Hétvége

2017.06.02. 17:13

Kéri Kitty alkotási lázban ég

Szeretem az életet. Majdnem olyan, amilyennek szeretném. Mivel nagyon sok mindennel foglalkozom, ezért nyilván akadnak területek, ahol nem olyan, mert nincs elég idő, energia vagy akarat hozzá.

B. Virág Rita

Kéri Kittyvel, a balatonfüredi Kisfaludy Színház igazgatójával beszélgettünk. Kéri Kitty 2012 óta vezeti a füredi Kisfaludy Színházat, a Balatonfüred Kulturális és Nonprofit Kft. előadó-művészeti tanácsadója.

– Elég erős csapat segíti a munkámat, de a színház műsortervéért és a minőségért egy személyben felelek. Nem mindig könnyű keresztülvin-ni az elképzeléseimet, de úgy vélem, rendkívül sokszínű, kiváló minőségű, nívós kulturális programot szervezünk a városban – kezdte az igazgatónő, aki a színpadot sem hagyta ott, játszik és rendez, valamint a Kaposvári Egyetemen tanít.

– Gyerekkoromban rengeteg színházi előadást meghallgattam a rádióban, ezért gondoltam arra, hogy a rádiószínházi sorozat mást is érdekelhet. A felolvasószínháznak fantasztikus varázsa van, és a színészektől sem igényel annyi próbát, munkát, így könnyebben kivitelezhető egy-egy darab. Az idén többek között Yasmina Reza, Spiró György és Hamvai Kornél egy-egy művével készülünk. Törekszünk olyan kortárs drámákat is meghívni, amikhez a régióban másutt nem lehet hozzájutni.

Kéri Kitty elárulta, mindig is akadtak titkos vágyai, amelyek valóra váltak Fotó: Balogh Ákos

Kéri Kitty rendkívül fontosnak tartja, hogy már óvodás kortól kezdve megismertessük a gyerekeket a színházzal. Szerinte egy jó mesedarab később is meghatáro- zó lehet, hiszen így nevelünk kultúrára, irodalomra, színházra érzékeny, a világra kíváncsi, szabadon gondolkodó felnőttet. A Mesekastély sorozattal is az említett célokat szolgálja.

A füredi munkája mellett Kaposvárra jár át, az egyetemen tanítja Eperjes Károly  osztályát művészi beszédre és zenés mesterségre.

– Nagy hittel vetettem bele magam a tanításba. Korábban nagyon vágytam erre. Mostanra talán eljutottam arra a pontra, életkorba, hogy átadhatom mindazt, amit a tanáraimtól és a színháztól kaptam és tanultam. Érdekes, hogy mindig is akadtak titkos vágyaim, amik előbb-utóbb valóra váltak. Ilyen volt a tanítás is. Ilyenkor érzem azt, hogy szeret és figyel valaki fentről, aki nehéz helyzetekben utat képes mutatni. Azt szoktam mondani: egy fenntartóm van, az a Jóisten vagy a lelkiismeret. Számomra ez nagyon erős iránytű.

Kéri Kittyt gyermekkora óta vonzotta a színház. Nyolcesztendősen például már írt egy darabot, amit az édesanyja jegyzett le.

– Az általános iskola igencsak meghatározó nyolc év volt az életemben. Winkler Márta (ismert iskolapedagógus, tanító – a szerző) osztályába jártam, ahol tanítónk mindig azt mondta, minden gyermek kincseket rejt, és neki az a feladata, hogy ezeket a kincseket kibányássza. Minden osztálytársamból megpróbálta kihozni a legjobbat. Belőlem többek között a

kreativitást, s megengedte, hogy a kis darabomat megrendezzem, és a főszerepet is eljátszhattam benne. Később a gimnáziummal is szerencsém volt, a Karinthy Frigyes Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumban is demokráciára, szabadon gondolkodásra neveltek bennünket. Arra, hogy legyünk nyitottak a világra. Rengeteg beszélgetős, vitatkozós óránk volt, ahol véleményt cseréltünk, és megtanultuk a másik látásmódját elfogadni.

A Színművészeti Egyetemen pedig a legendás Horvai–Kapás-osztályba járhatott. Horvai Istvántól és Kapás Dezsőtől főként a dolgozni tudást, a munkamániát, a kreativitás kiteljesedését kapta, amit igyekszik is továbbadni, amikor tanít vagy rendez.

A három éve családjával Balatonfüreden élő színésznő és rendező most is folyamatosan dolgozik, januárban egy Karády Katalin életét megidéző dokumentumfilmet forgatott Radó Gyula filmrendezővel, május 5-én Balatonfüreden is bemutatták Federico Garcia Lorca Bernarda Alba háza című darabját, melyet a Kaposvári Egyetem harmad-éveseinek rendezett. Május 29-től a Kétely című előadást próbálja, ahol Udvaros Dorottya és Fekete Ernő partnereként játszik.

– Úgy gondolom, mi, emberek a folyamatos fejlődésért születtünk ide. Ha egy helyzet beteljesítette magát, akkor tovább kell lépni, onnan menni kell. Több ilyen szituáció is volt már az életemben, például 11 évet húztam le a Vígszínházban, de ráébredtem, hogy szakmailag egy helyben topogok, ezért váltottam.

Aztán 2006 és 2010 kö-zött szabadúszó volt, majd a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott, ahol az első három év szakmailag csodálatosra sikerült, de mára újra szabad-úszó lett.

– Ha azt érzem, hogy nem vagyok szabad vagy kiaknázatlan maradok, akkor megyek tovább. Kutató, kereső ember vagyok. Igen, talán egy kicsit nyughatatlan is. Mindenesetre folyamatos alkotási lázban létezem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!