Hétvége

2017.03.24. 18:25

Manipulált tanúvallomások - A gályaperben veszprémi protestáns lelkipásztort is rabságra ítéltek

A bécsi udvar által a 17. század végén perbe fogott több száz protestáns lelkipásztor és tanító ellen folytatott, gályarabper néven elhíresült eljáráshoz adhat számos érdekes adalékot egy veszprémi kutatás, amelyet a levéltárban nemrég kezdtek meg.

Marton Attila

A per előzménye, hogy a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között 1664-ben létrejött vasvári békét az ország érdekeit szem előtt tartó magyar nemesség elfogadhatatlannak tartotta. A béke a Habsburg-párti családokban is ellenérzéseket szült, és összeesküvést szőttek I. Lipót király ellen, magyarázza Tóth Péter, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa. A Wesselényi-összeesküvést végül az uralkodó felszámolta, majd a katolikus Habsburg-kormányzat igyekezett megerősíteni hatalmát, és egyúttal visszaszorítani a hazai protestantizmust.

Ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy konstruált pereket folytasson le, amelyekben kapcsolatot mutattak ki az uralkodó elleni összeesküvés és a magyarországi reformáció között. E törekvés részeként vontak vád alá mintegy 700 protestáns lelkészt és tanítót 1674-ben, az ügyet Pozsonyban tárgyalták. Az irányított pert - ahol a bécsi udvar mindent úgy igyekezett alakítani, hogy ne legyen kétség a protestánsok bűnössége felől - előre felvett tanúvallomások alapján folytatták le, amelyeket dunántúli hiteleshelyeken rögzítettek. A veszprémi jegyzőkönyv kuriozitása abban áll, hogy a témával eddig foglalkozó kutatók többsége más forrás híján kizárólag a pozsonyi per jegyzőkönyve alapján próbálta rekonstruálni a peres eljárást, holott az a hiteleshelyeken előre rögzített tanúvallomásoknak csupán töredékét tartalmazza.

A gályarabper veszprémi tanúvallomásait tartalmazó, 17. századi jegyzőkönyv átfogó vizsgálatát a közelmúltban kezdték meg a Veszprém Megyei Levéltárban

Bár a veszprémi jegyzőkönyv ismert volt szakmai körökben, átfogó vizsgálatát még nem végezték el. A veszprémi levéltárban a reformáció 500. évfordulója kapcsán a közelmúltban indult kutatástól azt remélik, adalékokat ad a pozsonyi gályarabperhez. Tóth Péter szerint például megmutathatja, hogyan igyekezett a hatalom a saját érdekeinek megfelelően szelektálni az előre felvett tanúvallomások között. A veszprémi jegyzőkönyv tüzetes átvizsgálása és a pozsonyi jegyzőkönyvvel való összevetése során kiderülhet, mi az, amit az eredeti tanúvallomásokból kihagytak, és mely részeket illesztették hozzá utólag.

- A tanúvallomásokat az ezzel megbízott hiteleshelyek vették fel egységesen össze-állított kérdéssor alapján. A veszprémi káptalan csaknem kétszáz tanú vallomását jegyezte fel, hatvan százalékuk Veszprémben lakott, a többiek a környező településeken éltek. Érdekesség, hogy a tanúk között a legkülönbözőbb rangú személyeket találjuk. Akad köztük nemes, polgár és jobbágy is, jelentős számban találkozunk a várkatonaság tagjaival, egyházi személyiségekkel és női tanúkkal is. A kutatás jelenlegi állása szerint már látszik, hogy a veszprémi tanúvallomásoknak csupán a tíz-tizenöt százaléka, vagyis az eredetinél jóval kevesebb tanú vallomásának hosszabb-rövidebb része került a pozsonyi jegyzőkönyvbe - hívja fel a figyelmet Tóth Péter.

Tóth Péter levéltáros elmondta, a jegyzőkönyv tanulmányozása számos érdekes adalékot adhat a pozsonyi gályarabperhez

A perbe hívott hétszáz protestáns prédikátor és tanító közül végül mintegy háromszáz jelent meg 1674 tavaszán Pozsonyban, közülük hatvanheten Veszprém megyeiek voltak. A tárgyalás megszakításokkal két hónapon keresztül tartott, a végén a vádlottaknak három lehetőséget ajánlottak: elhagyják az országot, megválnak egyházi hivatásuktól vagy áttérnek katolikus hitre. Bármelyiket is választják, szabadon távozhatnak, így mentesülnek a halálbüntetés alól. A perbe hívottak közül kezdetben senki sem volt hajlandó aláírni egyik lehetőséget sem, a nagyszámú halálos ítélet várható nemzetközi visszhangja azonban kellemetlenül érinthette volna az uralkodót is. A vádlottak így fogságba kerültek, ahol gyakran embertelen körülmények között sínylődtek, a korábban felajánlott nyilatkozatok aláírására azonban többször is lehetőséget kaptak. A megpróbáltatások hatására mindössze negyvenegy lelkész és tanító maradt, akik nem írták elő egyik iratot sem. Őket gályarabságra ítélték, és büntetésük letöltésére Nápolyba hurcolták. A biztos halált jelentő gályákról végül nemzetközi összefogás nyomán, 1676-ban menekültek meg. A túlélők között volt a veszprémi Bátorkeszi István, aki sorstársaival együtt a gályarabságot is vállalta hitének megőrzése érdekében.

A közelmúltban az év levéltárának választott veszprémi intézményben azt tervezik, az év végére forráskiadványként jelentetik meg az országosan is ritkaságnak számító jegyzőkönyvet, fűzte hozzá Tóth Péter.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!