Kevesen vannak, de büszkék értékeikre

A pápai Jókai Mór Városi Könyvtár Pápai Családi Fotóalbumok nevű sorozatának hetedik, telt házas rendezvényén Kiss Albertné Holeczky Éva férje és saját tanító dinasztiájának másfél évszázadára tekintett vissza, közben Németbánya kincseit és a falu életét mutatta be 240 fotó segítségével. Kiss Albertné másodszor vállalkozott erre, ugyanis először a családjából Kiss Manyi színésznőt mutatta be, aki férje nagynénje volt.

Iharkútiak felvonulása Németbányán, melynek temetőjében őseik nyugszanak

Németbányán 2015. május 28-án alakult meg a Települési Értéktár Bizottság, melynek feladata létrehozni a helyi értéktárat, azaz a településen fellelhető helyi értékek adatait tartalmazó gyűjteményt. Érték lehet minden, amit egy település annak tekint. Az értékek települési értéktárba történő felvételét bárki kezdeményezheti. Az érték felvételéről a bizottság dönt. A települési értéktárba felvett nemzeti értékek bekerülhetnek a megyei értéktárba, onnan a Magyar Értéktárba, következő lépcsőfokként a Hungarikumok Gyűjteményébe.

A németbányai értéktárba bekerült a Szent Márton püspök-templom is

Kiss Albertné Holeczky Éva ötven éve él Németbányán, a Települési Értéktár Bizottság elnöke, a falu alpolgármestere. Könyvtári előadása révén bepillanthattunk a száz fő alatti népességszámú kis falu múltjába és jelenkori mindennapjaiba.

Kiss Manyi és Rita, Kiss Albertné Holeczky Éva lánya Németbányán

– Egész életemben gyűjtögettem, ezt talán nagyapámtól örököltem, aki 1938-ban elkezdett írni egy családtörténetet, amit 1942-ben abbahagyott. Ez a becses kincs árvízben megrongálódott, de az utolsó betűig kibogarásztam és bemásoltam a számítógépbe. Minden sarj belekerült, kinyomtattam, beköttettem a család nagy örömére. Ezután megírtam férjem családtörténetét, a végére már majdnem jobban ismertem a családját, mint ő – meséli az összeállítás előzményeit az előadó. – Papám gyűjtötte a róla szóló az újságcikkeket is, majd a saját, főiskolán írt cikkeimet is összeszedtem, illetve amit rólam írtak. Tavaly pedig elkészítettem a 400 oldalas Németbánya képeskönyvet, illetve a 300 oldalas, férjemmel közös pedagóguspályáról szóló emlékkönyvet. Most egy kicsit jól érzem magam, mert kiírtam magamból mindent. Innentől kezdve az értékmentő munkára koncentrálok. Ezzel bízott meg Németbánya önkormányzata, elnökként büszke vagyok rá, hogy az értéktáras munkámat siker koronázta, ugyanis az egyik kiemelkedő németbányai értéket a megyei értéktár szintén befogadta. Ez pedig nem más, mint Iharkút. A javaslat címe az volt, hogy „Volt egyszer egy falu, Iharkút", amelyet az 1975 táján megtalált bauxit ürügyén eltöröltek a föld színéről. Ami miatt megható módon bekerült az értéktárba, az szerintem az, hogy az iharkútiak úgy ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, hogy 2003 óta minden évben találkoznak a kráterekkel borított területen. Azóta Iharkútnak nyílt ott emlékparkja, és Németbánya temetőjében is van emlékművük, mert oda temették át az exhumált halottaikat. Harangtornyot építettek a régi, eredeti harangjukkal, monográfiájuk, címerük lett. Hihetetlen ez a ragaszkodás, és talán ez az, ami a megyei értéktárat is meghatotta – beszélt értékmentő munkásságáról Kiss Albertné, aki 1984 óta gyűjti Németbánya néprajzát.

Kiss Albertné

– Vagy én mentem tollfosztóba vagy az asszonyokat hívtam meg, akiknek egy-két kevert után aztán jól megoldódott a nyelvük. Amiket tőlük hallottam, leírtam és beküldtem megyei és országos pályázatokra és díjat is nyertem. A Németbányáról szóló képeskönyv szerkezetét tekintve falutörténettel indul egy kis néprajzi adalékkal, amit természetesen én írtam. Aztán légi felvételek a faluról, ezt a 400 darab felvételt a férjem kapta ajándékba a fiamtól. Majd természetfotók általam, és régi-új fotók a faluról. Volt nekem egy archív sorozatom, valaki harminc éve fotózta végig a falut. És én ezeket a fotókat megismételtem. A lap felső részén van a régi fotó, alul az új. Tehát lehet látni, hogy az utóbbi harminc évben mennyit változott az épített környezet. Természetesen az emberek is változtak, arról is szól egy fejezet. A régi fotók a németbányaiak 1940-es évekbeli hétköznapjait, ünnepnapjait ábrázolják. És mivel a falu ötven év alatt óriásit változott, ezért a mai képek is benne vannak. Tehát hogy milyen új hagyományok teremtődtek a faluban a mostan. A végére pedig Németbányáról szóló újságcikk-sorozat került – ismertette a falu életét összegző képeskönyvet a szerző.

Őrizzük meg a múltunkat!

Nagy dolog ez kérem szépen, amit Kiss Albertné Holeczky Éva elvégzett mind a családjáért, mind pedig Németbányáért. Pápa város napján volt szerencsém meghallgatni a Központi Statisztikai Hivatal egy munkatársának előadását a térség demográfiai változásairól. A szakember többek között arról beszélt, hogy egyre fogyatkozik és idősödik a népesség, és ezt a pápai járásban is észlelhetjük. Két aprófalvat emelt ki, amelyeknek lakossága már száz fő alá csökkent. Bakonyság mellett épp Németbánya a másik ilyen falu. Nagymamám és nagynénémék a pici, körülbelül ötven fős zsákfaluban, Bakonyságon élnek. Szép, rendezett falucska, csak épp kezd kihalni. Bolt nem üzemel, szórakozási lehetőségre csak a kultúrházban tartott klubösszejövetelek, esetleg a szomszédolás teremt alkalmat. Miért maradna hát ott az a kevés fiatal, aki még születik?Örvendetes dolognak tartom, hogy Németbányán igyekeznek megőrizni az emlékeiket, a múltjukat, és ráadásul próbálnak a régi hagyományok ápolása mellett újakat is életre hívni. Talán ez a közösségi kohéziós erő tarthatja össze és életben a falut nehéz körülményeik ellenére is. Ne adja Isten, hogy Iharkút után az ilyen kis aprófalvakban is majd csak a dinoszauruszok több millió éves maradványait kutathassák!Kutassuk inkább az emberi élet maradványait, amíg lehet! És emlékeinkre legyünk büszkék, osszuk meg, ahogyan ezt Németbányán is teszik. A családfakutatás izgalmas nyomozás lehet, bár azt mondják, meg kell érni rá. Fiatalként nem elsődleges, hogy felkutassam őseimet, gyökereimet, ám e gondolat csírái már bennem vannak, csak még kicsit érniük kell.