Egy ritka berkenyefa

A hegytető északi felén pár présházból álló romantikus helyre jutunk, ahol régi gyümölcskultúrák tanújaként felfedezhetünk egy megyénkben - sőt országos viszonylatban is megritkult fajt, a kerti berkenyét (Sorbus domestica). A tekintélyes törzsű, ilyenkor már aranyszínű leveleket is viselő berkenye fa ámulatba ejti a szemlélőjét. E ritka berkenye korábban sokkal gyakoribb volt, sajnos napjaink elfeledett fája!

Sok helyen kivágták, vagy a felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén lévő erdők közé ékelődnek be egyedei. Eleink kiváló pálinkát főztek a kisméretű körte- vagy alma alakú terméséből, valamint a fanyar ízű termését fogyasztották, olykor kompótnak tették el. Nem minden évben terem, bő termést csak párszor hoz. Az érett termésén világos paraszemölcsöket fedezhetünk fel, színük a napos oldalon vöröslők. Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek.

A berkenyéknek minden hazai faja és kisfaja védelmet élvez. Az ovális, kerekded levelű, úgynevezett lisztesfonákú berkenyéknek számos kisfaja létezik, sőt napjainkban is találnak új fajokat. Fő génközpontjuk a Kárpát-medencében találhatók, a legtöbb kisfaj a Vértes meleg, sziklás déli hegyoldalain fordul elő változatos fajszámban. A Keszthelyi-hegységben például egy hegytetőn (Szamár-kő) hat kisfajuk fordul elő! Ezzel szemben a cikkben jelzett kerti vagy házi berkenye ember közvetítésével jutott el egyes termőhelyeire, a sümegi egyedi egy zárt magánkertben tenyészik.

Találhatók kisebb törzsű egyedei száraz tölgyesekben, olykor szőlőhegyeken, olyan helyen ahol termesztették és ettől távolabb az erdőkben is előfordul, ide a madarak közvetítésével jutott el. Érdemes lenne a még meglévő kerti berkenyéket lajstromba venni, valamint a helyi védettség státuszát kivívni, így akár egy-egy település látnivalójává is válhatna.