Bogarak, mint ékszerek

A Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeuma a Pincétől a padlásig program keretében szombaton a raktáraiba is bevitte az érdeklődőket, ezúttal a máskor nem látogatható rovargyűjteményt mutatta be az intézmény igazgatója, dr. Kutasi Csaba. (A Múzeumok őszi fesztiválja alatt már bemutatták a geológiai gyűjteményt, a szakkönyvtárat és a botanikai gyűjteményt, a következő szombaton pedig a gerinces zoológiai gyűjteményt tárják az érdeklődők elé.)

A különleges alkalomra érkezett látogatók először meghallgathatták az előadását a múzeum munkájáról. Ebből többek között kiderült, a rovarok gyűjtése 1956-tól indult, amikor a veszprémi Bakonyi Múzeumba rovarász került dr. Papp Jenő személyében. Mára a rovargyűjteményük 262 ezer darabosra nőtt, csaknem teljes egészében bakonyi fajokat tartalmaz. Náluk a bogarak alkotják a legnagyobb példányszámot, futóbogarakból van a legtöbb, már 20 ezer fölötti a számuk. Az is kiderült, miért van szükség a rovargyűjteményre. Egyrészt kellenek bizonyító példányok, másrészt a pontos adatokat tartalmazó gyűjtemény segítségével tudják nyomon követni egy-egy tájegység élőhelyeinek változását.

A raktárban a preparált rovarokat tartalmazó, hőtől és fénytől védett fakkokból a Bakonyban ismert és jellegzetes szarvasbogarak és kabócák mellett például a díszbogarakat is megcsodálhatták a látogatók. Ezek a szépen csillogó állatkák onnan kapták a nevüket, hogy a trópusi tájakon valódi ékszerként is hordták őket az emberek. Igazi látványosságot jelentett a lepkegyűjtemény is. Kiderült például, hogy halála után ide került dr. Kartal Bélának, a megyei rendelőintézet volt igazgatójának a Veszprém környéki fajokból álló, nagyon gyönyörűen preparált lepkegyűjteménye is.

A vállalkozó kedvű látogatók végül rovarokat is preparálhattak a múzeum munkatársa, Iliáné Rechner Szilvia vezetésével. Fallmann Ákos egy hatalmas bakonyi lódarazsat, Borszuk Eszter pedig egy rózsabogarat készített elő a szakszerű múzeumi tároláshoz.