udvaron.

Ahogyan minden állatfaj, a galambok is évi 365 nap gondozást igényelnek, talán emiatt sem számít manapság népszerű hobbinak a galambtenyésztés. Erre országos adatokat is példaként hoz a tenyésztő: miközben az 1990-es évek végén még mintegy ötezer tagja volt a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének, mára ez a szám 2500-ra csökkent. Bence azonban jó értelemben vett megszállottsággal vallja, hogy szép hobbi, a galambok meghálálják, új ismerősöket, barátokat szerezhet, és díjakat, serlegeket nyerhet a versenyeken. – Reggel munkába indulás előtt és munka után is foglalkozom velük, a legtöbb időm pedig estefele van rájuk – meséli. Időről időre van kedvence, amelyet a legszebbnek tart. A galambok megszelídíthetők, Bencét is megismerik a madarak, a vállára szállnak és a kezéből esznek. Amikor elutazik, galambász barátaira bízza a madarakat.

A tenyésztő megismer minden galambot, azt is tudja, melyik melyiknek az utódja, holott ma már öt generáció tagjai búgnak a volierben (röpde). Füzetben vezeti, ki kivel van rokonságban, ez azért is fontos, hogy elkerülje a túlzott beltenyészetet. Szigorú kritériumok szabályozzák, hogyan kell kinéznie egy vörös vagy sárga szívhátú begyesnek. Ha tudja, melyik egyednek ki a felmenője, sikeresebb lehet. – A galambtenyésztésre nem véletlenül mondják, hogy élő szobrászat, ugyanis nem könnyű rögzíteni a jó tulajdonságokat. Az a célunk, hogy mindig egy kicsit szebb fióka keljen ki a tojásból – magyarázza. A begyes galambok dísze és egyben legfőbb tenyésztési értéke az, ahogy a begyüket felfújják. Bence egy fiatal egyedre mutat, amely még tanulja a begyfelfújást, ám egyelőre nem gömbölyödik olyan formásan a begye, mint a többieknek. Idő kell, amíg elsajátítják a pontos technikát – veti közbe a tenyésztő. Bár a legfontosabb szerepet a tavaszi párzási időszakban kapja a begyfelfújás, ha egészséges és jól érzi magát egy begyes galamb, akkor folyamatosan fújja a begyét – avat be Németh Bence.

A fiatal tenyésztő rendszeresen jár helyi és országos kiállításokra, az elmúlt években több elismerést is begyűjtött, a fajtaklub-kiállításokon például többször nyert mesterdíjat. Jólesik neki, ha a munkáját díjjal ismerik el, de az jobban motiválja, hogy a fajtát minél többen megismerjék. A fajta egyik legfontosabb tenyésztőjének számít, a bírálók értékelései szerint nála vannak az országban a legszebb székely begyes galambok. Felmerül a kérdés, mi történik azokkal a galambokkal, amelyek nem felelnek meg a fajta előírásainak. Bence elárulja, ilyenkor előfordul, hogy elajándékoz vagy elad néhány egyedet, és az is lehet, hogy levágja a galambot. Ez nem szentségtörés, bár elismeri, van olyan tenyésztő, aki erre képtelen. – A kakasdi begyes fajtából én sem vágok, mert sajnálom őket, de a dajkagalambok közül igen – mondja.

A tenyésztőt decemberben a 2016-ban újraalapított begyes fajtaklub elnökévé választották, idén még a korábbi elnökkel együtt vezetik a szervezetet. A tenyésztés és az elnöki tiszttel járó feladatok mellett Bence a magyar begyesekről szóló könyvön is dolgozik, amely a fajta eredetéről, múltjáról, tenyésztéséről és a fajta jövőjéről szólna. Az anyag háromnegyede kész, reményei szerint a jövő évben be tudja fejezni a kötetet. Látva a hozzáállását és az ügy iránti lelkesedését, biztosak lehetünk benne, hogy ez sikerül.