Szemlélet és minőség

AéáJse utáni sorakozón a katonák győzték begyűjteni Sólyom László államfő és a védelmi tárcát irányító Szekeres Imre miszter gratulációit. S a politikusok elismerése véletlenül sem nevezhető túlzásnak. Ez már egy másik hadsereg. Bevezető tájékoztatójában egyértelműen közölte Havril András vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke: kitűzték a célt, amely egyértelmű: létre kell hozni a professzionális hadsereget. Státusában és szemléletében, minőségében egyaránt. Katonásan fogalmazva jelenthetjük: ez megtörtént. A kilencvenes évek biztonsági kockázatelemzései megállapították, hogy Magyarországot nem fenyegeti olyan fegyveres konfliktus, amely elérné a háborús küszöböt. Ezért lehetővé vált a korábbi, megörökölt katonai struktúrák lebontása, a katonai szervezetek számának és létszámának csökkentése, a szervezetek átrendezése, a vezetés korszerűsítése. A NATO-tagság lehetővé tette, de fel is gyorsította az euroatlanti értékrend befogadását, egy új katonai kultúra elterjedését. A Magyar Köztársaság mint az észak-atlanti szövetség tagja fontos tényezővé vált a térségben. Garanciát kapott biztonságára, de kötelezettségeket is vállalnia kell. Ehhez kellett a haderő átalakítása, a kényszersorozott helyett a professzionális hadsereg létrehozása. A missziós tevékenység, a külföldi béketeremtő-békefenntartó feladatvállalás ma már szervesen beépül a Magyar Honvédség életébe, érinti annak szinte valamennyi szervezeti egységét. A misszióhoz viszont magas szinten felkészített katona kell. Ehhez szükséges egy ilyen jellegű hadgyakorlat. Rendeztek hasonlót az elmúlt év őszén is, az ott tapasztaltak alapján hatá-rozta meg a vezérkari főnök a trenírozás további irányait és céljait.

Véletlenül sem melléke-sen, jelenleg valamilyen formában a Magyar Honvédség minden negyvenedik katonája szerepet vállal békefenntartó tevékenységben. A sereg lehetőségeit, létszámát tekintve ez az arány semmiképpen sem rossz, sőt... A Hajmáskér feletti 0-pont lőtéren eddig rendezett, akár magyar, akár tisztán külföldi vagy közös gyakorlatokon az elmúlt években kicsit már unták a tudósítók a koreográfiát. Felgardíroztak bennün-ket a megfigyelőállásba, elmagyarázták, ott szemben a messzeségben az ellenség, aki megtámad bennünket, mi pedig majd alaposan visszaverjük. Aztán jöttek a harckocsik, tőlünk rendesen távol, bummogtak az ágyútarackok, ha lehet, még messzebb, fotósok, operatőrök rágták a kefét, hogy nem látnak semmit, nehéz lesz így értelmes képet, spotot készíteni.A mostani már másként zajlott. Előttünk, érezhető, ha úgy tetszik, már szagolható közelségben. S ami az igazán fontos, hogy nemcsak látványában, tartalmában is más. Itt oda kellett tennie magát a katonának. Tüntetőket vertek vissza, akik a tábor kapuja előtt kiabáltak. Távirányítású bombával megtámadott gépkocsioszlopból mentették a sérülteket. Löveggránátokkal lőttek a lázadók a táborra, a légierő harci helikoptereinek segítségével visszaverték azt is. Nehéz helyzetbe került egy út menti igazoltatás során tíz békefenntartó. Jött értük rendelésre a helikopter, leeresztett egy drótkötelet, arra felcsatolta magát a tíz legény, és úgy függesztve kimenekítették őket a veszélyhelyzetből. Nyilván ez csak a látvány, a felszín. Ami a lényeg, az az alapos változás, a haderőreform. Nem a tömeg kell, hanem a minőség. Más a technika, más a felszerelés. Aki akárcsak a kilencvenes évek közepén, de főleg, ha korábban szolgált sorkatonaként a seregben, s végigmustrálná a mostani katonát, nem túlzásként gondolhatná, hogy egy sci-fi mozi forgatása közepé-re keveredett. A hadseregben csak szerződéses és hivatásos katonák szolgálnak. Nem kényszerből, önként. A köztársaság elnöke hangsúlyozta: nyugodt a látottak után, a honvédséggel nincs gond, s mindenhol elmondja majd, éppen ezért meg kell adni azt a költségvetési támogatást, hogy ne is lehessen gond. Természetesen más egy hadgyakorlat, s más az éles helyzet békefenntartásban akár a Balkánon, Afganisztánban, Cipruson vagy a Sinai-félszigeten. Ott nincs imitált ellenség, támadó, terrorista, csak valódi. De megtanulni itt lehet és így lehet. A fejben és az izmokban rögzíteni. Az izom az egyszerűbb, magyarázták a gyakorlat után a katonák. Amit fejben nagyon tudni kell, az a misszióba induló katona számára a legfontosabb szabály: Gyere haza!

Véletlenül sem melléke-sen, jelenleg valamilyen formában a Magyar Honvédség minden negyvenedik katonája szerepet vállal békefenntartó tevékenységben. A sereg lehetőségeit, létszámát tekintve ez az arány semmiképpen sem rossz, sőt... A Hajmáskér feletti 0-pont lőtéren eddig rendezett, akár magyar, akár tisztán külföldi vagy közös gyakorlatokon az elmúlt években kicsit már unták a tudósítók a koreográfiát. Felgardíroztak bennün-ket a megfigyelőállásba, elmagyarázták, ott szemben a messzeségben az ellenség, aki megtámad bennünket, mi pedig majd alaposan visszaverjük. Aztán jöttek a harckocsik, tőlünk rendesen távol, bummogtak az ágyútarackok, ha lehet, még messzebb, fotósok, operatőrök rágták a kefét, hogy nem látnak semmit, nehéz lesz így értelmes képet, spotot készíteni.A mostani már másként zajlott. Előttünk, érezhető, ha úgy tetszik, már szagolható közelségben. S ami az igazán fontos, hogy nemcsak látványában, tartalmában is más. Itt oda kellett tennie magát a katonának. Tüntetőket vertek vissza, akik a tábor kapuja előtt kiabáltak. Távirányítású bombával megtámadott gépkocsioszlopból mentették a sérülteket. Löveggránátokkal lőttek a lázadók a táborra, a légierő harci helikoptereinek segítségével visszaverték azt is. Nehéz helyzetbe került egy út menti igazoltatás során tíz békefenntartó. Jött értük rendelésre a helikopter, leeresztett egy drótkötelet, arra felcsatolta magát a tíz legény, és úgy függesztve kimenekítették őket a veszélyhelyzetből. Nyilván ez csak a látvány, a felszín. Ami a lényeg, az az alapos változás, a haderőreform. Nem a tömeg kell, hanem a minőség. Más a technika, más a felszerelés. Aki akárcsak a kilencvenes évek közepén, de főleg, ha korábban szolgált sorkatonaként a seregben, s végigmustrálná a mostani katonát, nem túlzásként gondolhatná, hogy egy sci-fi mozi forgatása közepé-re keveredett. A hadseregben csak szerződéses és hivatásos katonák szolgálnak. Nem kényszerből, önként. A köztársaság elnöke hangsúlyozta: nyugodt a látottak után, a honvédséggel nincs gond, s mindenhol elmondja majd, éppen ezért meg kell adni azt a költségvetési támogatást, hogy ne is lehessen gond. Természetesen más egy hadgyakorlat, s más az éles helyzet békefenntartásban akár a Balkánon, Afganisztánban, Cipruson vagy a Sinai-félszigeten. Ott nincs imitált ellenség, támadó, terrorista, csak valódi. De megtanulni itt lehet és így lehet. A fejben és az izmokban rögzíteni. Az izom az egyszerűbb, magyarázták a gyakorlat után a katonák. Amit fejben nagyon tudni kell, az a misszióba induló katona számára a legfontosabb szabály: Gyere haza!

Véletlenül sem melléke-sen, jelenleg valamilyen formában a Magyar Honvédség minden negyvenedik katonája szerepet vállal békefenntartó tevékenységben. A sereg lehetőségeit, létszámát tekintve ez az arány semmiképpen sem rossz, sőt... A Hajmáskér feletti 0-pont lőtéren eddig rendezett, akár magyar, akár tisztán külföldi vagy közös gyakorlatokon az elmúlt években kicsit már unták a tudósítók a koreográfiát. Felgardíroztak bennün-ket a megfigyelőállásba, elmagyarázták, ott szemben a messzeségben az ellenség, aki megtámad bennünket, mi pedig majd alaposan visszaverjük. Aztán jöttek a harckocsik, tőlünk rendesen távol, bummogtak az ágyútarackok, ha lehet, még messzebb, fotósok, operatőrök rágták a kefét, hogy nem látnak semmit, nehéz lesz így értelmes képet, spotot készíteni.A mostani már másként zajlott. Előttünk, érezhető, ha úgy tetszik, már szagolható közelségben. S ami az igazán fontos, hogy nemcsak látványában, tartalmában is más. Itt oda kellett tennie magát a katonának. Tüntetőket vertek vissza, akik a tábor kapuja előtt kiabáltak. Távirányítású bombával megtámadott gépkocsioszlopból mentették a sérülteket. Löveggránátokkal lőttek a lázadók a táborra, a légierő harci helikoptereinek segítségével visszaverték azt is. Nehéz helyzetbe került egy út menti igazoltatás során tíz békefenntartó. Jött értük rendelésre a helikopter, leeresztett egy drótkötelet, arra felcsatolta magát a tíz legény, és úgy függesztve kimenekítették őket a veszélyhelyzetből. Nyilván ez csak a látvány, a felszín. Ami a lényeg, az az alapos változás, a haderőreform. Nem a tömeg kell, hanem a minőség. Más a technika, más a felszerelés. Aki akárcsak a kilencvenes évek közepén, de főleg, ha korábban szolgált sorkatonaként a seregben, s végigmustrálná a mostani katonát, nem túlzásként gondolhatná, hogy egy sci-fi mozi forgatása közepé-re keveredett. A hadseregben csak szerződéses és hivatásos katonák szolgálnak. Nem kényszerből, önként. A köztársaság elnöke hangsúlyozta: nyugodt a látottak után, a honvédséggel nincs gond, s mindenhol elmondja majd, éppen ezért meg kell adni azt a költségvetési támogatást, hogy ne is lehessen gond. Természetesen más egy hadgyakorlat, s más az éles helyzet békefenntartásban akár a Balkánon, Afganisztánban, Cipruson vagy a Sinai-félszigeten. Ott nincs imitált ellenség, támadó, terrorista, csak valódi. De megtanulni itt lehet és így lehet. A fejben és az izmokban rögzíteni. Az izom az egyszerűbb, magyarázták a gyakorlat után a katonák. Amit fejben nagyon tudni kell, az a misszióba induló katona számára a legfontosabb szabály: Gyere haza!