Hétvége

2013.09.20. 09:51

Cseh Sándor: visszaforgatom az időt a régi rádiók, motorok között

Amikor belépek a kis múzeumomba, megcsap az öreg rádiók jellegzetes illata. Ilyenkor visszarepülök az időben, mindegyikről eszembe jut egy emlék, vagy azok az emberek, akiktől kaptam ezeket a készülékeket. Nem beszélve a veterán motorokról!

Kovács Erika

Nagyon jó érzés, ha a barátaimmal együtt a motorszín előtt fröccsözgetünk, és meséljük a motoros és az ezzel kapcsolatos régi, csajozós élményeinket – mutatja ritka gyűjteményét Cseh Sándor Badacsonylábdihegyen, aki nyolcszáz régi rádió, magnó és 35 veterán motor tulajdonosa. 

Évtizedek óta boldog házasságban él, és ma három gyermeke mellett négy unokája előtt is büszkélkedik különleges darabjaival. - 1953-ban a nővéremmel elmentem a barátnőjéhez játszani. Jóval kisebb voltam, le akartak rázni, ezért mondták, hallgassak a rádióban mesét, a Miska bácsi levelesládáját. Éppen a Piroska és a farkas szólt. Mondták a lányok: „Gyere, Sanyi, figyeld ezt a zöld lámpát, a rádió akkor szólal meg, amikor ez világít”.

Nagy hangaerőn szólt a rádió, és épp akkor mondta a farkas Piroskának, hogy „hamm bekaplak!”. Ekkor úgy megijedtem, hogy elszaladtam haza. Ez volt az első élményem a rádióval, és ezután évekig nem is hallgattam azt, tartottam tőle – idézi jókedvűen a kezdeteket a ma már szenvedélyes gyűjtő. Később, tíz évesen az ábrahámhegyi focipályán egy pesti fiúnál látott először zsebrádiót.



– Kértem, adja nekem, hogy hazavihessem megmutatni, de nem adta. Akkoriban osztrák ismerőseinktől kaptam rágó gumit, azzal visszamentem a pályára. A pesti srác is kért belőle, és csak akkor kapott, amikor odaadta nekem a rádiót. Ekkor került a kezembe az első rádió – emlékezik.

Azonnal lenyűgözte a készülék, és akkor fogadta meg, ha lehetősége lesz, annyit gyűjt, amennyit tud. Az elsőt, egy 441 Telefunken-t 1964-ben kapta. A legrégebbi darabot egy 1928-as Standard-ot lomtalanításon találta, és ma is működik. -Amikor kapok egy régi rádiót, addig próbálkozom, javítom, amíg meg nem szólal. Csodálatos érzés, amikor egyszer csak sistereg, és valamelyik adó megszólal. Ilyenkor már nyugodtan alszom – állítja.

Sándor kiállításokon is bemutatja a készülékeket, egyikről a tv is tudósított. Ettől kezdve még több darabhoz jutott, történt, amikor hazament, nem tudott bemenni az ajtón, annyi régi készüléket tettek a háza elé. Az ország minden részéről keresték. Bakonyszentlászlón egy 222A Oriont kapott, aminek rózsafából van a doboza. -Ahová 1953-ban iskolába jártam, ott volt ilyen készülék, és azóta sem láttam sehol sem ilyet- emlékezik.

Megdobogtatja a szívemet, amikor egy 1950-60-as évekbeli szalagos magnót találok, mivel a közel 600 rádió mellett jól megvan a 70-80 szalagos magnó, és a 100 zsebrádió. Ezt a zeneszekrényt 2002-ben abban az órában kaptam, amikor megszületett az első unokám – simít végig a különlegességen, és mellette egy szép nagy Mechanikai laboros zeneszekrényen. Sándor tíz éve tagja a Magyar Rádiógyűjtők Klubjának, velük többször találkozik a budapesti börzén. Családja eleinte nem nagyon örült, hogy mindenféle rádiókat lát itt-ott, de már belátták, hogy ez a szenvedélye.

- Nagyon jó érzés, amikor beülök a múzeumomba a rádiók közé, bekapcsolok egy Pacsirtát, egy Tertát, a hatalmas skálát végigpásztázom, és az éterben lévő hanghullámok között utazom. Megcsap az öreg rádiók jellegzetes illata, és végignézek rajtuk, visszarepülök az időben, és eszembe jut egy-egy kellemes emlék, vagy azok, akiktől kaptam a készülékeket – hangsúlyozza.

A rádiók mellett másféle szenvedélyem is van – mutat már háza udvarán a veterán motorokra. Mindig voltak saját járgányai is, de gyűjteni 1990-ben kezdte a vasakat, elsőként egy 1957-es 50 köbcentiméteres NSU került hozzá, ami a máig működik. Aztán jött a Csepel, a Panni robogó, a Pannónia, a Dongó, majd az MZ-k és Jawa-k.

Vásárol, cserél, ajándékba kapja őket, roncsokból épít. Nagy kihívás volt, amikor kapott ajándékba egy rozsdaboglyának látszó 350 köbcentis IZS-t rossz motorral. Ma előkelő helyet foglal el, miként a Pannonia meg a Csepel is, amiket sokat csiszolgatta, szerelte a működésig. Büszke a 1969-es önindítós Tatran-ra, aminek érvényes műszaki vizsgája van, és ezzel jár veterán találkozókra. Szereti a kis Java Ideal-t, Vespa-t, és a lányai kedvencét, a Pannit.

- Jó érzés, ha a barátaimmal együtt a motorszín előtt fröccsözgetünk, és meséljük a motoros és a régi, motorral kapcsolatos csajozós élményeinket – merít múltjából Sándor, aki a diszeli Rozsdamarók Egyesületével túrázik. Ha rossz az idő, a tűzpiros 1971-es Volkswagen TL1600-assal viszi négy unokáját egy kis kiruccanásra. Ez lesz az új passzió? – kérdem, mire Sándor nagyot nevet válasz helyett.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!