Udvardy György érsek: Bátran rábízhatjuk az életünket Jézusra

Miként fogadta kinevezésének hírét?

– Nyolc évvel ezelőtt pécsi megyéspüspöki kinevezésemet úgy fogadtam, hogy ott fogok addig élni, dolgozni, szolgálni, amíg arra lehetőség van. Egy egyházmegyének való elköteleződés mindig a teljességet kívánja. Ilyen szempontból teljesen váratlanul ért az érseki kinevezés. A pápa döntött, ez a bizalmának jele, és megtiszteltetés egy ilyen nagy múltú érsekségre kerülni. Készséggel akarok érkezni az egyházmegyébe, a készségemet akarom kifejezni a pápa döntése iránt, minden ember, az egyházmegye papjai, munkatársak felé. Az egyházi törvénykönyv azt mondja, az egyházmegye területén lévő minden ember üdvösségét kell szolgálni. Ha keresztény, ha nem, ha más vallású, akkor is. Olyan átfogó feladat, ami megkívánja ezt a fajta teljességet. Így készülök ide, hogy ezt a teljes odaszentelődést meg tudjam tenni.

Mennyire ismerte Veszprémet?

– Az ismeretem nagyon kevés, bár katonaként másfél hónapot töltöttem a város mellett, a reptéren.

Szentkirályszabadján?

– Igen, 1979 nyarán. Sokat jártunk be Veszprémbe, koncertekre, színházba, nagy élmény volt. Később néhány alkalommal érsek atya meghívásából részt vehettem a katekéták továbbképzésén, a papság meghívott továbbképzést tartani. Az egyházmegye pasztorális életét, tevékenységét kevéssé ismerem. Szeretném megismerni, ugyanakkor ez messze több, mint pusztán információgyűjtés, tájékozódás települések vagy közösségek életéről. Sokkal inkább az, amiről Pál apostol beszél: ha hiszünk a feltámadásban, ezentúl nem tekinthetünk pusztán emberi szempontból. Nem emberi, hanem krisztusi megismerés.

Az egyházmegye megismerése nyilván folyamat. Mik a tervei, céljai? Mit szeretne szolgálata idején megvalósítani?

– Vannak tapasztalataim a magyarországi egyházból, de minden egyházmegyének sajátos karaktere van, az én feladatom, hogy ezt erősítsem. Nem lenne szerencsés egy más helyen jól működő szisztémát áttelepíteni, de az egyik egyházmegye tapasztalata gaz­dagító lehet a másikénak. A terveknél kettős az irány. Egyrészt nekem és a paptestvéreknek is engedelmeskedniük kell annak a valóságnak, a szociális, társadalmi körülményeknek, amiben élünk. Másrészt láthatóak azok a pasztorális prioritások, amelyek nem kerülhetők meg: családok, felekezeti oktatási intézmények támogatása.

Milyen az egyházmegye karaktere?

– Ide tartozik az észak-balatoni rész, sajátos pasztorálási feladataival, és nagy lehetőségként tekintek az Európa kulturális fővárosa-évre.

Ebben részt vesz az egyház is?

– Sőt, nemcsak szeretnénk részt venni, de tettünk is lépéseket. Van mondanivalónk.

Márfi Gyula nyugalmazott érsek azt nyilatkozta, hogy igyekszik minél több információt átadni önnek, de később a kormányzás dolgaiba nem szól bele.

– Érsek atya nagyon sokat segít, bölcsen adja át a meglátásait, amiért hálás vagyok. Sok minden történt az ő tevékenysége idején. Van jó néhány dolog, amit jelzett, hogy szerencsés lenne folytatni, és készséggel meg tudom tenni. Vannak olyan feladatok is, melyekről beszélünk, át kell még gondolnunk, kifejtenünk, és akkor válhatnak valósággá.

Mit gondol az ökumenéről? A megyében hagyománya van az ökumenikus imaheteknek, alkalmaknak.

– Nagyon megtisztelő, hogy a beiktatásomra a testvéregyházak képviselői, lelkészei, lelkipásztorai is eljönnek. Ez kifejezi közösségünket a Krisztus-ismeretben és a Krisztushoz való tartozásban. Kifejezi az egységet, az egységre törekvést a lelkipásztori tevékenységben. Fontosak az imaalkalmak, de mellettük sok jó példa van, közös ifjúsági, családi programok. Az egységre való törekvés a személyes kapcsolatokon múlik. Ezekben nyílik meg a bizalom, lehet kérdéseket feltenni, őszintén keresni a választ.

Egy interjúban Mindszenty Józsefet, egykori veszprémi püspököt említette példaképeként.

– Megérintett az ő személye, mert zalaegerszegi plébános korától kezdve nem akart mást, mint a rábízott népnek a javát. Emiatt kellett minisztériummal harcolni, helyi közösségekkel alkudni. Amikor veszprémi kinevezését kapta, a nyáj védelme érdekében került összetűzésbe a nyilas hatalommal, majd a háború befejeztével Esztergomban or­szágos tevékenységet is kifejtve, a fejlődő kommunista diktatúrával. Aztán a pere, bör­tönévei, megaláztatása, két hónapos elzárása a Pécsi Egyházmegyében található Püspökszentlászlón. Ezek a helyek összekötnek bennünket. Nagyon örülök, hogy szépen halad a boldoggá avatásának eljárása, sokat kell érte imádkozni.

Hogy látja, van jövője a kereszténységnek?

– Az első kérdés, hogy megjelenik-e egyértelműen a Krisztushoz való tartozás radikalizmusa. Ha megjelenik, akkor van jövője. Ha nem, akkor egy kényelmes világot építünk magunknak. A kereszténység jövője az ember jövője. Egyre inkább látszik, hogy az a sok társadalmi kérdés, jelenség, ami Európában érint bennünket, lényegében antropológiai kérdés. Mit gondolunk az emberről, az ember méltóságáról, a jövőjéről, férfi-nő kapcsolatáról, szülők-gyermekek viszonyáról. Az egyháznak, egyházaknak ezekről van mondanivalójuk, és jó néhány esetben az az érzés is megfogalmazódik, mintha csak nekik lenne.

Meg is hallják, meghallgatják ezt a mondanivalót?

– Meg, de sokszor elutasító a magatartás. Mert úgy tűnik, hogy az egyháznak nincs kompetenciája. De ha személyesen, egzisztenciálisan tudjuk megközelíteni, egy konkrét helyzettel kapcsolatban, akkor azt látjuk, hogy a fiatalok részéről is nagy a nyitottság. Egyszer egy fiatal úgy fogalmazott: nekem ne azt mondja, hogy Jézus Krisztus hogyan bizonyult Isten Fiának, hanem azt, én hogyan tudok hasonlítani Jézushoz. Ez a mai ember kérdése. Nem tagadja a vallásos dimenziót, hanem előrébb megy, és keresi az emberi dimenziót.

Pécsett még nincs új kinevezett megyés püspök, ön apostoli kormányzóként vezeti az egyházmegyét.

– Ez a megyés püspökével azonos jogköröket biztosít, de az apostoli kormányzóság az ideiglenességet fejezi ki, nem végleges állapot. Szeretném szolgálni a Pécsi Egyházmegyét, míg kinevezik az új püspököt. Így türelmet kérek a Veszprémi Főegyházmegyétől, mert biztos, hogy addig kevesebb időt tudok itt tölteni, mint kellene.

Lehet egyszerre két helyen szolgálni? Nem megterhelő a sok elfoglaltság?

– Próbáltam a munkatársaimmal Pécsett is és itt, Veszprémben is úgy beosztani a feladatokat, hogy kezelhető legyen. Ez nem egyenértékű a teljes jelenléttel, de az egyházban a különböző karizmák, a lélek ajándékai okán sok olyan munkatárs van, aki felelősen, önállóan végzi a megjelölt feladatokat. Ez nemcsak segítség, de az egyház megtapasztalása. A kinevezés pápai döntés volt, könnyű ezt a helyzetet elfogadni.

Az Országos Hitoktatási Bizottság elnökeként nyilván önnek kiemelten fontos a hitoktatás kérdése.

– Feladatom a hitoktatás támogatása, képzések szervezése. Ez jelenti a katekéták, pedagógusok képzését, oktatási intézmények megújítását. Az iskolában a diákok több mint ötven százaléka választotta a katolikus hitoktatást, egy egyházmegyében több tízezer diákkal kell foglalkoznunk. Örömmel támogatom ezt a munkát, és remélem, hogy – mint az előző években – szeptembertől itt is minden csoportnak sikerül biztosítani a katolikus hitoktatót.

A Veszprémi Főegyházmegyében számos egyházi intézmény van.

– A legtöbb városban van óvoda, iskola. Talán ez lehetne még cél: nem több iskolát létrehozni, de ott, ahol nincs meg, kiépíteni az intézményrendszert, óvodától középiskoláig. A szülők számára szükséges biztosítani, hogy elérhető távolságra legyen számukra a katolikus oktatási intézmény.

Ön két jelmondatot választott, más a papi és a püspöki jelmondata. Mit üzen ezekkel az embereknek?

– Amikor az ember a szolgálatba indul, választ egy jelmondatot. Nem követelmény, hogy a püspöknek más legyen, mint a korábbi, de esetleg lesz olyan karakteres mondat, ami maga és a többiek számára a küldetést megfogalmazza. Először a Mi Atyánk első sorát választottam: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. Egyrészt azért, mert ez imádság, másrészt Istent atyaként ismerjük meg. Nem pusztán egy hatalom, törvényi tekintély, hanem atya, aki szeret, aki megismerhető. Fontos az a kapcsolat, ami az atya és a gyermek között van. Jézus ezt megmutatta. A papságra való készüléskor úgy gondoltam, az én dolgom az, hogy ezt a fiúi kapcsolatot megteremtsem az Atya és a hívek között. Az idő elteltével, tapasztalatot szerezve, látva a sok örömöt, küzdelmet, érthetetlen bukásokat, szép felemelkedéseket az emberek életében, egyre inkább a Filippieknek írt levél Krisztus-himnuszának utolsó sora jutott eszembe: „Jézus Krisztus az Úr”. Ő az ember, a közösség, a társadalom ura, nincs más megoldás. Magam számára is mondom, hogy Jézus Krisztus az Úr, de mintegy objektív igazságként akarom hirdetni: higgyétek el, Ő az Úr, és ez jó. Ne félj átadni az életedet Jézusnak! Aki nagyon magánál akarja tartani életének kulcsát, általában elveszti azt. Jézusra bátran rábízhatjuk az életünket. Az Ő uralma nem személyiséget elveszítő uralom, hanem éppen kiteljesítő.

Udvardy György érsek

Ferenc pápa július 12-én Udvardy György pécsi megyés ­püspököt a Veszprémi Főegyházmegye érsekévé nevezte ki.

Udvardy György 1960. május 14-én született Balassagyarmaton. 1985. június 15-én szentelték pappá Esztergomban, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye szolgálatára. 2004. február 21-én Esztergomban szentelték püspökké.

Tanulmányok:

1980–1985 Esztergomi Hittudományi Főiskola

1990–1993 Pápai Magyar Intézet, ösztöndíj, Pápai Szalézi Egyetem, licenciátus

1997 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, doktorátus

Szolgálati helyek:

1985–1988 Káplán Érsekvadkerten

1988–1990 Plébános Csitáron

1993–2003 Hitoktatási felügyelő az Esztergom–Budapesti Főegyházmegyében

1997–2004 Tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Levelező Tagozatán

1998–2004 Püspöki helynök a társadalmi-oktatási-kulturális szakterületen

2000–2011 Tanár az Esztergomi Hittudományi Főiskolán

2003–2004 Plébános Budapest-Erzsébetvárosban

2003–2011 Érseki általános helynök és vagyonkezelő

2004 – Elnök az Országos Hitoktatási Bizottságban

Kinevezések:

1999 Pápai káplán címet kap

2004. január 24. Marazanae-i címzetes püspökké és esztergom–budapesti segédpüspökké nevezte ki Szent II. János Pál pápa

2011. április 9. Pécsi megyéspüspöki kinevezés

2011. április 25. Pécsi megyéspüspöki beiktatás

2015– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke

Elismerés:

A Magyar Érdemrend középkeresztje (2016)