Hétvége

2016.08.05. 16:50

M-értékválság

Mikor gyermekkorom végéhez érve megszaporodtak az atyai bölcsességek, az egyik legfontosabb útmutatás a következő volt: Élj értékkel és mértékkel!

Fiatalként nem nagyon értettem, miért akarják a felnőttek megmondani, hogyan éljek, miért akarnak abszolút értékeket állítani elém. Hát nem mindegy, hogy piros vagy kék, fehér vagy fekete? Ne akarjunk mindig okosak lenni, érezzük egyszerűen jól magunkat.

Édesapám ezt a nézetemet egy ebéd alkalmával végighallgatta, és azt mondta: „Szóval, úgy látod, hogy nem kellene szétválogatni a dolgokat, hanem mindent bele alapon éljük az életünk? Rendben, kisfiam. Akkor itt az ideje, hogy a paradicsomlevesbe merjed bele a mákos tésztát, és öntsed rá a kólát, aztán már eheted is...” Nem akartam összekeverni többé a dolgokat. Rájöttem, hogy a leves és a második a maga helyén tökéletes, ha összemixeljük, lehet, hogy tartalmilag nem változik, de mégiscsak moslékot kell ennünk. A mértékletességre a csopaki rizling tanított meg, mely a világ legjobb itala számomra, de ha túlzásba visszük a fogyasztást, bizony elveszíthetjük emberi mivoltunkat általa...

Egyházi emberként a mai forrongó világban a legnagyobb hiányát ezeknek a bölcsességeknek látom. Nem vesszük észre, hogy az élet minden terén igaz a bölcsesség, hogy minden érték a maga helyén mutatkozik meg leginkább, és mikor akár több külön-külön értékes embert, eszmét vagy ideológiát összekeverünk, az eredmény élvezhetetlen, használhatatlan, sőt talán értéktelen massza lesz.

Szeretem a kelet kultúráját, és Germanus Gyula útikönyveit olvasva sokat álmodoztam, hogy bejárom a távoli kelet mesés tájait. Gyermekkorom vadászírói elröpítettek Afrika, Ázsia és Dél-Amerika őserdőibe, és álmomban magam is ott kerestem a vadon és a távoli kultúrák rejtett értékeit.Mire felnőtt fejjel odautazhatnék, eljött hozzám a kelet. Nem a mesék szárnyain, hanem köveket hajigáló, határon átszökő, ismeretlen okból hozzánk költözni akaró, gyakran ellenszenves arcú emberek formájában? Emberek, akik kilométerek ezreit utazzák, hogy végül segélyből éljenek, vagy éppen felrobbantsák magukat forgalmas köztereinken...Miközben velük találkozom, és olvasom hol könyörgő, hol fenyegetőző transzparenseket, eszembe jutnak gyülekezetem szegényei és kicsinyei. Emberek, akiknek az elmúlt huszonegy évben segélyt osztottunk, vagy vigasztaltunk, olyan magyar emberek, akiket már csak a közös vér okán segíteni kellene. Hány új kórházi ágy lehetett volna azokból a milliárdokból, amiket a migráns-had elleni kerítés felépítésére kellett fordítani? Hány magyar gyermeknek jutott volna csak egy tányérral több étel, ha nem az illegálisan érkezők megfékezésére kell költeni? Hány rendőr- és katonacsalád életét nehezítették meg a szabályainkkal és határainkkal nem törődő idegenek? Mikor lesz ennek vége? Hány ember lesz még, akinek ezért nem tudjuk megmenteni az életét, vagy jobbá tenni a hétköznapjait, mert a mások által, külföldről reánk erőszakolni kívánt emberek határainkon kívül tartására kell a pénz?

Hogy mi köze ennek a kezdeti gondolathoz és a moslékká vált paradicsomleveshez? A válasz egyszerű. Elvették az emberek jelentős részétől az objektív értékeket, a vallás, a nemzettudat, a hazaszeretet érzéseit, és a „minden mindegy, csak jól éljünk” eszmét adták helyette. A tisztán és átláthatóan, az élet alapvető kérdéseire választ adó hitvallásokat relativizálták, helyette tanítják a „minden mindegy, csak élvezzük a pillanatot” ideológiát. Hová jutunk, ha Európát és kultúráját összekeverjük más népek más kultúrájával, vallásával és etnikumával? Hová jutunk, ha mérték nélkül tobzódunk az önfeladás extázisában, és eldobjuk családi, nemzeti, felekezeti értékeinket?

Egyelőre itt, Európa közepén nem is olyan nagy a baj. Állnak a kerítések, férfiak és nők együtt óvják hazánk, kultúránk és világnézetünk határait... Pont úgy, mint amikor 1000 éve a sólyi templom épült. Reméljük, nemcsak hazánk, de a legöregebb falusi kistemplom is túléli ezt a zűrzavart.

 

Bikádi László Károly református lelkész

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!