Hírek

2008.01.05. 03:29

Felelős vagy te is a példádért!

Veszprém - Jóindulatot sugárzó egyénisége mindig megállított, legtöbbször nagyokat beszélgettünk, olyan kényes témákról is, amiről másokkal nem lehetett volna, s nyíltan, őszintén, tudva: ő sosem forgatná ki szavaimat rosszmájúan.

S. Bonnyai Eszter

Ugyanakkor mindig éreztem tekintete mögött azt a súlyos fájdalmat is, amit családi örökségként hordoz magával minden zsidó ember, akinek életét vagy felmenőinek sor- sát megpecsételte a forté- lyos félelem korának gyilkos fátuma. Gondolkoztam, hogyan is mutathatnám be Máthé Évát az olvasónak. Mondhatnám: Máthé Éva, a közgazdász, vagy Má- thé Éva, a nyugalmazott egyetemi tanár, a vegyészmérnök vagy helytörténet-kutató, a veszprémi zsidó hitközség egyik elöljárója. S bár mindegyik igaz, mégsem fejezné ki az ő sajátos Má- thé Éva-ságát , melynek középpontjában egy hihetetlenül toleráns, nyitott, jó szándékú személyiség áll. Egy Tolna megyei falu- ban, Pincehelyen született, ahol már a múlt század elején is szépszámú zsidó közösség élt, saját templomuk is volt. A templomkertben szervezték meg azután a gettót - idézi az édesanyjától hallott kegyetlen eseményeket. Innen deportálták őket azután Auschwitzba. Fényképek kerülnek elő a bájos arcú nagymamáról, ragyogó fiatal édesanyjáról, két oldalán, mint két kis angyalka, a gyermekei, hároméves kisfia és ötéves kisleánya. Őket együtt deportálták, s mind odavesztek, csak anyjuk maradt életben. Édesanyja első férje munkaszolgálatosként Dachauban kötött ki, s tífuszban halt meg. Az ember azt hinné, ekko- ra fájdalmat túlélni lehetetlen, de Éva édesanyja emberfö- lötti akarással túlélte, visszaköltözött Pincehelyre. Aztán megismerkedett apjával, s e házasságból született ő. - Édesanyámnak azt a nagy lelkierejét, hogy ilyen megpróbáltatások után képes volt új életet világra hozni, én nagyon nagy tanításnak te- kintem - vallja. Olyan példa, amely tágabb környezetünkre is nagy hatással volt. Mindig erőt lehetett meríteni ebből a nagy élni akarásból. S még egy életre szóló példát tanultam tőle: azok után, amiket átélt, sem volt benne gyűlölet. Mindig szerette az embereket, mindig a legjobbat feltételezte róluk, nem hallottam tőle soha, hogy bárkiről is rosszat mondott volna. Ez a jóság sugárzott belőle élete végéig. Éva a gimnáziumi évek után a Veszprémi Vegyipari Egyetemre jelentkezett, ahol - mint már utaltunk rá - vegyészmérnöki diplomát szerzett. Ám, mire meglett a diploma, úgy érezte, sokkal inkább vonzódik a közgazdasági pálya felé. Első munka- helye az egyetem lett, ahol politikai gazdaságtant kezdett tanítani, s eközben szerezte meg a közgazdászi diplomá- ját is. A politikai gazdaságtan kapcsán kicsit elgondolkodunk, s megállapítjuk, hogy amit a kapitalizmusról annak idején tanultunk, azt most el is kell szenvednünk nap mint nap. Tragikus a társadalom leszakadt rétegeinek a helyzete, mondja, s ugyanakkor látha- tó, hogy akik meggazdagodtak ilyen-olyan áron, azokban nagyon kevés a szolidaritás, az önkorlátozásra való készség. Ugyanak- kor emlékszik még, hogy milyen erős ké- telyek tartották fog- va a szocializmus politikai gazdaságtana oktatásakor.

- Mindig magyarázkodásra kényszerültem - mondja. Hiszen egészen más volt az elmélet és a gyakorlat. Egy idő után érzékeltem aztán, hogy valójában nem csak a gyakorlattal van gond. Nem véletlen, hogy a szocializmus végül csődöt mondott.

Ezért is szakított az oktatómunkával, vallja be. Dolgozott később a fejlesztési bankban mint elemző közgazdász, majd egyéniségéhez közelebb álló munka következett a megyei tanácson szociálpolitikai tervezőként. Itt az idősek otthonaival, iskolákkal, óvodákkal foglalkozhatott, érdekvédelmi munka is volt ez kicsit. Végül a rendszerváltás után az adóhivatal ügyfélszolgálatán fejezte be aktív éveit. Szociális érzékenységét itt is tudta kamatoztatni, segíteni az ügyfeleknek problémáikban - nemcsak hivatalnokként. Közben férjhez ment, s megszülettek gyermekei. Ők ma már felnőtt emberek, bár még családot nem alapítottak. Lánya bölcsész, egyetemi tanár, holland nyelvből fordít, fia pedig közgazdász lett. Ismét előkerülnek a képek édesanyjáról, akinek rendkívüli kézügyessége volt. Lakása olyan volt, mint egy múzeum. Gyűjtötte a régi népi tányérokat, köcsögöket, falusi régiségeket, szőtteseket, s ő maga is kalocsai hímzéses terítőket varrt. Évát inkább a könyvek gyűjtése ragadta magával, a tolnai és a veszprémi zsidóság történetét kezdte kutatni, s Töredék címmel könyvet is szerkesztett erről. - Mindig igyekeztem nem meghallani azokat a hango- kat, amelyek valamiféle szélsőségességet fejeztek ki, akár egyik, akár másik oldalról jöttek is - mondja. Mert az a véleményem, minden ember a saját környezetéért felelős elsősorban. A családjában, a barátok között köteles sze- mélyes jó példával elöl járni. Tudatosítani, hogy bármilyen valláshoz, felekezethez tartozzék is, bárhol kell meg- állnia a helyét az életben, az a fontos, hogy mint ember hogyan él és hogyan visel- kedik.

- Mindig magyarázkodásra kényszerültem - mondja. Hiszen egészen más volt az elmélet és a gyakorlat. Egy idő után érzékeltem aztán, hogy valójában nem csak a gyakorlattal van gond. Nem véletlen, hogy a szocializmus végül csődöt mondott.

Ezért is szakított az oktatómunkával, vallja be. Dolgozott később a fejlesztési bankban mint elemző közgazdász, majd egyéniségéhez közelebb álló munka következett a megyei tanácson szociálpolitikai tervezőként. Itt az idősek otthonaival, iskolákkal, óvodákkal foglalkozhatott, érdekvédelmi munka is volt ez kicsit. Végül a rendszerváltás után az adóhivatal ügyfélszolgálatán fejezte be aktív éveit. Szociális érzékenységét itt is tudta kamatoztatni, segíteni az ügyfeleknek problémáikban - nemcsak hivatalnokként. Közben férjhez ment, s megszülettek gyermekei. Ők ma már felnőtt emberek, bár még családot nem alapítottak. Lánya bölcsész, egyetemi tanár, holland nyelvből fordít, fia pedig közgazdász lett. Ismét előkerülnek a képek édesanyjáról, akinek rendkívüli kézügyessége volt. Lakása olyan volt, mint egy múzeum. Gyűjtötte a régi népi tányérokat, köcsögöket, falusi régiségeket, szőtteseket, s ő maga is kalocsai hímzéses terítőket varrt. Évát inkább a könyvek gyűjtése ragadta magával, a tolnai és a veszprémi zsidóság történetét kezdte kutatni, s Töredék címmel könyvet is szerkesztett erről. - Mindig igyekeztem nem meghallani azokat a hango- kat, amelyek valamiféle szélsőségességet fejeztek ki, akár egyik, akár másik oldalról jöttek is - mondja. Mert az a véleményem, minden ember a saját környezetéért felelős elsősorban. A családjában, a barátok között köteles sze- mélyes jó példával elöl járni. Tudatosítani, hogy bármilyen valláshoz, felekezethez tartozzék is, bárhol kell meg- állnia a helyét az életben, az a fontos, hogy mint ember hogyan él és hogyan visel- kedik.

- Mindig magyarázkodásra kényszerültem - mondja. Hiszen egészen más volt az elmélet és a gyakorlat. Egy idő után érzékeltem aztán, hogy valójában nem csak a gyakorlattal van gond. Nem véletlen, hogy a szocializmus végül csődöt mondott.

Ezért is szakított az oktatómunkával, vallja be. Dolgozott később a fejlesztési bankban mint elemző közgazdász, majd egyéniségéhez közelebb álló munka következett a megyei tanácson szociálpolitikai tervezőként. Itt az idősek otthonaival, iskolákkal, óvodákkal foglalkozhatott, érdekvédelmi munka is volt ez kicsit. Végül a rendszerváltás után az adóhivatal ügyfélszolgálatán fejezte be aktív éveit. Szociális érzékenységét itt is tudta kamatoztatni, segíteni az ügyfeleknek problémáikban - nemcsak hivatalnokként. Közben férjhez ment, s megszülettek gyermekei. Ők ma már felnőtt emberek, bár még családot nem alapítottak. Lánya bölcsész, egyetemi tanár, holland nyelvből fordít, fia pedig közgazdász lett. Ismét előkerülnek a képek édesanyjáról, akinek rendkívüli kézügyessége volt. Lakása olyan volt, mint egy múzeum. Gyűjtötte a régi népi tányérokat, köcsögöket, falusi régiségeket, szőtteseket, s ő maga is kalocsai hímzéses terítőket varrt. Évát inkább a könyvek gyűjtése ragadta magával, a tolnai és a veszprémi zsidóság történetét kezdte kutatni, s Töredék címmel könyvet is szerkesztett erről. - Mindig igyekeztem nem meghallani azokat a hango- kat, amelyek valamiféle szélsőségességet fejeztek ki, akár egyik, akár másik oldalról jöttek is - mondja. Mert az a véleményem, minden ember a saját környezetéért felelős elsősorban. A családjában, a barátok között köteles sze- mélyes jó példával elöl járni. Tudatosítani, hogy bármilyen valláshoz, felekezethez tartozzék is, bárhol kell meg- állnia a helyét az életben, az a fontos, hogy mint ember hogyan él és hogyan visel- kedik.

Ezért is szakított az oktatómunkával, vallja be. Dolgozott később a fejlesztési bankban mint elemző közgazdász, majd egyéniségéhez közelebb álló munka következett a megyei tanácson szociálpolitikai tervezőként. Itt az idősek otthonaival, iskolákkal, óvodákkal foglalkozhatott, érdekvédelmi munka is volt ez kicsit. Végül a rendszerváltás után az adóhivatal ügyfélszolgálatán fejezte be aktív éveit. Szociális érzékenységét itt is tudta kamatoztatni, segíteni az ügyfeleknek problémáikban - nemcsak hivatalnokként. Közben férjhez ment, s megszülettek gyermekei. Ők ma már felnőtt emberek, bár még családot nem alapítottak. Lánya bölcsész, egyetemi tanár, holland nyelvből fordít, fia pedig közgazdász lett. Ismét előkerülnek a képek édesanyjáról, akinek rendkívüli kézügyessége volt. Lakása olyan volt, mint egy múzeum. Gyűjtötte a régi népi tányérokat, köcsögöket, falusi régiségeket, szőtteseket, s ő maga is kalocsai hímzéses terítőket varrt. Évát inkább a könyvek gyűjtése ragadta magával, a tolnai és a veszprémi zsidóság történetét kezdte kutatni, s Töredék címmel könyvet is szerkesztett erről. - Mindig igyekeztem nem meghallani azokat a hango- kat, amelyek valamiféle szélsőségességet fejeztek ki, akár egyik, akár másik oldalról jöttek is - mondja. Mert az a véleményem, minden ember a saját környezetéért felelős elsősorban. A családjában, a barátok között köteles sze- mélyes jó példával elöl járni. Tudatosítani, hogy bármilyen valláshoz, felekezethez tartozzék is, bárhol kell meg- állnia a helyét az életben, az a fontos, hogy mint ember hogyan él és hogyan visel- kedik.

Ezért is szakított az oktatómunkával, vallja be. Dolgozott később a fejlesztési bankban mint elemző közgazdász, majd egyéniségéhez közelebb álló munka következett a megyei tanácson szociálpolitikai tervezőként. Itt az idősek otthonaival, iskolákkal, óvodákkal foglalkozhatott, érdekvédelmi munka is volt ez kicsit. Végül a rendszerváltás után az adóhivatal ügyfélszolgálatán fejezte be aktív éveit. Szociális érzékenységét itt is tudta kamatoztatni, segíteni az ügyfeleknek problémáikban - nemcsak hivatalnokként. Közben férjhez ment, s megszülettek gyermekei. Ők ma már felnőtt emberek, bár még családot nem alapítottak. Lánya bölcsész, egyetemi tanár, holland nyelvből fordít, fia pedig közgazdász lett. Ismét előkerülnek a képek édesanyjáról, akinek rendkívüli kézügyessége volt. Lakása olyan volt, mint egy múzeum. Gyűjtötte a régi népi tányérokat, köcsögöket, falusi régiségeket, szőtteseket, s ő maga is kalocsai hímzéses terítőket varrt. Évát inkább a könyvek gyűjtése ragadta magával, a tolnai és a veszprémi zsidóság történetét kezdte kutatni, s Töredék címmel könyvet is szerkesztett erről. - Mindig igyekeztem nem meghallani azokat a hango- kat, amelyek valamiféle szélsőségességet fejeztek ki, akár egyik, akár másik oldalról jöttek is - mondja. Mert az a véleményem, minden ember a saját környezetéért felelős elsősorban. A családjában, a barátok között köteles sze- mélyes jó példával elöl járni. Tudatosítani, hogy bármilyen valláshoz, felekezethez tartozzék is, bárhol kell meg- állnia a helyét az életben, az a fontos, hogy mint ember hogyan él és hogyan visel- kedik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!