Hétvége

2012.10.13. 06:42

Koltai Róbert Móricz Zsigmond életének sikamlós részleteiről

„A feleségemnek egyszer egy aktus közben vallottam be magát: ő azóta számon tart.” Hogy ki írta e sorokat? Kevesen hinnék, de mindezt Móricz Zsigmond írta levelében 1924 februárjában.

Szabó Zsuzsanna

A levél az akkor frissen megismert Simonyi Mária színésznőnek szólt, akibe Móricz – vallomásai aláírásában csak Zsiga – szenvedélyesen beleszeretett, és mint vallja, meglehetősen közeli testi kapcsolatba is kerültek. Mindezt úgy, hogy akkor már több mint húsz esztendeje élt együtt feleségével, gyermekei anyjával, Holics Jankával.

Az idézett részletek Móricz Naplók 1924–1925 című kötetében kerültek napvilágra, mely az író jelentős mennyiségű magánlevelezését, meglepően személyes és szenvedélyes vallomásait és naplótöredékeit tartalmazza. Amolyan Jelenetek egy házasságból Móricz módra. A kötet 2010- ben jelent meg.

A mű aktualitását Koltai Róbert adja, aki egyszemélyes előadásával járja az országot, legutóbb a balatonfüredi Anna Grand Hotel színháztermében láthatták az érdeklődők a Pannon Várszínház szervezésében. Koltai Róbert Móricz bőrébe bújva egyszerűen, letisztult előadásmódban, mégis rendkívül hitelesen játszott. Ha kellett, szerelmesen könyörgő, kérő férfivá, máskor lelkiismeretével küzdő, esendő emberré lényegült át. Koltai– Móricz vallott az életéről, sikamlós részleteket közölt a hálószobai történésekről, vagy épp fanyar megjegyzéseivel nevettetett. Máskor pedig a – Molnár Piroska felvételről bejátszott hangján megszólaló – kérlelhetetlen és hajthatatlan feleség kemény szavai alatt roskadozott a székben csüggedten.

Az előadásból és főként a kötetből rengeteg részlet felsejlik Móricz Zsigmond, az író, de még inkább egy érzelmei közt őrlődő férj, egy reménytelenül szerelmes férfi és egy apa hétköznapjaiból. S ha valaki belelapoz a Naplók 1924–1925 kötetébe, még bizarrabb, még szabadszájúbb sorokra és gondolatokra bukkanhat. Mert lássuk be, ő is csak férfi volt. Ízig-vérig érző, vágyakozó, a nőtől függő, a nőért esengő, a nőt kívánó férfiember.

Ha valaki mégsem szeretné a más műveiben oly gyönyörű szóvirágokban, a lelki rezdüléseket oly finoman ábrázoló érzékeny író mítoszát lerombolni önmaga előtt, ne vegye kézbe naplóit. Hagyja meg magának Móricz Zsigmondot úgy, ahogy eddig. Tisztának, feddhetetlennek, az irodalomtankönyvekben vastag bajusza alatt kedélyesen mosolygó öregúrnak.

„Nincs annyi papír s idő, hogy leírjam minden gondolatomat, hiszen nem tudom viszszaidézni, ha írok, már újat írok” – vallja Móricz egy ízben, de mint tudjuk, mégis mindig magával ragadta az írás szenvedélye, rengeteg művet és naplóírást hagyva ránk, az éhező utókorra. Nem tehetett róla. Egyfajta szerelmi háromszögben élt az írással, a feleségével és az épp aktuális szerelmével. Mondhatnánk felelőtlen volt, hiszen sorai így olyan bepillantást nyújtanak érzéseibe, magán- és olykor szexuális életébe, amit csak igen kevesen engedtek, engednének meg maguknak. Hiszen ne feledjük, mindössze 1924-et írunk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!