Téves a globális felmelegedés?

Véleménye szerint a globális felmelegedés fogalmának használata félrevezető, mert a mostani változás - amelyet elsősorban az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok, mindenekelőtt az elképesztő mennyiségű szén-dioxid okoz - az időjárás mellett számos területen érezteti hatását. A szakember nem túl derűlátó, ugyanis a káros gázok kibocsátása nemhogy nem csökken, de az utóbbi években még növekedett is. A problémát tetézi, hogy a szakértők sem tudják pontosan megjósolni, milyen további változások következhetnek. Előadása után az éghajlatváltozásról, a folyamatok előrejelzésének nehézségeiről és a lehetséges következményekről is kérdeztük a szakembert. 

- A középkortól a 19. századig tartott az úgynevezett kis jégkorszak, ekkor néhány fokkal csökkent a hőmérséklet, ennek elmúltával pedig emelkedett. A mostani változás miben különbözik  ettől? - kérdeztük dr. Gelencsér Andrástól, a Pannon Egyetem Környezettudományi Intézetének egyetemi tanárától, az MTA levegőkémiai kutatócsoportjának vezetőjétől.

- Az ismert földtörténeti múltban a változásokat természeti, csillagászati események idézték elő, a mostani változás közvetlen okozójaként ezeket kizárhatjuk. Az eljegesedések és a köztes melegebb periódusok időszakában az üvegházhatású gázok mennyiségének változása az éghajlat változásának következménye volt, most viszont épp fordítva van, ezek idézik elő a fordulatot: ilyen utoljára 55 millió éve történt, amikor földtörténeti léptékkel mérve hirtelen - néhány ezer év alatt - nagy mennyiségű üvegházgáz szabadult ki a Föld belsejéből, és tíz fokkal magasabb lett a hőmérséklet a bolygón a mostani átlaghőmérsékletnél. A jelenség százezer évig tartott és óriási fajpusztulással járt. Ez a korszak a mai folyamatok analógiája - ezért kutatják a tudósok -, azzal a különbséggel, hogy most nem a természet, hanem az emberi tevékenység produkálja ugyanezt, csak lényegesen gyorsabban.

Dr. Gelencsér András: - Azért is jobb, ha éghajlatváltozásról és nem felmelegedésről beszélünk, mert az utóbbiról az emberek arra gondolnak, hogy a nyár melegebb lesz. Ez pedig téves lehet (Fotó: Gáspár Gábor)

- Előadásában ön úgy fogalmazott, téves a globális felmelegedés szókapcsolat használata, inkább éghajlatváltozásról kellene beszélni.

- A globális felmelegedés fogalmát a köznyelv kizárólag a légkörre érti, holott a Föld légkörrendszerébe beletartoznak az óceánok, az állandó jég birodalma, a szárazföldek és az élővilág. A felsorolt szféráktól függ a légköri változások kimenetele. Ismereteink hiányosságai miatt változásról érdemes beszélni: lehet, hogy ez felmelegedés lesz mindenhol hosszú távon is, de előfordulhatnak olyan váratlan események, amelyek - például a Golf-áramlat esetleges gyengülése vagy leállása - egy adott régióra más változásokat hozhatnak. Most melegedést észlelünk, bár a Föld nem minden pontján, ezért is érdemes óvatosan bánni ezzel a kifejezéssel. Ami biztos, az a változás, hogy ennek milyen közép- és hosszú távú következményei lesznek, azokban most még nem lehetünk biztosak. 

- Mit tehetünk, hogy csökkentsük a kockázatokat? Egyszerűen a szén-dioxid-kibocsátást kellene minimalizálni?

- Igen, a fő ok az üvegházhatású gázok kibocsátása, ezeket valamilyen módon korlátozni kellene, de nem látszanak azok a gazdasági, politikai és társadalmi folyamatok, amelyek ebbe az irányba hatnának. Az ózonbontó anyagok korlátozásában politikai és gazdasági egyetértés volt, itt ez hiányzik: tavaly hatszázmillió tonna szénnel többet használtak a Földön, mint a megelőző évben, miközben gazdasági világválság van. Nem látom ennek a folyamatnak még a lassulását sem, nem úgy tűnik, mintha az emberiség véget akarna ennek vetni. 

- Hogyan hat a szén-dioxid koncentrációjának növekedése az időjárásra? Milyen következményei lehetnek a sarki jég olvadásának?

- A jég egy egyszerű rendszer, fizikai tulajdonságai közismertek, műholdról jól behatárolható, modelljeinkben, amelyekkel próbáljuk a változást előre jelezni, mégis képtelenek vagyunk még a jelenleg tapasztalható változásokat is megjósolni. Nem tudjuk, miért olvad olyan gyorsan az Északi-tenger jégtakarója, ezért is vagyunk bizonytalanok, hogy ebből mi fog kisülni. Az ózonréteg egyensúlyát néhány százezer tonna freon kibocsátásával pár évtized alatt meg tudtuk bontani, ez a természetnek több százmillió év alatt sem sikerült. Az ózonréteg példája megtanított mindenkit arra, hogy a természeti folyamatok nem lineárisak, akár egyik évről a másikra is bekövetkezhet valamilyen előre nem jósolható drasztikus változás.

Lehet, hogy Magyarország éghajlatát néhány évtized múlva már máshogy fogjuk tanítani, mint ahogy mi tanultuk, ha az elmúlt néhány év szélsőségesnek tűnő időjárási jelenségei általánossá válnak. Ez a félelmetes az egészben: belenyúlunk valamibe, amit nem tudunk megállítani, sőt, azt sem tudjuk kiszámítani, hova visz minket. A változásnak egyébként számos aspektusa van, nem szabad csak az időjárásra és az éghajlatra kihegyezni, az élő természetből is lehetne példákat hozni: pusztulnak a méhek, de nem tudjuk pontosan az okát.

A kullancsok és más kártevők megjelentek már Skandináviában is, ahol korábban ismeretlenek voltak. Azért is jobb, ha éghajlatváltozásról és nem csak felmelegedésről beszélünk, mert az utóbbiról nem az óceánok melegedésére vagy a jégtakaró elolvadására gondolunk, hanem arra, hogy a nyár melegebb lesz. Ez pedig téves lehet. Ez nem azt jelenti, hogy jelenleg nincs felmelegedés, de félrevezető, mert várakozást gerjeszt a légköri folyamatokat illetően, ami félreviszi a közgondolkodást. 

A változás itt van, és nemcsak a levegő hőmérsékletében és időjárási jelenségekben, hanem a természeti környezetben mindenhol  - hangsúlyozta dr. Gelencsér András egyetemi tanár.



A mediterrán éghajlat felé tolódunk?

Megkérdeztük, egyetért-e dr. Gelencsér András azzal, hogy a mediterrán éghajlati öv felfelé tolódik Európa. - Ez egy tendencia, ami nem biztos, hogy így marad. Ha lineáris rendszerben gondolkodunk, akkor a jövőben is erre számíthatnánk. De egy nem lineáris rendszerben akár hirtelen is jelentős változások történhetnek  - válaszolta.