Utcafront 2.

A tavaszi törvényhozási választásokra készülő kampány vége felé írtam már itt Utcafront címmel, amikor az egyik hétvégi napra a szocialisták, a rá következőre a Fidesz hívta híveit a fővárosba a flaszterra. Fel sem merülhetett a gondolat arról dödörögni, hogy egy ilyen tömegrendezvényen a szónoklatokon, örömön, szimpátiatapson, de bármiféle hasonló, kizárólag szóval,

skandálással illetve zászlólengetéssel, transzparensekkel tudatott véleménynyilvánításon túl bármi más is történhet. Nem is történt. Most más a helyzet. A barbárságot, a vandalizmust nem elemezném, mivel nem tektem a politika részének, foglalkozzanak vele rendőrök, nyomozók, ügyészek és bírák. Az emberi mivoltukat maguk mögött hagyó randalírozók is alkotnak persze egy utcafrontot, de most mégis egy másikról kell szólni. Ami a mai naptól a Kossuth téren, az ország háza előtt ránk vár, de egészen pontosan: ránk várhat. Nagygyűlés lesz, kormányellenes. Ez a tény. Semmi gond vele. Átalakul-e tüntetéssé, azt előre felesleges még jósolgatni is. Alapvetően azért, mert a mai politikai nagypéntek nem az utcán, hanem a Tisztelt Ház patkójában, az ülésteremben kezdődik. A miniszterelnök bizalmi szavazást kért saját személyéről és kormányáról. Meg is kapja majd, mind az öt parlamenti párt részvételével. Ne húzzuk az időt azzal, hogy a Fidesz és a kereszténydemokraták az államfő levelének hatására változtatták meg korábbi, a szavazásról távol maradó szándékukat. A lényeg: ott ülnek majd, elmondják álláspontjukat és megnyomják a gombot. Nem kétséges, melyiket, de parlamentáris demokráciákban a kormány ellenzéke ezt teszi.Az utcafront a parlamenti döntés alapján alakul majd ki. A voksolás eredménye erősen befolyásolja, milyen lesz. Hasonló, mint a tavaszi? Mert akkor semmi gáz. Ám ha a frontvonalak meghúzói nem figyelnek a szelepre, ha a csap nem marad zárva, akkor az utcafront robbanhat. Mert a szikra ott lesz, mert ott van, hetek óta ott az utcán, kétség ne legyen felőle. Válaszolni nehéz, de azért kérdezünk: 1. Akarnak-e utcafrontot a honatyák? 2. Létezik-e mindkét fél, a Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székbe beleragasztó koalíciós többség, illetve a kormányfő távozását, szakértői jellegű kabinet alakítását sürgető ellenzék számára is elfogadható kompromisszum? 3. Készen áll-e minden szükséges forgatóköny kormány- és ellenzéki oldalon, ha a patkóban olyan döntés születik, amitől robban az utcafront? 4. Tudunk-e még egy esély adni ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek, hogy ne csak érdemes legyen a jobb sorsra? 5. A szavak szintjén túl is szeret-nénk-e Európában élni? Várhatóan valamennyi kérdésre választ ad a mai nap. Véletlenül sem fé-lelemmel, de várjuk a válaszokat nyugalommal és bizalommal. Éljünk és cselekedjünk úgy, miként az egy magára valamit is adó polgári demokráciában szokás!

skandálással illetve zászlólengetéssel, transzparensekkel tudatott véleménynyilvánításon túl bármi más is történhet. Nem is történt. Most más a helyzet. A barbárságot, a vandalizmust nem elemezném, mivel nem tektem a politika részének, foglalkozzanak vele rendőrök, nyomozók, ügyészek és bírák. Az emberi mivoltukat maguk mögött hagyó randalírozók is alkotnak persze egy utcafrontot, de most mégis egy másikról kell szólni. Ami a mai naptól a Kossuth téren, az ország háza előtt ránk vár, de egészen pontosan: ránk várhat. Nagygyűlés lesz, kormányellenes. Ez a tény. Semmi gond vele. Átalakul-e tüntetéssé, azt előre felesleges még jósolgatni is. Alapvetően azért, mert a mai politikai nagypéntek nem az utcán, hanem a Tisztelt Ház patkójában, az ülésteremben kezdődik. A miniszterelnök bizalmi szavazást kért saját személyéről és kormányáról. Meg is kapja majd, mind az öt parlamenti párt részvételével. Ne húzzuk az időt azzal, hogy a Fidesz és a kereszténydemokraták az államfő levelének hatására változtatták meg korábbi, a szavazásról távol maradó szándékukat. A lényeg: ott ülnek majd, elmondják álláspontjukat és megnyomják a gombot. Nem kétséges, melyiket, de parlamentáris demokráciákban a kormány ellenzéke ezt teszi.Az utcafront a parlamenti döntés alapján alakul majd ki. A voksolás eredménye erősen befolyásolja, milyen lesz. Hasonló, mint a tavaszi? Mert akkor semmi gáz. Ám ha a frontvonalak meghúzói nem figyelnek a szelepre, ha a csap nem marad zárva, akkor az utcafront robbanhat. Mert a szikra ott lesz, mert ott van, hetek óta ott az utcán, kétség ne legyen felőle. Válaszolni nehéz, de azért kérdezünk: 1. Akarnak-e utcafrontot a honatyák? 2. Létezik-e mindkét fél, a Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székbe beleragasztó koalíciós többség, illetve a kormányfő távozását, szakértői jellegű kabinet alakítását sürgető ellenzék számára is elfogadható kompromisszum? 3. Készen áll-e minden szükséges forgatóköny kormány- és ellenzéki oldalon, ha a patkóban olyan döntés születik, amitől robban az utcafront? 4. Tudunk-e még egy esély adni ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek, hogy ne csak érdemes legyen a jobb sorsra? 5. A szavak szintjén túl is szeret-nénk-e Európában élni? Várhatóan valamennyi kérdésre választ ad a mai nap. Véletlenül sem fé-lelemmel, de várjuk a válaszokat nyugalommal és bizalommal. Éljünk és cselekedjünk úgy, miként az egy magára valamit is adó polgári demokráciában szokás!

skandálással illetve zászlólengetéssel, transzparensekkel tudatott véleménynyilvánításon túl bármi más is történhet. Nem is történt. Most más a helyzet. A barbárságot, a vandalizmust nem elemezném, mivel nem tektem a politika részének, foglalkozzanak vele rendőrök, nyomozók, ügyészek és bírák. Az emberi mivoltukat maguk mögött hagyó randalírozók is alkotnak persze egy utcafrontot, de most mégis egy másikról kell szólni. Ami a mai naptól a Kossuth téren, az ország háza előtt ránk vár, de egészen pontosan: ránk várhat. Nagygyűlés lesz, kormányellenes. Ez a tény. Semmi gond vele. Átalakul-e tüntetéssé, azt előre felesleges még jósolgatni is. Alapvetően azért, mert a mai politikai nagypéntek nem az utcán, hanem a Tisztelt Ház patkójában, az ülésteremben kezdődik. A miniszterelnök bizalmi szavazást kért saját személyéről és kormányáról. Meg is kapja majd, mind az öt parlamenti párt részvételével. Ne húzzuk az időt azzal, hogy a Fidesz és a kereszténydemokraták az államfő levelének hatására változtatták meg korábbi, a szavazásról távol maradó szándékukat. A lényeg: ott ülnek majd, elmondják álláspontjukat és megnyomják a gombot. Nem kétséges, melyiket, de parlamentáris demokráciákban a kormány ellenzéke ezt teszi.Az utcafront a parlamenti döntés alapján alakul majd ki. A voksolás eredménye erősen befolyásolja, milyen lesz. Hasonló, mint a tavaszi? Mert akkor semmi gáz. Ám ha a frontvonalak meghúzói nem figyelnek a szelepre, ha a csap nem marad zárva, akkor az utcafront robbanhat. Mert a szikra ott lesz, mert ott van, hetek óta ott az utcán, kétség ne legyen felőle. Válaszolni nehéz, de azért kérdezünk: 1. Akarnak-e utcafrontot a honatyák? 2. Létezik-e mindkét fél, a Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székbe beleragasztó koalíciós többség, illetve a kormányfő távozását, szakértői jellegű kabinet alakítását sürgető ellenzék számára is elfogadható kompromisszum? 3. Készen áll-e minden szükséges forgatóköny kormány- és ellenzéki oldalon, ha a patkóban olyan döntés születik, amitől robban az utcafront? 4. Tudunk-e még egy esély adni ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek, hogy ne csak érdemes legyen a jobb sorsra? 5. A szavak szintjén túl is szeret-nénk-e Európában élni? Várhatóan valamennyi kérdésre választ ad a mai nap. Véletlenül sem fé-lelemmel, de várjuk a válaszokat nyugalommal és bizalommal. Éljünk és cselekedjünk úgy, miként az egy magára valamit is adó polgári demokráciában szokás!