Francia példa

Daniel Dupius arról mesélt, hogyan próbálják hasznosítani a falu egyik bezárt bányáját. - A település lakossága úgy gondolta, hogy ipari mű- emlékként meg kell őriznünk a 126 méter mély palabányát. S egyúttal látogathatóvá kell tenni, hogy mindenki megismerhesse, milyen is volt a bányászok munkája, élete - idézte fel a 18 évvel ezelőtti döntést. A munkák megkezdése előtt szakértőkkel kutatást végeztettek arról, hogy milyen érdeklődésre számíthat egy ilyen létesítmény. A felmérés szerint évente 40-60 ezer látogató keresné fel a múzeumot. Ezt megfelelőnek találták, és elindították a programot. Első lépésként elkezdték a bányában felgyűlt víz kiszívatását, az éppen akkoriban bezárt ércbánya mérnökei megtervezték a bányamúze-um biztonsági rendszerét, az állás nélkül maradt bányászok egy részét pedig kiképezték olyan idegenvezetőnek, aki közreműködik a fenntartásban, kalauzolni is tudja a vendégeket, és saját emlékeivel bővíti a kiállított anyagot. - Az államtól, különböző cégektől kunyeráltuk össze a pénzt a fejlesztésre. A víz ki-szívatása után építettünk egy lejtős pályán mozgó kabinos siklót, amivel le lehet menni a mélybe. A tárnákban afféle bányapanoptikumot rendeztünk be a bányászok életéről, munkájáról, ezt fény- és hangjátékkal tettük érdekesebbé. A nyitás 1991-ben volt. Az érdeklődés jelentősen meghaladta a várakozásokat. Az első évben 86 ezer, a másodikban 107 ezer látogató kereste fel a Mine bleue-t, azaz a Kék bányát. - Erre a nagy forgalomra nem készültünk fel. Közben új biztonsági előírásokat is hoztak, amik arra köteleztek bennünket, hogy építsünk egy nagyon mély függőleges liftet vészkijáratnak a sikló mellé. A fúrás, az építés nagyon sokba került - mesélte a polgármester. Hogy az újabb befektetés rentábilis legyen, kialakítottak egy második tematikus útvonalat. Ennek a témáját a közeli Nantes-ban született Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regénye adta. Akkor jó ötletnek tűnt, de már másképp látják. - Nagy hiba volt, mert az emberek a bányászati emlékek miatt jöttek volna inkább. A működtetés is nehezebbé, bonyolultabbá vált, nem bírtunk igazán vele, és egy idő után a látogatók száma is jelentősen visszaesett. A problémák miatt öt évvel ezelőtt kénytelenek voltak bezárni az egész létesítményt. A vizet azóta is folyamatosan szívatják, hogy megfelelő kö- rülmények esetén újra tudják indítani a múzeumot. Úgy tűnik, most érkezett el ez a pillanat. - A település most átadta a létesítményt a megyének, s az jövőre újra megnyitja. A létrehozás 7 millió euróba került, az újraindításhoz 3 milliót kell rákölteni (ez összesen mintegy 2,7 milliárd forint). Több pénz jut a marketingre, s amíg korábban inkább a munkanélkülivé vált bányászok foglalkoztatása volt a fő szempont, addig most a takarékosság és a hatékonyság válik fontossá. A számítások szerint 50 ezer látogatónál már 6 állandó dolgozót és 18 szezonálisat tudunk foglalkoztatni. További minden 10 ezer látogató esetén egy fővel nőhet az állandó alkalmazottak száma és néggyel a szezonális dolgozóké. A közvetlen hasznon kívül arról sem feledkezhetünk meg, hogy egy ilyen szolgáltatás jelentősen javítja a megye turisztikai kínálatát, vele közösen más szolgáltatásokat is jobban el lehet adni. Daniel Dupius, Dudar leendő testvértelepülésének polgármestere, aki egyúttal a régió idegenforgalmi bizottságának elnöke, a Kék bánya újrahasznosításáról és hasonló ügyekről szeretné majd megosztani tapasztalatait a dudariakkal a jövő júliusra tervezett bakonyi látogatásuk során. Talán majd azt is el-árulja nekik, hogyan lehet ennyi pénzt összegyűjteni a fejlesztésekhez.