Negyvenöt éve gombászik

2017.10.28. 10:00

Egy egész családot mentett meg a mérgezéstől

Szenthe László 45 éve járja az erdőket gomba után kutatva. Katonás, határozott ember, kívülről úgy tűnik, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt végig is csinálja.

Sági Ági

Szenthe László teljesen önerőből, könyvekből határozva tanulta meg a gombafajokat. A késő őszi erdőben is sok gombát lehet találni. Alig néhány perc után petrezselyemgomba

Így lehetett a gombászattal is, hiszen teljesen önerőből, könyvekből kitartóan határozva tanulta meg a fajokat. Olyan ember aki nem megy senki után, mások mennek utána. Idén szeptemberben volt 70 éves, de ez nem látszik rajta. Balatonalmádiban született, és nőtt fel, szereti a vizet, nagy horgász.

Szenthe László teljesen önerőből, könyvekből határozva tanulta meg a gombafajokat. A késő őszi erdőben is sok gombát lehet találni. Alig néhány perc után petrezselyemgomba...

- Eredetileg erdész akartam lenni, de hiába sikerült jól a felvételim Sopronba, az erdészeti középiskolába, kollégium nem volt, a szüleim pedig nem tudták volna az albérletet fizetni, így Füreden érettségiztem. 71-ben, amikor megnősültem, a feleségemmel Ösküre, a szüleihez költözünk. Itt horgászni nem tudtam, ezért kezdtem az erdőt járni, és gombászni- meséli Szenthe László.

Ekkortájt vette meg az első gombászkönyvét, és a maga határozta gombákat a felesége rendszeresen el is készítette neki. Így ment ez egészen addig, amíg egyik nap egy fél kosárnyi rizikét haza nem vitt. A rizike kékült, zöldült, rettenetes színe volt.

- Ennél a gombánál a feleségem azt kérte, hogy a legnagyobb helyi gombász- Pióker néni is nézze meg. Megnézte. Sorra dobálta át a kerítésen a gyönyörű rizikéket, azzal, hogy mérgező, és meg ne együk. Én átmásztam a kerítésen, összeszedtem a rizikéimet és másnap megettem. Ez volt a fordulópont, innentől a feleségem is bízott bennem, hogy csak az ehető gombát szedem össze. Két évig laktunk a faluszéli házban Öskün, de a vége felé, ha valaki jött le az erdőből gombával, már nekem hozta megmutatni, hogy jó gombát szedett- e.

...a nyári laskagomba...

A tudását Szenthe László odáig fejlesztette, hogy 1991-ben gombavizsgáló szakellenőr képesítést szerzett, és 1992 óta a Magyar Mikológiai Társaság tagja. Visszaköltöztek Almádiba, ahol az évek alatt egyre többen megtalálták, és vitték a szedett gombát ellenőrzésre. Életmentő szerepbe mégis egy véletlen folytán került.

- 1995-ben itt Almádiban egy ismerőst látogattam meg, de csak a nagymama volt otthon, aki éppen ebédfőzéshez készülődött. Az asztalon egy tál állt, tele gyilkos galócával, más gomba nem is volt benne. Óriási szerencséjük volt, hogy nem öt perccel később érkeztem, mert addigra valószínűleg már a serpenyőben lett volna a gomba. Megkérdeztem Kati nénit, hogy kit vár ebédre, és ő az egész családot felsorolta. Kérdeztem, hogy honnan van a gomba és mit tud róla, azt mondta, hogy a szomszédtól kapta azzal, hogy jóféle erdei gomba. Amikor mondtam neki, hogy én szakellenőr vagyok, és az előtte gyilkos galóca, akkor is csak nagy nehezen hitte el, és csak többszöri felszólításomra dobta ki. Később, amikor egyszer a férjével összefutottam és elmeséltem neki a történetet, csak legyintett, szerintem azt hitte, hogy viccelek.

2007 nagyon jó gombászév volt, és sokan keresték meg azzal a kérdéssel, hogy tanulni szeretnének a gombákról.

...és a mérgező, világító tölcsérgomba is előkerült

- Akkor nem volt a megyében ilyen lehetőség, de úgy éreztem bíztatásra van szükségem. Ekkor kerestem meg Markó Lászlónét, aki korábban sokáig vezette a veszprémi Szemere László gombász szakcsoportot, és régóta ismertem, bíztam az ítéletében. Ő bíztatott, alkalmasnak tartott egy gombász csoport létrehozására. Markóné mesélte el azt a történetet is, hogy Szemere mindig szeretett volna egy asztaltársaságnyi gombászt maga köré gyűjteni, akiket taníthat, képezhet. Sajnos ő ezt az 50- 60-as évek politikai viszonyi között nem tehette meg. Én nem akartam se szakkört, se egyesületet, és nagyon megtetszett ez az asztaltársaság szó, és úgy döntöttem, hogy így is tisztelegve a nagy mikológus előtt, én is egy asztaltársaságot hozok létre.

Így alakult meg 2008. január 19.-én Balatonalmádiban, a Pannónia Kulturális Központban helyet kapva, 38 fővel az Almádi Gombászok Asztaltársasága, aminek Szenthe László azóta is vezetője. A csoport első tavaszi programja minden évben Szemere László hárskúti emléktáblájának megkoszorúzása. A téli hónapokban a tanulni vágyók előadásokon vesznek részt, tavasszal, nyáron és ősszel pedig az időjárás függvényében csoportos gombászkirándulásokat tartanak. Ezeken minden fajt begyűjtenek, és a végén tálcákra pakolva meg is határozzák azokat. A legnagyobb találat is egy gombásztárson keresztül érkezett.

- Az asztaltársaság egyik tagja szólt, hogy Tihanyban érdekes gombát talált. Amikor megláttam rögtön tudtam, hogy valamilyen ritkaság lesz, mert én sem láttam még olyat. Otthon ezt a fajt Nagy galócának határoztam, amit aztán Pesten a nagy mikológusok mikroszkópos spóravizsgálata is megerősített. Tudtuk, hogy ez a faj előfordulhat az országban, de találni, fényképpel alátámasztani még nem sikerült senkinek. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a gomászok körében igazodási pontként szereplő miskolci gombász egyesület honlapján, a fajlistán az én fotóm és határozásom szerepel.

Fotók: Sági Ági

Szenthe László 15 éve nem csak kosárral, hanem kamerával is járja az erdőket, ez idő alatt 180 gombafajról sikerült jól átgondolt videóanyagot rögzítenie. A szalagon lévő filmet most két fiatal egyetemista asztaltársaság tag segítségével digitalizálták, és ezekből DVD-k készülnek.

Ha nem horgászik, gombászik vagy filmezik Szenthe László, akkor tanul. Egy uti élmény hatására hét éve a szlovákul tanul, amiben, egy Almádiban élő szlovákiai magyar házaspár segít.

- A nagyobbik fiamat kísértem el az egyik üzleti útján. Zsolna környékén jártunk és én beleszerettem a tájba. Olyan csodálatos luc- fenyvesek vannak arra, hogy én úgy éreztem magam ott, mintha egy katedrálisban lennék. Akkor elhatároztam, hogy oda visszajárok. Így is lett, most már nyolc éve minden évben a feleségemmel, vagy szűk baráti körrel elmegyünk néhány napra Petrovicébe, és a környéken kirándulunk, gombászunk.

Szenthe László azt mondja, hogy az elmúlt években Szlovákiában csak pozitív élmények érték, csupa kedves, értékes emberrel találkozott. Pedig ez biztos fordítva van, ha valaki ilyen tisztán és lelkesen közelít másokhoz, az sokat tesz a barátságért, az elfogadásért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!