Hétvége

2016.10.27. 13:19

Ez így gömbölyű - Szülők, akik felnőttek a gyermekeikhez

Találkoztam már olyan családokkal, amelyek tagjai mindannyian egyikük sikerének rendelték alá az életüket önzetlenül. De arra még nem volt példa, hogy a szülők vallják, hogy nem csak arról van szó, hogy a gyermekeik felnőttek velük, hanem arról is, hogy ők felnőttek hozzájuk. Ezt a tapolcai Varjas családnál hallottam először a családfő, Imre szájából.

Tóth B. Zsuzsa

A technológiai csőszerelő édesapa sikeres vállalkozó és nem kevésbé szókimondó. Akkor sem rejtette véka alá a véleményét, amikor Judit lányuk bejelentette, hogy képzőművész szeretne lenni. Ennek már jó pár éve, Judit azóta nem kevésbé sikeres, mint az édesapja. Az édesanya, Andi és Judit húga, Vera az édesapával karöltve azon van évek óta, hogy Judit minél ismertebb, sikeresebb lehessen. Közben észrevétlenül kibontakozott az ő tehetségük is, és bár a háttérből segítenek, kétségtelen, hogy nélkülözhetetlenek. Az egész így kerek náluk.

- Judit úgy tíz éves lehetett, amikor a gyulakeszi nagymamája udvarában álló Kalligáró kút cirádáit átfesse. Én nagyon nem akartam, de hagytam és a ház mai gazdája a múltkor jelentkezett, hogy kopik a festés, Judit fesse át. Talán ez volt Judit első street art munkája - meséli Imre. Ezen jót mosolygunk annak tudatában, hogy Judit a közelmúltban két héten át festette a tóparti Halas lépcsőt. Óriási sikerét bizonyítja, hogy a street arttal foglalkozó összes média rátalált azóta, sőt, hasonló, külföldi felkérést kapott.

De ne szaladjunk előre. Szóval a tíz éves kislány sikerrel vette az akadályokat a rajzversenyeken és tehetsége mellett másra is fény derült.

- Nagyon erős lány. Fiamként neveltem, voltak is balhék, de azokat teljesen normálisan oldotta meg, mindig bizonyított - idézi Imre. Aztán Andi veszi át a szót és felidézi a tanévzárót, amikor lánya a kitűnőért beígért biciklit látta veszélyben forogni, amikor év végén rajzból (!) kapott csak négyest. Nyomdafestéket nem tűrő módon tett megjegyzést a tanárnőnek.

Az összetartó tapolcai Varjas család: Imre, Judit, Vera és az édesanya, Andi (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Imre estig beszélne a családról szűnni nem akaró lelkesedéssel. A lányokat kis koruk óta tanította vezetni, motorozni, meg hegeszteni, sikerrel. Sok tanulója volt, eléjük ha kellett, Juditot állította példának. Ha rosszul hegesztettek a fiúk, azt mondta: idehívom a lányomat, lehegeszt benneteket!  A lányok valóban ügyesek és erősek voltak. Gyerekként apjuknak segítettek, ha mást nem, kezébe adták a svédfogót. Az ország összes szép helyét bejárták együtt. Ahol voltak, mindenütt kézműveskedtek, csuhéztak, agyagoztak, üveget festettek.

A zalahalápi általános iskola rajz tagozatán kezdett kibontakozni Judit tehetsége, majd a zirci középiskolában tanult díszítő festőnek. Szerinte mindig nagy elvárásoknak voltak kitéve Verával.

– Anyu sosem elégedett meg a kettessel. Ha négyest hoztunk, azt mondta, lehetett volna ötös – mondja Judit. Imre leszögezi, hogy bejött a szigor. – De Andival mindig megvédtük a lányokat, kialakult a véd és dacszövetség. Örülünk a sikereiknek, hiszen mindegyik tehetséges, egy szülőnek pedig mi kell több? A lányok meg csak azért is megmutatták. Ha kellett, akkor nekem, a faternak, aki talán erélyesebb az átlagnál. Azt mondtam, lányom a művészetből nem tudsz megélni. De hálát adok a Jóistennek, hogy nem hallgatott rám. Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, amikor azt mondta, hogy három diplomát szerez egyszerre. És megcsinálta, nem is akárhogy. Közben építette a vállalkozását. Amikor elvégezte a középiskolát, a kötelező kiállítására meghívott minket és megmutatta az iskolai műhelyt, ahol üvegezett. Kérte, hogy segítsünk. Aztán az első bevételt már visszaforgatta és ez azóta sincs másként. Szombat éjjel még égetett a kemencében, vasárnap hajnalban már vitték a piacra az árút. Egy hokedlin kezdtek árulni. Judit nyáron keresett annyit, hogy az egyetemi első félévi tandíjat és a laptopját kifizesse – mondja Imre joggal büszkén.

Az iskola miatt a szülei kezdték járni a vásárokat lányuk üveg és alpaka ékszereivel. Egyre többet segítettek. – Vera szociális munkásnak tanul, de a legnagyobb kritikus, és árusít is anyuval. Jó ízlése van, tudja, hogy mi tetszik a gyerekeknek. Néha nyers, de mindig igaza van. Megmondja azt is, hogy mi az eladhatatlan. Iszonyatosan jól tud eladni. Nem beszéli rá a vevőket, mégis sikerrel jár. Akkora spíler, hogy szinte meg se kell szólalnia – mondja Judit.

Édesapja hozzáteszi, hogy Andi az agy a családban. Ha kell, menedzser, vagy felkutatja a vásárokat, megrendeli az alapanyagot. Az ereiben ott csordogál a művészet is, tűgobelinjei a lakás díszei. – Annak vége, elég volt. Dehogy érzem ezt áldozatnak! Szeretek emberekkel beszélgetni, élvezem, ha eladok valamit – mondja Andi.

Imre sem kevésbé sokoldalú. A kovácsoltvas kerítést ő készítette, bár ez nem tartozik a profiljába, de érdekli. Judit alpaka evőeszköz ékszerei készítését elméleti háttérrel, kézügyességgel segíti. Amihez fizikum kell, azt megoldja, hogy a lánya keze ép maradjon. Szerénykedik, hogy náluk a központ a két lány és az édesanyjuk.

– Vera angolul, én németül beszélek, anyu oroszul, de a kapcsolati tőke is erős, sok ismerősünk van. Mégis csináltunk hülyeségeket is, amiket csak nagyon nehezen lehetett eladni – emlékezik Judit nevetve. – Én mondtam, hogy mi nem fog menni – teszi hozzá Vera, aki ritkán szólal meg, de akkor velősen. Imre szerint mindig van vita a lányok közt arról, hogy mit hogyan valósítsanak meg. Vera nyugalom terápiának hívja az ilyen helyzeteket.

– Mindegyik hozzáteszi a magáét, de megkérdezik a másikat, ez nagyon szép dolog. Velünk nőttek fel, mi szülők pedig felnövünk hozzájuk. Amikor a Judit kérte, hogy segítsünk, hogy legyen egy vállalkozása, megtettük. De mára családi vállalkozás lett, ahol a két lány a góré. Andi a szervező, én vagyok a technikai háttér, de ők a mozgatórugója, értelmi szerzője mindennek – mondja Imre határozottan.

– Nem vagyunk mintacsalád, itt is vannak ajtócsapkodások, káromkodások. Ma is volt nyugalomterápia, de működik az egész. Amikor a lépcsőt festettem, ha kellett, a Vera jött segíteni, ahogy apu is, anyu hozta az ételt. Olaszos, hangos család vagyunk, de ha baj van, mindenki számíthat a másikra – szögezi le Judit és talán ezt náluk ő tudja a legjobban.

 

Valami egység

Nélkülözhetetlen, összetart, kilök magából és elkeserít, meg még ki tudja, hányféleképpen hat ránk a család. Mi nők, van, hogy mindent megteszünk azért, hogy legyen, vagy éppen, hogy véletlenül se. Összetartjuk és felborítjuk, áldozatot hozunk érte és magára hagyjuk, de távolból figyeljük, hogy ha kell, mégis ott legyünk. Mindegyikben van valami kehe, ahogy kicsiben magunkban is. Több olyan családot ismerek, ahol a szülő még csak nem is beszél a gyerekével, az idős testvérek egymással, vagy a felnőtt gyerek évek óta felé se néz idős, beteg szüleinek. Máshol minden nehézség, kudarc ellenére nagy az összetartás, az egymást segítés. Mert mióta világ a világ, ennél jobbat nem találtak ki. A legkisebb társadalmi egység nevében is ott van: egy. Itt ha valaki elesik, felemelik, ha szárnyalni akar, teret adnak hozzá, sőt, időnként még szárnyakat is. Akár az egész família egyként fog össze azért, amelyiknek szüksége van rá. Kalákában sütik egy héten át a lakodalmi sütiket az asszonyok, építik a fiatalok házát a férfiak, vigyáznak a legkisebbekre az öregek, aztán az elesett idősekre a fiatalok. Ahogy az idősnapi ünnepen hallottam a napokban: azt várhatjuk majd tőlük, amit tőlünk látnak. Mi vagyunk a minta, a példa arra, hogy miként kell az idősek felé fordulni, elsimítani a családi viszályt, ünnepelni a jeles napokat. Folyton kirakatban vagyunk és egyetlen percre sem szeretnénk kiesni a szerepünkből.

Aztán persze néha mégiscsak sikerül, de akkor ott van a család, a kritikus, de megértő, a megbocsátó. Hogy adjon megint egy esélyt, egy újabbat, mert holnap is nap lesz és szükség lesz mindannyiunkra. Kicsikre és nagyokra, kicsiknek és nagyoknak.

Az egységre, a családra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!