Farkas Kék szalaggal

- Meg lehet szokni, köszönöm. Illetve, dehogy lehet, győzni mindig jó. És a Kék Szalag felülmúlhatatlan. A legnagyobb mezőny, a legnagyobb tradíció. Ráadásul a szervezők minden évben rátesznek egy lapáttal. Most például olyan fogadtatást kaptunk a befutó után, ami egyszerűen káprázatos. Akkora tömeg várt a füredi mólón bennünket, hogy alig tudtunk följutni a színpadra. Nem vitás, a Kék Szalag a vízen eddig is professzionális volt, most már a parton is az. Eljutott az emberekhez.

- Az a profi szervezés, hogy vitorlázáshoz nem értő médiasztárokat, potyautasokat ültetnek az esélyesek hajóiba? Nem lejáratás ez? Nehezen tudom elképzelni, hogy a Manchester United focistái közé beférne Csiszár Jenő.

- Rossz a hasonlat, de jó tisztázni az ilyen félreértéseket. A vitorlássportban van hasonló nemzetközi példa. Hogy mást ne mondjak, a világ kétségtelenül legnagyobb hagyományokkal rendelkező, legtöbb pénzt megmozgató és legnépszerűbb vitorlásversenyén, az Amerika-kupában is van ennek hagyománya. Az előkészületi regatták némelyikén például úgy vett részt a spanyol hajó, hogy ott volt rajta a király. Aki nem tagja a csapatnak, nem tett hozzá a sikerhez. Tudomásul kell venni, hogy a vitorlázás bizonyos válfaja ilyen. Elfér még egy ember.

- Csiszár állítólag nehéz eset.

- A hajón nem volt az. Sőt, imponáló volt, hogy a bepakolásnál elsők között fogta meg a cuccokat. Mondta is, megtiszteltetésnek veszi, hogy velünk tarthat. Egyébként hallott már rólunk, hiszen Szigligeten él.

- A közvélemény viszont évente egyszer hall önről, így a Kék Szalag táján. Hogyan kezdett vitorlázni?

- Családi hagyomány. Édesapám a 72-es olimpián képviselte Magyarországot, én gyerekként úsztam, aztán inkább vitorlázni kezdtem. Nem bántam meg.

- Ne szerénykedjen, olimpikon is.

- Nem szerénykedem, nem kérdezte. Atlantában tényleg ott voltam.

- Egyszemélyes hajóosztályban. Most meg tizenhárman vannak. Nem lenne egyszerűbb?

- Nem szempont az egyszerűség. Motivál a csapat-építés. Tíz évvel ezelőtt megnyertünk egy páros versenyt. Az olyan, mint a tenisz. Mindig csak két hajó van a pályán, a győztes továbbjut. Pénzdíjas volt, abból vettük az első Liberánkat. Ez a típus jelenti a vitorlázás számomra elérhető csúcsát. Közel negyven kilométeres óránkénti sebesség a vízen, csak a szélnek köszönhetően, nos, az mámor. Viszont tény, hogy nem egyszemélyes műfaj. Szerencsére. Mert így az igazi a kihívás. Nemcsak a pályán, de azon kívül is uralni az eseményeket. Együtt tartani az embereket, csapatot építeni és megtartani, ez tetszik.

- Mi kell a sikerhez?

- A sikerhez három feltétel szükséges: hajó, csapat és szerencse. Mindegyikből a legütősebb.

- Legalább kettő pénzzel megszerezhető.

- Pénz nélkül nincs siker, de maga a pénz sem garancia a jó eredményre.

- Akkor megtudhatjuk, mennyi a költségvetésük?

- Idén hatvanezer eurót költöttünk a hajóra.

- Tizenötmillió forintot? Azt hittem, ennyibe került a vitorlás.

- Ezt nem is hallottam. Megszélesítettük és megmagasítottuk a régi hajónkat, hosszabb lett az árboc és kicseréltük az árboc kötélzetét.

- Rövid lista.

- Drága sport. A speciális kötélnek 3300 forint métere. Kétszáz métert evett meg az árboc.

- És a csapat? Pénzért a legjobbakat kaphatja. Vagy fordítva. Ha Csiszár Jenő elfért, elférne egy milliárdos is, aki állja a cechet és részese a kalandnak.

- Ha ismer ilyen milliárdost, mutasson be neki. Ami pedig a srácokat illeti, nos, ők maguk állják a nevezésüket, fizetésről szó sincsen. Viszont tényleg a legjobbak. Van közöttük, aki mind a hét győzelmünkben osztozott, és senki sincs, aki ne évek óta lenne velünk. Már márciustól minden hétvégét és egy hétköznapot vízen töltünk. Nem pénzről beszélünk, megszállott győzni akarásról. Ön sokallja a tizenötmilliót, ami valóban sok pénz, de nem elég. Illetve dehogy. Mindig annyi az elég, amennyi rendelkezésre áll. Kéne vagy 8-10 millió, hogy két vitorlánkat lecseréljük, mert hétévesen kifejezetten öregek, viszont kétségtelen, hogy enélkül is nyertünk, tehát elég volt a pénz.

- Még bölcs is. Hogy viseli, ha elpártol a szerencse? Ha jól emlékszem, ez volt a harmadik feltétele az eredményességnek. Legalább kiabál, ha nem sikerül egy manőver?

- A hajón nincs helye sem az apátiának, sem a hisztinek. Egyiktől sem fogunk gyorsulni. Észnél kell lenni, gyors és jó döntéseket hozni. Az öt perccel ezelőttiek megalapozottságán pedig nincs mit rágódni. Egyébként meg annyira vagyok hangos, hogy meghalljanak a fiúk. Hogy biztosan meghalljanak.