Itt a süllőszezon

Szereti a kemény medrű vízrészeket, az iszapos részeket kerüli, mivel ott kevesebb az oxigén. Mindig búvóhelyet keres magának, ahová beállhat és innen csap le áldozatára. Búvóhelyet jelenthet alámosott partszakasz, a fák gyökereinek kusza halmaza, vízbedőlt fák, elsüllyedt hajóroncsok. Folyótorkolatok, befolyók is kedvelt tartózkodási helyei. Szabályozott folyóvizeken a partbiztosító kőrézsűk, ruganyok, gátak, sarkantyúk jelentik a megfelelő helyet számára. Gyakran a vízbenyúló stégek alatt keres menedéket. Állóvizeken állandóan követi a kishal rajokat, nádtisztásokon, vízinövények között, elsüllyedt fák tövében tanyázik. Főleg többedmagával jár, tehát ahol egyet már fogtunk, ott további kapásokra is számíthatunk.

Legelterjedtebb horgászmódszer a fenekezés. Ha azt akarjuk elérni, hogy a csali kicsit eltávolodjon a vízfenéktől, esetleg iszapos helyen horgászunk, s nem akarjuk, hogy a csalink elsüllyedjen, érdemes könnyített szereléket alkalmazni. Ehhez jó a tirolifa, amely tulajdonképpen egy műanyag cső, s a benne megszorult levegő meglebegteti a csalit. A másik megoldás, hogy a főzsinórra felfűzünk egy megfelelő méretűre vágott parafa dugót, vagy nikecell golyót, ez is megemeli a szereléket. A horgászboltokban széles skálán mozognak a különféle búvárúszók, amelyekkel egyszerűen be lehet állítani, hogy a lebegő csalit fenéken, vízközt vagy éppen a vízfelszín alatt kínáljuk fel az arra tévedt süllőnek.

Az úszós süllőzés rendkívül szórakoztató és látványos módszer. Ezzel ugyancsak tesztelhetjük, a mélyben, vízközt, avagy a felszín közelében jár-e a kiszemelt halunk. A csukázásnál használatos drótelőkét, hármas horgot, s a tíz grammnál nehezebb úszókat azonban felejtsük el, ide sokkal finomabb szerelék kell! A süllő „úri hal, ezért finnyás.


Szintén népszerű módszer a mártogatás, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a bedobott szereléket lassú, finom mozdulatokkal emelgetjük a fenék és a vízfelszín között. Sokszor hatékonyabb, mint a fenekezés, vagy a pergetés.

 A fenti módszerekhez legáltalánosabb süllőcsali az élő kishal, elsősorban a küsz, illetve a razbóra (kisebb keszegféle, kárász is szóba jöhet, de ezek inkább már a csuka étrendjébe tartoznak, vagy tapossuk meg őket). Sok esetben igen hatékonynak bizonyul a halszelet vagy a taposott kishal. A gyártók kifejlesztettek különféle aromákat, amivel a halat, halszeletet bekenve, jelentősen megnövelhetjük annak fogósságát. Nos, magam is kipróbáltam. A hatásáról annyit: olyan büdöset produkált, hogy horgásztársammal alig tudtunk megmaradni a csónakban. A kezemnek pedig egy hétig dögszaga volt. Süllő? Na, azt nem láttunk
 
Egyre jobban divatba jön a pergetés, ily módon tulajdonképpen megkeressük a süllőt az adott vízterületen. Ezt tehetjük a horgunkra fűzött csalihallal, vagy akár műcsalival is. (A dögspray ekkor is használható.) Műcsalis horgászatnál spinnerezés, woblerezés, twisterezés, gumihalazás egyaránt szóba jöhet, a napszaktól, az időjárástól, a süllők étvágyától függően.