Hulladékból órák, ékszerek

A Hevesen született alkotó azon gyerekek közé tartozott, akik kíváncsiságból mindent szétszednek. Noha katonai szakközépiskolában tanulta ki a mechanikai műszerész mesterséget, felnőtt fejjel újra iskolapadba ült, és Egerben számítógépes grafikusként végzett. Dolgozott a szakmájában, de szerencsét próbált egy évig Angliában is, ahol a szabad-idejében festett képeit lehetősége nyílt kiállítani. Pályafutását mozaikszerű figurális ábrázolásokkal kezdte, amik leginkább a templomi üvegablakok hangulatát idézik. Hatottak rá Cakó Ferenc homokanimációi is, de az alapötletet továbbgondolva ő ehhez hasonló, de mégis egyedi technikát talált ki. Különleges homokgrafikái a nagyon régi, szépia tónusú fotókra emlékeztetnek

.Zoltán két éve kezdett el foglalkozni a tárgyak újrahasznosításával is. Párja, Kárpáti-Beneda Ágnes, aki könyvtáros és rajztanár, ugyancsak 13 éve alkot. Pictura Alkotóműhelyként szereztek nevet maguknak aszakmában, 2012-től már öt közös kiállításuk volt. Sokat hódolnak a természetjárásnak és a kerékpározásnak, éppen a túrázás kapcsán ismerkedtek meg négy évvel ezelőtt.Le sem tagadhatnák hobbijukat: a lakás egyik zugát műszerészműhelynek rendezték be, a falakon pedig mindenhol festményeik, rajzaik és az újrahasznosított tárgyak láthatók. 

– Kedvenceim közé tartozik Kacsa Öcsi kék kalapban, „aki” tulajdonképpen egy asztali óra. A teste konzervdobozból, szárnyai egy bicikli fogaskerekeiből, lábai leselejtezett kiskanalakból készültek. Fejét egy öblítős-flakon kék kupakja díszíti. A hulladékszobor egyetlen új alkatrésze az elemes óraszerkezet, hiszen az a célom, hogy alkotásaim a hétköznapi életben használhatók legyenek, derűt keltsenek, netán elgondolkodtassák az embereket. Ezen kívül sok mindent alakítottam már át faliórává, többek között kidobásra ítélt körfűrésztárcsát, aminek a mutatói apró faágak voltak, de ragasztottam fel magyar kártyalapokat festékesdoboz tetejére is. S, hogy stílusos legyen az alkotás, az óra kiosztásához söröskupakokat és aprópénzt használtam. Egy sokat kerekező bringásnak a kerékpár külső gumija szolgált az óra keretéül, amiben Magyarország térképét helyeztem el középen egy fogaskerékkel, a számokat pedig láncszemekből formáltam meg. Építettem már órát bakelit hanglemezből is – CD-vel a közepén, hogy utaljak a korszakváltásra –, vagy éppen képkeretek hulladékából. Egyszer megkerestek egy szlovák nyelvű nemzetiségi általános iskolából, hogy készítsek nekik egy újrahasznosítást népszerűsítő órát. Meglódult a fantáziám, s azt találtam ki, hogy egy robotot fogok kreálni. Egy régi felültöltős automata mosógép tetejéből lett a robot teste, a kezei és lábai sok-sok kisebb konzervdobozból álltak össze, amely így több mint egy méter hosszúra sikeredett. Természetesen szlovákul szerepelt rajta az újrahasznosítás szó: Recyk-lácia.

Óra képkeretekből, ékszerek újrahasznosított anyagokból, az előtérben pedig a többek között konzervdobozból készült kék kalapos kacsa (Fotó: Mátételki András)

Zoltán könyveket is előszeretettel alakít át órának, leginkább az elmúlt korszakok ránk maradt, kallódó példányaiból. Sokatmondóan egy II. világháborús időszakról szóló 1944–1945 című könyvet szögesdróttal úgy tekert körbe, hogy az egy ötágú csillagot formáz meg. A Lenin életét bemutató mű borítójára az államférfi arcmását festette rá aranyszínű festékkel, az órakiosztások katonai rangjelzések csillagaiból álltak. Rendkívül szellemes a söröskorsónak átalakított Švejk-könyv is: a hordóhasú tisztiszolga díszeleg középen, fölötte a hungarocellből kivágott sörhab, míg a krigli füléül törött sajtreszelő fogantyúja szolgál sörnyitóval díszítve.– Mindenből lehet valamit csinálni! – vallja az örökké kísérletező 40 éves alkotó.

– Tűzoltónak varrtam már válltáskát kiselejtezett tűzoltótömlőből lángmintával az elején, de állítottam össze táskát katonai tiszti zubbonyból, amire kalocsai virágmintát hímeztem. Került már ki a kezeim közül WC-ülőkéből készített tükör vagy laptopról működtethető lámpa is.

Újrahasznosított alapanyagú fülbevalóim, gyűrűim, nyakláncaim is vannak: mikrocsipekből, apró ceruzavégekből, mechanikus óra fogaskerekeiből vagy CD-lejátszó motorjának tekercséből. A fényvisszaverő prizmából kivágott macska formájú medál pedig akár életet is menthet. Megjegyzem, két egyforma alkotást, még ha akarnék, sem tudnék készíteni, legfeljebb csak hasonlót, mivel ezeket mind egyedi ötlet alapján, az éppen fellelhető alapanyagokból hozom létre. Jelenleg egy honlap indításán dolgozom Ágival, amelyen nemcsak a saját munkáink szerepelnek majd, hanem újrahasznosítással kapcsolatos híreket, ötleteket is közzéteszünk. Nyáron lesznek újabb kiállításaink, amikre már készülünk.Megtudom tőle, hogy idehaza egyre többen hódolnak ennek a művészeti ágnak, amit hulladékművészetnek neveznek – angolul Re-cycling Art –, ami szerinte egyáltalán lenne nem baj, ha divatba jönne.Úgy tűnik, minden csak afantázia szárnyalásán és némi kézügyességen múlik.