Vízen mozgó kisváros

Kata mindig szeretett utazni, más vidékeket, újabb és újabb szép tájakat megismerni. Mielőtt megszerezte volna közgazdászdiplomáját, Ausztriában és Olaszországban is évekig tanult és dolgozott. Közben a bátyja és annak felesége már belekóstolt a munkába egy luxushajón, ezáltal Katában is megvolt az indíttatás, hogy kipróbálja magát e területen. Elsőre felvették, felszolgálóként helyezkedett el. Mindez egy esztendeje történt, azóta nemcsak munkakörében léptették elő, hanem már aerobikedzéseket is rendszeresen tart a hajón. Mivel szereti a nyelveket és könnyen tanul, immár öt nyelven beszél. Ezt persze naponta ki tudja használni, talpraesett, közvetlen lány, rengeteg tapasztalatot szerez a munkája során. Hiába kérdezem a nehézségekről, nem panaszkodik.

- Honvágyam nem volt, szeretek úton lenni. Kicsit furcsa volt ugyan az első napokban, hogy folyton mozog a lábam alatt a talaj. A hajó olyan, mint egy vízen mozgó kisváros. A golf- és teniszpályáktól kezdve a színházon és mozin át uszodák, bárok és éttermek, vagyis minden, ami a vendégek szórakozásához elengedhetetlen, megtalálható. Én naponta kilenc órát dolgozom három részletben, hiszen reggeliztetni, ebédeltetni és vacsoráztatni kell. Mivel aerobikoktató és táncos múlt áll mögöttem, jó az állóképességem, nagyon jól bírom a strapát. Pedig érdekes, hogy hatvan felszolgálóból csak öt a lány nálunk. Előfordul, hogy valaki nem bírja a munkát, az is megesett, hogy egy hét után felmondtak. Nekem szerencsére nincs ilyen gondom. Igaz, gyakran szabadok a délutánjaim, néha az egész napom, olyankor lemehetek a partra, új városokat ismerhetek meg, strandolhatok, hiszen a hajó majdnem mindennap kiköt. Szóval hallottam már ennél húzósabb hajós munkáról is. A Travel and Leisure világhírű utazómagazin által évente meghirdetett Legjobb hajó-díjat immáron 16 éve mi kapjuk - mondja Kata, aki az eddigi két szerződése során a fél világot bejárta a hajón Alaszkától az Antarktiszig. Csupán Ausztrália és Ázsia maradt ki, de nem vagyok türelmetlen - viccelődik -, hiszen még idén körbejárjuk e kimaradt földrészeket is.

Kata hamarosan újra dolgozik, akkor a mediterrán térségben és a Balti-tengeren halad a hajó. Azt mondja, most közel lesz, és a mediterránon egyébként is otthon érzi magát. Legszívesebben Quebecbe térne vissza, nagyon elnyerte tetszését a kanadai város. Ha pedig strandolás, akkor a mexikói Riviérára voksol. De ott is leginkább baráti körben élvezné a pihenést, Kata szinte soha sincs egyedül. Azt mondja, a hajón magyar utasok nincsenek, többnyire amerikai vendégeik vannak. De a személyzet egy része magyar, akik nagyon összetartanak.

- Sok barátra leltem a külföldi munkatársak közül, sőt, jó néhány vendéggel is szoros barátságot ápolok. Mégis, leggyakrabban a magyar kollégákkal töltöm el a szabadidőt, ahogy ők szintén a magyar társaságot keresik. Biztosan összetartanánk a bajban - szögezi le Kata, akit nagyon megdöbbentett az olaszországi hajókatasztrófa. Úgy gondolja, a figyelmetlenség és emberi mulasztás okozhatta a Costa Concordia tragédiáját.

- A műszerek villognak, sípolnak, több módon jelzik, ha veszélyben van a hajó. Ráadásul nemcsak a kapitánynak kellett volna arra figyelnie, a személyzet több tagja felelős az irányításért. Az pedig nem igaz, hogy a tengerjáró hajók közel mennek a partokhoz, csak azért, hogy az utasok integethessenek a kint élőknek. Ilyen szokás nincs. Ettől függetlenül nem tartom veszélyesebbnek ezt a munkát, mint mást. Nálunk a személyzet hetente tart mentési gyakorlatot, a vendégeket már a hajóra szállás napján oktatjuk mindannyian együtt. Nem éreztem még magam sosem veszélyben a hajón. Csak a rengeteg élményt, mesebeli tájakat, a sok baráti kapcsolatot, a kellemes környezetben végezhető munkát látom - mondja Kata, aki egy ideig még szívesen hajózik a világ vizein.