Élethalálharc a török ellen Veszprémben és környékén

A vár elfoglalását a keresztények nagy ünnepére, pünkösdre, a Szentlélek ünnepére időzítették. (Ugyanezen évben, de októberben történt Eger várának ostroma.) Május 20-ra körülzárták a veszprémi erődítményt. A Jeruzsálem-hegyről, nyugati oldalról és az északi oldali dombokról is ágyúkkal lőtték a várat. Az ágyúzás tíz napon át tartott, éjjel-nappal, szünet nélkül. A várbeli magyarok viszonozták a tüzet, a török vezéri sátrat is átlőtték. Sajnos az ostrom haladtával a védők között a kimerültség jelei mutatkoztak és zendülés tört ki. A várból csoportosan kezdtek kiszökdösni a hajdúk. A szökevényeket a török a mai Betekints-völgyben nagy kegyetlenséggel "egy szálig leölette". A várvédők végül a szabad elvonulás kikötésével kapituláltak.

A kivonulás június 2-án lehetett, estefelé. A törökök először hagyták elvonulni a vár őrségét, mikor azonban bizonyos távolságra voltak a vártól, a török lovasság a nyomukba eredt, nagy részüket lekaszabolták, néhányukat fogságba ejtették. A hősi halottak száma mintegy nyolcszázra tehető. Közöttük volt Rezi Gál felsőörsi prépost, a veszprémi kanonokok is, Pesthy Albert, Zákáni István, és Paksy Balázs. Mámai Péter kanonok fogságba került, Budán börtönben halt meg. Szepetneky Gáspár és Bykallyay Gál kanonokok rabszolgaságra jutottak, ahonnan azonban később kiszabadultak.

A számadáskönyv adatai bizonyítják hősiességüket, akik ott küzdöttek az őrséggel, Beriszló szellemében harcolva. (Beriszló Péter horvát származású volt, patrícius családban született. Kalocsai kanonok 1500-ban, fehérvári prépost 1507-ben, veszprémi püspök 1511-ben, horvát bán 1513-ban. Hősi halált halt 1520-ban a déli országrészben, egy csatában, a szétvert török lovasok üldözése közben.) Az ostrom után a törökök felégettek, elpusztítottak legalább tizenöt Veszprém környéki falut.

A következő harci cselekmény 1561-ben történt, amikor május 26-án Gyulaffy László tihanyi várkapitány saját katonáival és a pápai vár négyszáz magyar gyalogosával Veszprém várát akarta visszafoglalni a török megszállóktól. A támadás nem volt sikeres, mert árulás miatt a török előre tudott róla. Gyulaffyék megrohamozták a várat, sokáig harcoltak, de az oszmánok visszavonulásra kényszerítették őket. Tihany felé vonultak vissza, de Lovas faluban megálltak, feltörték a borospincéket, és nagy ivás, dorbézolás kezdődött. A Fehérvárról ide érkező törökök megrohanták a mulatozó magyar katonákat. A négyszáz gyalogosból kétszázat levágtak, sokan fogságba estek.

Veszprém várának első visszafoglalása 1566. június 30-án történt. A török szultán nagy hadsereggel átkelt a Dráván, támadást indított a magyar királyság és osztrák császárság ellen. Elsőre körülzárta Szigetvárt, melyet Zrínyi Miklós védett. A királyi csapatok Győrben gyülekeztek és táboroztak le. Thuri György és Gyulaffy László arra kérték Salm Eck főparancsnokot, hogy azonnal vonuljanak Veszprém várának ostromára, mert a kémeik szerint kevés a török a várban. Június 29-én ötezer német zsoldos és kétezer magyar katona körülzárta a várat. Az ostrom június 30-án délelőtt kilenc órakor kezdődött és este hét óráig tartott. A veszélyesebb helyen a kapu felől a magyarok, a nyugati várfalon keletkezett résen a németek támadtak. A törökök olyan vitézül harcoltak, hogy a támadók 300 embert vesztettek. A várvédők vesztesége 200 halott volt. Foglyokat nem ejtettek. A kialakult tűzvészben a vár teljesen elpusztult.

A Dunántúl szinte folyamatosan lángolt, dúlt az élethalálharc a törökkel 1687-ig. Buda várát 1686-ban foglalták vissza a királyi csapatok. 1687. augusztus 12-én a császári-királyi fősereg a Dunántúl déli részén, Villánynál (Mohács közelében) döntő ütközetben tönkreverte a török hadsereg főerőit. A csoda megtörtént: megmaradtunk.

Horváth Lajos

(Felhasznált irodalom: Hungler József: A török kori Veszprém, Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai)