Hétvége

2012.03.24. 10:42

Sokaknak köszönhetem

Életem igazán nagy szerencséje volt, hogy oktatóként és kutatóként mindvégig 18 és 23 év közötti fiatalok között végeztem a munkámat, szellemileg nem öregedhettem meg, mondta dr. Papp Sándor, a kémiatudomány doktora, a Pannon Egyetem professzor emeritusa, aki a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehetett át az ünnepen.

Balla Emőke

- A kitüntetést több évtizedes tudományos, közéleti és kulturális munkássága, közösséget formáló oktató-nevelő tevékenysége, életpályának elismeréseként kapta. Mit jelent ez önnek?

- Ez egy életműdíj. Sokaknak mondok érte köszönetet: mindenek előtt családom tagjainak, feleségemnek, akik mély empátiával támogatták szakmai és közéleti vállalkozásaimat (olykor kalandjaimat). Köszönetet mondok két nagy tudományos szakmai közösségnek, a Pannon Egyetemnek, annak általános és szervetlen kémia tanszékének, valamint a Veszprémi Akadémia Bizottságnak, ahol a szakmai pályafutásom érlelődött és ahol a kollégáktól a kezdetektől sok támogatást kaptam. Köszönetet kell mondani Veszprémnek, ahol hat évtizede vagyok otthon és amelynek természeti és épített szépségei kulturális, szellemi atmoszférája, a veszprémi polgárok közösségteremtő ereje egész életpályámon inspiráló volt. A helyi közösségnek, a város vegyeskarának is köszönetet kell, hogy mondjak, hoszú időn át voltam aktív tag, művelhettem a muzsikát.

- Hogyan telnek hétköznapjaiai? Tanít még az egyetemen?

- A cselekvő élet lehetőségei egyre inkább korlátozódnak, de úgy érzem, aktivitásom még elfogadható szintű. Az egyetemen mind a két félévben van előadásom, a környezettudományi mesterszakos és a kémia alapszakos hallgatók számára. Életem igazán nagy szerencséje volt, hogy oktatóként és kutatóként mindvégig 18 és 23 év közötti fiatalok között végeztem a munkámat, ezt azt jelenti, hogy szellemileg nem öregedhet meg az ember. A felnövekvő generációk sokat változtak az elmúlt évtizedekben, de mindegyik generációnak megvan a maga értéke, ezeket az értékeket kell egy oktatónak kifejleszteni. A Magyar Tudományos Akadémiának van egy környezettudományi elnöki bizottsága, annak egyik albizottságában, az energetika- és környezet albizottságban tavaly kaptam felkérést a második ciklusra. Megtisztelő, hogy évente egy-két alkalommal az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen doktori szigorlaton vizsgáztatok. A Corvinus Egyetemen a környezettudományi szakon a tavaszi félév egyik elődássorozatának minden részét más előadó tartja, én is egy vagyok közülük. Örömmel vállalom ezeket a felkéréseket.

- A környezetvédelem témakörében a városban is gyakran tart előadásokat.

- Ez a kérdéskör egyre fontosabbá válik, mintha a társadalomban nem került volna még megfelelő helyre a természeti környezethez való viszonyunk; a gazdasági, technológiai érdekek általában felülírják a környezeti érdekeket. Úgy szoktam fogalmazni, "a környezeti megújulás ügye gyakran szenved hajótörést a gazdaság növekedésének és a haszon maximalizálásának szikláin". Mostanában egyre több időm van az úgynevezett nagy kérdésekkel foglalkozni, szemlélni, értékelni, értelmezni a folyamatokat, figyelni a világ dolgait. Ki kell jelentenem, hogy az én századom a 20. század volt, azzal együtt, ahogy volt, amilyen volt.

- A figyelés, szemlélés eredményeit kötetben is közzéteszi.

- A Fagyöngy civilizáció után jelent meg a Titanic-szindróma című kötetem. Most is készül egy tanulmány, de legyen ez egyelőre az én titkom. Feltételezem, hogy bizonyos érdeklődésre számot tarthat. Aki egész életében írt és olvasott, tudást közvetített, az ezt a magatartását teljesen levetkőzni nem képes.

- Beszélgetésünk napján éppen az LMP közéleti vitafórumára készül. Részt vesz még a közéletben vagy már csak a szakmapolitika foglalkoztatja?

- A direkt politizálás számomra már nem járható út. A mai kerekasztal beszélgetés szakmai, legfeljebb szakmapolitikai jellegű, mellőzi a direkt politizálást. Örömmel veszek részt a beszélgetésben; úgy érzékelem, az LMP környezetpolitikai programja talán a legkiérleltebb és a szakmailag leginkább megalapozott. A felkérés talán azért sem véletlen, hiszen közöttük környezetmérnökként több egykori hallgatónk is jelen van. A téma szakmai alapját szeretnénk kifejteni, bizonyos ökológiai, elméleti alapvetés hogyan szolgálhat a gyakorlati cselekvés alapjául.

- A vegyes karba már nem jár, de a kapcsolat megmaradt, a koncerteken ott van.

- Huszonhat évig voltam tag, utána "levelező tagként" még megjelentem, ma már csak az eseményeken vagyok ott, feleségem viszont változatlanul jár a kórusba. A társasággal tartom a kapcsolatot; olyan közösség ez, ahova szívesen jár az ember.

- Most a családra, unokákra is több ideje jut.

- Igyekszem most pótolni azt, amit aktív koromban elmulasztottam. Látogatom az unokákat, a legidősebb unokámmal már el lehet beszélgetni az univerzumról, tizenegy éves. A többiek kisebbek, ők szeretik hallgatni, amikor a nagyszülők mesélnek, mesét olvasnak.

 

Az európai-amerikai civilizáció sorsa nagyon érdekel, helyünk, szerepünk, feladtunk Európában, mondta a professzor. Néhány ezer éve Róma és Bizánc közül Rómát választottuk, a keresztény hit és a felvilágosodáés jegyében. Most sajátos értelmezést nyernek Vörösmarty sorai: a nagy világon e kívül nincsen számodra hely. Ezen a helyen mi a keresztény hiten és felvilágosult értelmen alapuló kultúrát értjük. Ez az a hely, ahol meg kell találnunk magunkat. Európa most nehéz helyzetben van, de az elmúlt századokban sokszor volt már rossz helyzetben; hosszabb, rövidebb idő alatt valahogy kivágta magát. Mindig Európa adott mintát a világ számára.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!