Rákász Gergely szerint minden alkalommal magasra kell célozni

Legutóbb egy esztendeje beszéltünk az akkori veszprémi hangversenye kapcsán. Milyen év áll ön mögött? Elégedett? Van hiányérzete?

– Hamvas Béla írja, hogy rájött, nagy embernek születni kell, de a nagy élet mindenki számára lehetséges. Nem akarok mögéje bújni, de mélyen egyetértek, és ezen a nagy életen dolgozom. Könnyű sok munkával sok pénzt keresni, vagy hírnevet csinálni, feláldozni mindent egy karrier oltárán. Hasonlóan egyszerű bezárkózni a családba, és azt hangoztatni, hogy azért is nem jön össze az élet, mert hát a gyerekek. Több ilyen véglet van még, de a tisztelt olvasó szerintem érti, mire gondolok. Megtalálni a megfelelő egyensúlyt, amiben van elég munka, elég siker, elég család, elég önmagam, no ez a nagy élet. Erre bátorítom a környezetemet, erre törekszem magam is. Tavaly volt elég koncertem, és láttam a fiamat nőni. Volt időnk játszani, tanulni arról, hogy milyen egy úriember, vagy milyen becsülettel veszíteni, tisztességgel nyerni. Láttam a másodikat megszületni, és lassan öntudatra ébredni. Találkoztam a közönségemmel, együtt töltekeztünk zenével, de volt idő megfogni a feleségem kezét is, és egymás szemébe nézni. Elolvastam közel harminc könyvet, sportoltam földön, vízen… – levegőben nem. Maradt idő egy maroknyi hűséges barátra is. Mit kívánjak még? Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak megpróbáltatások, de az az élet rendje. Mi, emberek, nem arra születtünk, hogy semmittevésben lebegjünk, és kocsonyává váljunk a gondtalanságban. Akkor méltó az életünk, ha komoly célok felé kihívásokat vállalunk.

Áprilisban Erdélyben turnézik, ha úgy tetszik, visszatér: milyen érzésekkel megy oda?

– Az év egyik csúcspontja. Az egész csapatom nagyon várja. Ha szavakba tudnám foglalni, milyen érzés, mekkora energia szabadul fel, amikor magyar emberekhez magyarul szólok ott egy koncerten, költő lehetnék. De nem tudom. Az elszántságomat viszont mutatja, hogy létrehoztam egy alapítványt, amely a határon túli magyar területekre segít magyar művészeknek hangversenyeket szervezni és a határon túliaknak az anyaországba. Olyan helyeken jártam az elmúlt években, ahol az én koncertem volt A Koncert. Más ilyen esemény nem volt. Egy ilyen helyről előbb-utóbb a legjobbak felkerekednek, és elmennek. Aztán a jók is. Ma van egy történelmi helyzet. Olyan, amilyen. Talán ötven vagy száz év múlva más lesz. De ha addigra nem lesz ott magyar ember, akkor mire mondja majd bárki, hogy ahhoz a területhez ott nekünk közünk van? Tudom, hogy messzire gondolok ezzel, de nem csak olyan fickók éltek a Földön, akiket egy magyar olimpia összelapított volna. Mindig magasra kell célozni. Egy Széchenyire, egy Franklinre, a Holdra, akkor talán eldobunk a kerítés­ig. És a közös rendezvényeinknek megtartóereje van.

Ebben az egyre inkább uniformizálódott világban gondolja, hogy például a Lords of the Organ III hangjai, mondanivalója, csodái befogadásra lelnek? Van erre remény?

– Jó is, hogy így kérdezi, mert Veszprém megyébe többféle műsorral érkezem idén. Március elsején Veszprémben a bazilikában még a Tél című műsorom szól Bach- és Vivaldi-művekkel, ez egy tv-felvétel lesz. Aztán tavasszal hozom a Lords of the Organ műsort Ajkára és Pápára. Aztán kicsit később a Győri Filharmonikus zenekarral is visszatérek, de az csak egy rövid szóló lesz a Hangvillában. Van-e igény rá? Hát persze! A bazilikai koncertre már majdnem minden jegy elkelt. Igaz, ez nem tömegigény, de hát ez nem is tömegműsor. Gondolkozásra sarkall, nyitottságot, figyelmet igényel a hallgatótól. Ezt egy igényes ember könnyen és örömmel adja, és ugyanígy fogadja be. A tömegembert pedig már ott fenn, Hamvas Bélánál elvesztettük, ha nem a címnél. Szóval a világ lehet, hogy uniformizált, tömeges, kissé elbutult, vagy talán nem is kissé, de az nem jó irány, ha valaki ettől kétségbeesik. Az se, ha ujjal mutogat rá és károg. Egyszerűen egy jobb történetet kell mondani, mint a hétköznapi bugyutaság. Nézze, én eljátszhatnám Bach és Vivaldi műveit egy szó narráció nélkül, és az is működne. Amiért viszont beszélek is róluk, az egyszerű. Mindketten figyelemre méltó életet éltek, nem hibátlant, nem tökéleteset, hanem kihívásokkal, jó és hibás döntésekkel telit. Ezt pedig vagy elengedjük, vagy kontextusban kezeljük a műalkotásaikkal. Vagy kipróbáljuk az élet millió ostoba hibáját mi magunk is, vagy kellő nyitottsággal odafigyelünk, hogy két ilyen nagy formátumú ember hogyan élt. Még kimondani is szörnyű, de a példáik megkönnyíthetik a ma emberének az életét is. Erről beszéltem korábban, hogy magasra célozni. Ki a tömegember példaképe? Valami valóvilágos tv-hős? És ki a kultúremberé? Ez a műsor arról szól majd, hogyan ismeri meg Bachot, Vivaldit, és az ismerkedés alatt miképpen válik maga is hasonlóvá hozzá. Négy műalkotással végigmegyünk az életének ezen a szakaszán, és a koncert végén felteszem majd a kérdést, hogy vajon milyen hatással lehetünk mi, emberek egymásra. Szerintem azoknak, akik ott ülnek majd, komoly élményt ad majd az este.

Ha jövőre is megtisztel minket, mit hoz majd? Vannak-e már tervei?

– A terv az, hogy tavaszonként találkozhatunk majd Veszprém megyében, illetve nyáron a Balaton partján, de ott nemcsak az orgona, hanem a lángosos mellett is. A műsor, ami formálódik bennem, pedig egyszerre szól majd feltöltődésről, az igényes kikapcsolódásról, és ha az idei narratíva tetszik a közönségnek, akkor valami hasonlóan mély emberi témát is feszegetünk majd a műalkotásokon keresztül. Vagy istenit.