Hétvége

2011.12.10. 07:30

Legendás idők nagy küzdője

Az ember tragédiájából végül nem lett tragédia. Huszonhárom, de ha a forgatókönyv születését is beleszámítjuk, huszonnyolc év után végre elkészült a nagy mű: Jankovics Marcell két és fél órás animációs adaptációja. December 8-tól játsszák a mozikban.

MTI/AP

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus nemrég Székesfehérváron járt. Az Animóka című animációs szombaton tartott előadást a Fejér Megyei Művelődési Központ Művészetek Házában, ahol levetítették Fehérlófia című filmjét és néhányat a Magyar népmesék epizódjaiból. Jankovics Marcell beszélt az indulásról, arról, hogy építész akart lenni, de nem vették fel az egyetemre. Segédmunkásnak állt, és egy véletlen találkozásnak köszönhetően került a Pannónia stúdióhoz. Fázisrajzolóként kezdte, ám elég hamar rendező lett. A magyar animáció aranykorának egyik legjobbja, nemzetközi hírű alkotója. Nemrég fejezte be hatalmas vállalkozását, Az ember tragédiája adaptációját. Erről, de a Nemzeti Kulturális Alapnál történtekről is beszéltünk.

- Nagyon sok idő telt el az ötlettől a megvalósulásig. Mi ennek a története?

- Nem egyszerű elmondani, mert én sem emlékszem rá igazán. Úgy rémlik, benne voltam egy olyan, kicsit kívülről gerjesztett válságban, mintha a rajzfilm világában többé már nem lenne nekem helyem. Félreértés ne essék, nem akartam én elszakadni az animációtól, csak nem találtam értelmes munkát. Korábban is voltak nagy ambícióim, amelyek ilyen-olyan okból nem jöttek össze. Eszembe jutott ugyanis a Madách-mű, és az, hogy az abból készült feldolgozások nem tetszettek igazán. Hihetetlen fantázia, filozofikus mélység van benne, tömve közmondás színvonalú igazságokkal. Úgy gondoltam, ha dramatizálom, megvágom a művet, jobban átjönnek a fontos mondatok, az animációval pedig kevesebbe kerül olyan képi világot teremteni, amely illik ahhoz, amit Madách írt.

- Jól tudom, hogy a forgatókönyvet már huszonnyolc éve, 1983-ban megírta?

- Igen, aztán volt egy nagy szünet, 1989-ig. A rendszerváltás szele besodort az ablakon annyi pénzt, hogy meg tudtuk csinálni a filmhez a vezérmotívumot. A tizenöt közül elsőként az Űr színt tudtam elkészíteni. Jött a pályázati rendszer, és két időszakban egyáltalán nem kaptam pénzt, de a struktúra miatt sem tudtam volna folyamatos munkát végezni. Végül 2008-ra lényegében befejeztük a munkát, és utána még bő két év telt el, amíg Szőcs Géza államtitkártól kaptam az idén egy kis pénzt az utómunkálatokra, a moziváltozat összehozására.

- Beszéljünk a legendás időkről. A Küzdők című 1977-es filmje Arany Pálma-díjat nyert Cannes-ban. Igaz, hogy nem vehette át személyesen a díjat?

- Igaz. Föld Ottó Mafilm-vezér vette át helyettem, ő csókolt kezet Monica Vittinek. Ja, és pofátlan módon az jelent meg az ottani sajtóban, hogy Jankovics Marcell átveszi a díjat. Az 1975-ös Sisyphust pedig Oscarra jelölték. Azon a díjkiosztáson sem lehettem ott. Ezek azért megmaradnak az emberben.

- Ez még abban az időben történt, amelyet a magyar animáció aranykorának hívtak, és ami több évtizeden és több generáción át tartott. Miért van az, hogy ma nem fénylik annyira a műfaj?

- Nincs rá állami akarat, vagy ha úgy tetszik, nemzeti. Még az előző Orbán-kormány idején voltak halk hangok, hogy a nemzeti filmgyártáson belül a nemzeti animációt is védeni kellene, de aztán a Pannónia stúdiót úgy tették tönkre, hogy semmi figyelmet nem keltett, mintha csak az a telek lett volna fontos, amin a stúdió állt. Lehet persze, hogy mindez törvényszerű volt. A megmentésére sem volt szándék, és a tévék nem rendelnek már filmeket, a régiek után sem akarnak jogdíjat fizetni.

- Ön tavaly augusztus 10-étől idén október 15-éig a Nemzeti Kulturális Alap elnöke volt. L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának elnöke váltotta a poszton. Miért távozott vagy kellett távoznia?

- Le kellett mondanom, pontosabban azt mondták, el vagy bocsátva, közös meg-egyezéssel. A Népszabadság hozott erről egy véleményt, nem tudom, megalapozott volt-e. Az újság szerint az volt a kifogás, hogy nem küldtem el a balliberális kurátorokat. Csak éppen az felejtődött el, hogy nekem ilyen jogköröm nem volt. Egy éven keresztül mondogattam a miniszternek, hogy változtatni kellene a kuratórium összetételén, nem történt meg. Szőcs Géza államtitkár közben közölte, hogy senkit nem szabad kirúgni. Az én elbocsátásomnak ennek alapján nyilván más volt az oka. L. Simon az utódom, és tény, hogy ő országgyűlési képviselőként hatékonyabb lehet, vele szóba fognak állni. Én már kezdetben közöltem vele, hogy ha valami nem tetszik, kritizálni fogom. Tény, hogy megsértettek az elbocsátással, de már túl vagyok rajta. Hál' isten, van mit csinálnom, elég sok mindennel foglalkozom.

 

Budapesten született 1944. október 21-én. Édesapját 1950-ben koholt vádak alapján életfogytiglani kényszermunkára ítélték, 1956-ban kiszabadították. Családját 1951-ben kitelepítették.
A pannonhalmi bencéseknél tanult. 1960-ban került a Pannóniához. 1968-tól Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a Gusztáv-sorozatot. A Magyar népmesék sorozat egyik alkotója. Az ő nevéhez fűződik a Fehérlófia, a János vitéz és az Ének a csodaszarvasról című rajzfilm.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!