hírszerzés a kádár-korszakban

2017.10.28. 11:00

Kémek az Ezüstnyíl ellen

Nem bízott semmit a véletlenre az orosz titkosszolgálat, a KGB, Kádár János környezetében is volt beépített emberük, aki valószínűleg többször ott ült a legendás kormányzati vonaton, az Ezüstnyílon.

Varga Róbert

Füzi Endre vasutas a legendás Ezüstnyíl előtt

A Stasi ügynökei közben Aligán, a pártüdülő közelében figyelték meg keletnémet társaikat, úgy, hogy mindannyiukról mindent tudott az amerikai CIA.

Füzi Endre vasutas a legendás Ezüstnyíl előtt

Nem volt páncélozva az egykor Ezüstnyílként tisztelt, háromrészes kormányvonat, amelyen Kádár János és más politikus is utazott. A szerelvény indulásának és érkezésének időpontja mindig államtitkot képezett. Merényletet soha nem követtek el a kommunista politikus ellen, ám ügynökök azért akadtak a bizalmi emberei között, és meglepő módon nem amerikaiak – ők inkább a lehallgatással, diplomáciai adatgyűjtéssel operáltak -, hanem az orosz titkosszolgálat emberei. Mert a KGB sem bízott teljesen Kádárban. Leg-alábbis így véli Rimner Gá-bor, akit 17 évesen szerveztek be az amerikaiak Kartúmban. Rimner Gábor 1973 és 1981 között az Amerikai Védelmi Ügynökségnek, a DIA-nek (Defence Intelligence Agen-cy) kémkedett a szovjetekről Magyarországon. Lebukása után, 1981-ben 12 évi fegyházra, mellékbüntetésként teljes vagyonelkobzásra ítélték itthon. Jó magaviseletéért büntetéséből elengedtek három évet, 1990-ben szabadult. A mai napig küzd a rehabilitálásáért, ám ezt eddig nem tudta elérni. Az angol-arab tolmácsként, nyelvtanárként és fordítóként dolgozó Rimner Gábor a ma élő volt hírszerzők közül az egyedüli, aki vállalja a nyilvánosságot. – Csak az maradt titokban, amit Kádár János senkinek nem mondott el. Természetes, hogy őt is figyelték, de szerintem nem közvetlenül, hanem valószínűleg közvetett módon. Amikor a Honvédelmi Minisztériumban, a Belügyminisztériumban vagy a Külügyminisztériumban tolmácsoltam, s próbáltam közben ka-tonai információkat szerezni, tudni lehetett, hogy az oroszok jóváhagyása nélkül semmi nem történhet az országban. Czinegéék (ő volt a magyar hadseregtábornok – a szerk.) egy papírt nem írhattak alá a tudtukon kívül. Később az is kiderült számomra, hogy Kádár egyik bizalmasa, a jobbkeze a KGB-nek dolgozott. A szovjet megszállás alatt a magyar katonai hírszerzők tisztában voltak azzal, hogy vég-eredményben Moszkvát szolgálják ki – mondta érdeklődésünkre Rimner Gábor, aki nem politikai, hanem katonai adatokat gyűjtött a nálunk állomásozó szovjet hadseregről.

A vonat 1200–1300 kilométert tudott megtenni megállás nélkül

A lebukása után 21 évvel, 2002-ben megtekinthetővé vált 700 oldalas vizsgálati anyagából egy dossziét 2050-ig államtitoknak minősítettek. Egy olyan szovjet támaszpont létezéséről szól ez, ahol nukleáris fegyvereket, interkontinentális, ballisztikus rakéták szállítására alkalmas járműveket tároltak. A kimondottan támadófegyvernek minősülő rakéták magyarországi hadrendbe állítását 1990-ig mind a pártál-lam magyar vezetése, mind a Szovjetunió kategorikusan tagadta. Azóta napvilágot látott, hogy Nagyvázsony környékén is volt ilyen támaszpont, ám amiről Rimner Gábor a CIA-nek 1974-ben adatokat küldött, nem ez a magyarországi helyszín volt.

Rimner Gábor, akit 17 éves korában szerveztek be az amerikaiak

A CIA olyan fejlett technikával és hatékonysággal rendelkezett már akkor, hogy gyakorlatilag nem volt olyan gyárépítés, katonai gyakorlat, a kommunista pártot érintő információ vagy külföldi látogatás, amelyről ne lett volna jelentésük.

Amikor elmentünk a Magyar Vasúttörténeti Parkba, hogy megnézzük a legendás Ezüstnyilat – amelyet Kádár-vonatnak, a vasutasok néha szürke szamárnak hívtak -, megelevenedett a múlt.

Füzi Endre, aki a vasútgépészeti technikum elvégzése után 1971-ben került a Nyu-gati pályaudvar motorszínébe dolgozni, s 2010-es nyugdíjazása óta a MÁV Nosztalgia Kft.-nél teljesít szolgálatot, azt felelte: ha voltak is ügynökök a vonaton, azt senki nem tudta. Ők, akik felkészítették az útra az Ezüstnyilat, erről soha nem értesültek.

Szigorú biztonsági ellenőrzés előzte meg a vonat titkosított indulását. Átvizsgálták a belügyesekkel, később őrezredesekkel, bombakereső kutyákkal együtt a szerelvényt. Hatósági műszaki próba után (ez 100 kilométeres táv megtételét jelentette egy nappal a start előtt) feltöltötték élelemmel a vonatot, amely 1200- 1300 kilométert tudott megtenni anélkül, hogy üzem-anyag-vételezés miatt meg kellett volna állnia, a végsebessége pedig 120 kilométer per óra volt.

Volt ugyan világvevő rádió, zárt, belső telefonhálózat, de azzal nem lehetett a Kremlt hívni. Egy kilőhető rádióantenna a vonat álló helyze- tében biztosította a kommunikációt.

Füzi Endre azt a pletykát cáfolta, hogy Kádárék, a pártvezetők lányokat is vittek magukkal a hosszabb utakra ezen a vonaton. Főleg azért sem fordulhatott ez elő, mert gyakran ott volt velük a politikus felesége is. Emlékezete szerint néha krumplis lángost ettek reggelire. A hamburgi hajóstűzhellyel felszerelt konyhában a személyzet figyelt arra, hogy mit esznek a pártemberek, az átvizsgált, válogatott alapanyag után előkóstolók vigyáztak a biztonságukra, majd gyakran herendi porcelánban tálalták az étkeket.

Az amerikaiak valószínűleg azt is tudták, hogy néha ezekben a porcelánokban egyszerű paprikás krumpli volt. A CIA 1953-ig semmiféle adatgyűjtést nem folytatott Magyarországon. A nyugati országok kémtevékenységüket alapvetően diplomáciai képviseleteik információs csatornáinak bá-zisára helyezték, hírszerzőik szinte mindig ilyen fedésben dolgoztak. Módszereik messze felülmúlták a keleti kollégáik által alkalmazottakat. Így mellettük meglehetősen amatőrök voltak azok a Stasi-ügynökök, akik Balaton-brigádként kerültek be a köztudatba az 1970-es, ’80-as években, és feladatuk volt a keletnémet állampolgárok magyarországi megfigyelése, nyugatra való szökésük megakadályozása. Miközben azt is látták, hogy Aligán miként nyaral a magyar párt-elit, akikre melegítős, fekete cipős belügyesek vigyáztak.

Fotó: fortepan

Az úgynevezett Balaton-brigád megközelítőleg húsz tagból állt, fiatal házaspárnak, nyaralóvendégnek, nyelvtanárnak álcázták magukat, hogy így puhatolják ki a keletnémet családok szándékait.

Az országban tartózkodó ügynökök gyakran úgy próbálták egymást lebuktatni, hogy hamis információkat terjesztettek, dezinformáltak, konspiráltak, elkezdtek kettős „játszmákat” folytatni, illetve átállni. Így néha egy-egy kémet el tudtak fogni. Itt volt a Balatonnál a Stasi, a nyugatnémet BND, a CIA, a KGB, az izraeli Moszad, hiszen a hidegháború, a fegyverkezési verseny idején Európa volt a katonai hírszerzés egyik fontos helyszíne. Megfordultak nálunk az összes akkori NATO-tagország kémei is.

Mindeközben az Ezüstnyíl békésen robogott a síneken, néha megyénken át, a hírszerzők figyelmétől övezve, megtartva a vonat mai napig élő legendáját a balatoni kémjátékok árnyékában is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!