Dióverő helyett match bot

Ha egy mondattal kellene megfogalmaznom a különbséget a match bot és a többi készség között, akkor azt kellene mondanom, ez az átlagosnál jóval könnyebb, filigránabb, érzékenyebb, hajlékonyabb, szinte már csenevésznek tűnő botocska, amellyel még az apróbb, békés halak horgászata is fantasztikus élmény. De igazán akkor mutatja meg képességeit, ha méretesebb zsákmány akad a horgunkra, 7-8 kilós pontyokat vezettek már partra match-el. (Az utolsó mondat elkent alanyából sejti az olvasó, hogy az nem én voltam, sőt, azt is azonnal bevallom, alig pár hónapja fogtam kézbe az első match botomat, pedig közelít a három évtizedhez az az idő, amit életemben a horgászatnak szenteltem.)

Pedig az úszós módszert már régóta kedvelem. A horgász állandó odafigyelését igényli, a hal kapása és az észlelése között nincs 50-60 méter zsinór, ha csak megpiszkálja valami az orrával a csalit vagy mellette turkál, az úszó rezdüléséből azt is látom, a bevágással szinte sohasem kések el, mert itt minden gyorsabban történik, a figyelem sohasem lankadhat. Viszont a nagyobb halacskák általában beljebb, a mélyek vizeken tanyáznak, ezért (is) elterjedtebb jóval a fenekezős horgászat. A match bottal ezt a két szempontot lehet közelíteni egymáshoz: akár 50-60 méterre is úszózhat a horgász. Ehhez persze nem csak speciális bot, hanem erre kifejlesztett úszó is kell: súlyos, hogy messze be lehessen dobni, jól látható, kifejezetten nagy antennával, és mégis érzékeny, hogy a legkisebb rezdülést is észrevegyük. Ezt a problémát az önsúlyos, önmagában is elég nehéz úszóval küszöbölték ki. Az önsúlyos vagy távdobó úszó beállítása külön történet, tapasztalat és odafigyelés kell hozzá, úgy jó tíz éve az első kísérletezésem azért hagytam félbe ezzel a horgászmódszerrel, mert nem boldogultam a kisúlyozással. Tudniillik itt magán az úszó testén is lehet változtatni a súlyok mennyiségén, de ha innen túl sokat veszünk el, hogy gyorsabban és látványosabban emelkedjen ki a vízből, a horog mellé jut több, ami viszont a rendszer érzékenységét és egyben az eredményességét rontja le. A jobb megoldás felé akkor közelítünk, ha az úszó alatt elosztva súlyozunk, így a horog közelébe csak egy sörétólom kerül, azaz a szerelékünk érzékeny, de ugyanakkor elég nehéz is lesz.

Már csak egy probléma marad, az etetés megoldása, mert ekkora távolságra kézzel nem tudjuk beszórni az anyagot. De ez a kisebbik gond, több módszer is létezik rá, a legevidensebb az etetőcsúzli használata. Persze ehhez sem árt egy kis gyakorlás, biztos kéz, jó szem.

A match botos horgászat tehát határozottan sportos és sportszerű, az eredményért keményen meg kell dolgozni. Ha viszont a vékony damillal (max. 25-össel) szerelt, rendkívül érzékeny spiccű boton először érzi meg a horgász a hal rúgását, és követi nyomon akár egy 20-30 dekás keszeg "kirohanásait" is, finoman vezeti be, nem erőszakoskodik vele, mert érzi minden rezdülést, akkor újra tudni fogja, annak idején miért ejtette rabul ez a hobbi.