Vadvilág, dalok, nevetés - Negyvenedik lemezét jelentette meg Koncz Zsuzsa, a legendás énekesnő

Koncz Zsuzsa, a magyar könnyűzenei élet legendás énekesnője Vadvilág címmel a közelmúltban adta ki pályafutásának negyvenedik lemezét, amelyet erős közéleti, társadalmi tartalma ellenére sem tart lázadónak. Veszprémi koncertje után beszélgettünk
a Kossuth-díjas művésszel.

- Három éve Tündérországról adott ki lemezt, ma pedig már Vadvilágról énekel. Mitől vált ilyen pesszimistává?

- Egyáltalán nem vagyok pesszimista, sőt! Ez a lemez sem az, inkább az ellenkezője igaz rá. Benne rejlik a remény, a bizakodás, a szeretet, a közös öröm lehetősége. A világ olyan, amilyen, sok minden megváltozott körülöttünk, és szerintem nem előnyére. Ám egy romló világ is túlélhető a változtatásban való bizakodással. A Vadvilág lefedi azt, ami körülöttünk zajlik, és talán általa új erő önthető a megfáradt, elfásult lelkekbe is.

Ezek a dalok, szövegek nagyon az enyémek, és úgy látom, érzem, a közönség egy része is megtalálta bennük mindazt, amiért születtek - mondta a népszerű énekesnő Fotó: Pesthy Márton

- Erős megszólalás jellemzi a dalait szövegileg és zeneileg is. Nyíltsága üzenet, rendszerkritika vagy művészi felkiáltójel?

- Annak idején és most is arról szóltak, szólnak a dalaim, ami épp foglalkoztat. Számomra a művészet arra való, hogy megosszuk, megénekeljük élményeinket, gondolatainkat, érzéseinket másokkal, esetleg kérdéseket tegyünk fel. Engem az érdekel, amit látok, ahogyan élünk, ami velünk történik, ami körbevesz bennünket. Erős volt a vágy bennem, hogy ezekről beszéljek a zenével, dalokkal. Egyszer sem énekeltem olyan dalt, amivel ne azonosultam volna.

- Akkor másképp megközelítve: lázad?

- Nem hinném, így gondolkodom. Arról alkotok véleményt, éneklek, amit látok, ami történik velünk. A lázadás valami más. Ezek a dalok, szövegek nagyon az enyémek, és úgy látom, érzem, a közönség egy része is megtalálta bennük mindazt, amiért születtek. És ezek között számtalan személyes vonatkozású - mondhatnám, magánügy - is van, amilyen például Tolcsvay Laci és Müller Péter Sziámi dala, a Barátság.

- A Mi lett belőled című dalában úgy tűnik, mintha...

- Ne is folytassa! Az értelmezés mindig a közönségé. Ha elkészül egy dal, és nyilvánosságra kerül, attól kezdve a befogadó dönt arról: számára mi a fontos egy-egy dalból. Gondolkodhat azon, hogy miért érdekes, fontos számára, milyen kérdések jutnak eszébe, vagy mire reflektál mondjuk egy Bródy János által írt ballada. Ez a természetes útja a dalnak, és meg kell hagyni ezt a szabadságát a hallgatónak és a dalnak is.

- Befejezve az előző felvetetést, a név a fontos, hogy kiről szól egyáltalán egy szám, vagy a jelenség a lényeg?

- Művészi alkotás tárgya csak és kizárólag jelenség lehet. Egyedül a festészetben születnek személyes portrék. Mi annak idején kerestük a kérdéseinkre a válaszokat, nem fogadtuk el, amit igazságként tálaltak nekünk. Ma kevés a kérdés, pedig az igaz válaszok elérhetők, kiválaszthatók, csak talán az időnk kevesebb és az ordító hamisság túl sok. Meg kényelmesek is lettünk.

- A lemezen szerepel a Történelmi lecke fiúknak című költemény. Adyhoz és versekhez fordult. A költők visszatérnek a dalaiba?

- Verseket már az első lemezen is énekeltem, ez számomra fontos. Éles, erős és tömény verse ez Adynak, és amikor Bródy megmutatta, éreztük, hogy nem sokat "öregedett" az elmúlt több mint száz évben. Az első világháború előtt, 1912-ben született, minden sora körülbelül ma is igaz, mint a jó verseknek általában. A világ, az ember, a férfiak, a fiúk nem változnak, legfeljebb a trendek.

- Nincs szüksége sehol reklámra a mostani koncertturnéjában, mindenütt telt ház előtt lép fel, megtöltött egy sportarénát is. Újra divatba jött?

- Örülök ennek a nagy érdeklődésnek, és meggyőződésem, hogy a divatnak ehhez semmi köze. Nem tudom, de azt érzem, hogy fokozott igény van az emberekben a hiteles, igaz megszólalásra, ezt keresik mindenben. Kevéssé találják a rádiókban, televíziókban, ahol hét éve magam sem fordulok elő túl gyakran, így a személyes találkozás felértékelődik. Máshol nem hallhatják, láthatják ezeket a dalokat, csak a koncerteken, talán ezért is jönnek.

- Nem érzi furcsának azt, vagy másképp megfogalmazva, miként érinti, hogy míg régen a nagy pop- és rockgeneráció összetartotta az embereket, közösségeket, szimbólumként együtt énekelték fiatalok, idősek: Ha én rózsa volnék...., ma pedig már egyes körökben ön is megosztónak számít, elég csak az internetes fórumokra tekinteni.

- Sajnálatos és káros is ez a mesterségesen teremtett megosztottság, de ezen felül kell emelkedni, mert mindenhol jelen van. Körök, melyek névtelenül, esetleg megrendelésre szítják a gyűlölködést a neten, inkább sajnálatra méltóak, hogy ezzel töltik egyébként sem hosszú életüket. Ahogy a Nobel-díjas magyar írót vagy az Oscar-díjas magyar filmet osztják, hát..., hadd ne mondjak semmit.

- Megénekelte, hogy Rohan az idő. Foglalkoztatja is ez?

- Különösebben nem, hiszen nem lehet tenni ellene. A külsőnek a belső ad tartást, támaszt. Azt mondják, egy idő után mindenkinek kiül a lelke az arcára, és ez nem feltétlenül az idő múlásának függvénye. Az embernek törődnie kell a fizikai és lelki egészségével, valamint a külsejével is.

- Negyven lemez, hihetetlenül gazdag pálya áll ön mögött. Mi hajtja előre?

- Ez igen egyszerű: a közönség érdeklődése, szeretete. Mikor érzed, hogy szükség van rád, a dalaidra, az nagy dolog. Amikor azt látom, most itt, Veszprémben is, hogy a koncerten az első sorban papa, mama, fiatal lány egymás mellett felállva tapsol, a lány és odébb egy fiú is velem énekli a sehol nem játszott dalaimat. Ez elég nagy hajtóerő még sokáig.

- A mostani album utolsó dala: Sírva vigad a magyar. És min nevessünk a Vadvilágban?

- A magyar karakter egyik lényeges vonása, hogy örömében, bánatában sír is, nevet is. De a dal arról is szól, hogy kötelességünk lenne a történelmi idők folyamán és a jelenben is szembenézni önmagunkkal, a velünk és általunk történtekkel. Ez egyelőre még inkább kívánság, mint realitás. Egyébként meg, ha kissé keserűen is, de nevetni, kinevetni sok mindent lehet, ami körülöttünk van, azt is, de - ad absurdum - önmagunkat is. A vidámság és a bizakodás kéz a kézben jár, és ettől minden könnyebb lehet, ezt is szem előtt kéne tartani!

- Akkor tehát a Vadvilág ebből a szempontból egy optimista album?

- Inkább realista, szembenéző, és igen: bizakodó is.

Koncz Zsuzsa az 1960-as évek elején, a Magyar Televízióban amatőrök számára meghirdetett, első Ki mit tud? vetélkedőn tűnt fel, ahol gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival mint a "Két Gézengúz" aratott országos sikert. 1963-tól az Omega, az Illés, majd a Metró zenekarokkal énekelt, első átütő lemezsikere a Rohan az idő című dal volt 1966-ban. Ezután felvételeit az Illés zenekarral, majd a Fonográffal készítette, ezeken - és azóta minden lemezén - meghatározó alkotótársa Bródy János. Negyven album - többségük arany- vagy platinalemez -, hazai és külföldi fesztiválsikerek, koncertek, emlékezetes tévéműsorok és rangos kitüntetések jelzik pályafutását. Többek között Kossuth- és Liszt-díjas, érdemes művész, A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje címek tulajdonosa, a Francia Becsületrend lovagja, Emerton-díjas, Hungaroton Életmű-díjas, Prima Primmissima-díjas előadó. (konczzsuzsa.hu)