Szabadban sütöttek, főztek

Idén már tizenkettedszer rendezték meg a látott hal, a garda fesztiválját. Tihany hajdanán halászfalu volt és lakói mindent elkövettek azért, hogy szép zsákmánnyal nyugtázzák a napot. A gardát különösen szerették, mert ősszel rajokban úszik a tóban és a hegygerincről követhették a vonulását. Az a halász, aki a figyelő szerepét kapta, különféle jelettek tudatta a vízen lévő társaival, hogy éppen hol tartózkodnak a halak.

Sokan próbálkoztak a balatoni halászlé elkészítésével, például a helyi és budapesti tagokból álló Pásztor családi csapat, a veszprémi Amikolbászunk nevű társaság, a Rézangyal csapat és a képen látható baráti társaság: Bölcs Attila, Németh Szabolcs, Németh Tamás és Tósoki Imre (Fotó: Penovác Károly)

A gardát annyira becsben tartják a tihanyiak, hogy a címerükben is szerepeltetik. Minthogy ez gasztronómiai fesztivál, nem maradhatnak el a finom falatok, melyeket lehetőleg helyben termett borokkal illik leöblíteni, nehogy azt higgye a szegény hal, hogy a kutya ette meg. Az utóbbi években már főzőversenyt is szerveznek a fesztivál ideje alatt, alighanem ez az évet záró utolsó szabadtűzi főzőverseny.

Idén Pápa város volt a díszvendég és a várakozásoknak megfelelően szinte az egész országból érkeztek versenyzők. Vasárnap még horgászversenyt is tartottak, aki nagyon ügyes volt, akár el is készíthette a zsákmányt a főzőversenyen. A versenyt meglátogatta dr. Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára is, aki szívesen vesz részt hagyományápoló rendezvényeken. A versenymunkákat a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség veszprémi területi szervezetének tagjai értékelték. A legtöbben balatoni halászlét készítettek, többfajta hallal és alaplével, de volt aki gardát sütött és bár nem azt a receptet használta, amit a halászok mutattak be szombaton, azért nagyon jól sikerült az étele.

A bírák az összes halászlében felfedeztek egyéni ízeket. A garda elkészítésének szabályait is megtudtuk. A halat megtisztítjuk, majd gerince mentén hetvenhétszer beirdaljuk. A halat orgonavesszőből faragott nyársra húzzuk, majd sózzuk és paprikás lisztbe – vagy csak paprikába forgatjuk. Miután a szőlővenyigéből rakott tűz már leégett, a parazsa felett a halat megsütjük. Sütés közben természetesen forgatjuk, a színéből látható, mikor merre kell fordítani. Ha már jónak tűnik a hal, akkor egy tűvel megszúrva ellenőrizzük. Ha a tű könnyedén bemegy, és a kihúzáskor a hal bőre nem tapad a tűhöz, azaz nem húzza magával a tűt, akkor már tényleg jó a hal. Ezután a halat fokhagymás zsírpapírba csomagoljuk, majd így betakarjuk konyharuhával. Így a saját gőzétől puhul vissza a hal, miközben kihűl. Ha már csupán picit langyos, de semmiképp nem meleg, akkor éri el a tökéletes ízét.