2014.01.27. 16:00
Egy haldokló szív története
A Nagy család három tagját fiatalon vitte el a szívinfarktus, az apát, a lányát és az unokáját is. Az apa tíz évvel ezelőtt halt meg. Egyik lányával, Erikával, 43 esztendős korában, tavaly nyáron végzett a szívinfarktus. Erika nem tudta feldolgozni leánya, Alexandra halálát, aki – másfél évvel édesanyja előtt – 24 évesen halt meg, ugyancsak infarktusban.
A veszteségek súlya nyomasztja a család megmaradt tagjait, az édesanya 66 esztendős, rokkant, tolókocsiba kényszerült. A devizahitellel terhelt családi házra, a bank rövidesen ráteszi a kezét. Hacsak nem sikerül valami megoldást találniuk. A nagyszülő nyugdíjának harmadát közműtartozás miatt letiltották, Takácsné Nagy Mária – néhai Erika húga -, ápolási díjat kap, az unoka után családi pótlék jár, a nagyfiú munkanélküli, ő jövedelempótló segélyt kap. Ebből próbálnak megélni, gyászolnak és leveleznek a nemzeti eszközkezelővel, harmadszori nekifutás után onnan várják a megváltást. Hátha történik valami csoda.
Mária ugyanekkor saját csatáját vívja, önmagával és a sorssal is. Egyszerűen nem tud belenyugodni abba, hogy elveszítette a nővérét. Erika halála után átgondolta a történteket, s úgy véli, ha nővére hajnali halálát megelőző este az ügyeletes orvos a szakma szabályai szerint járt volna el, a nővére ma is élne. Ezért feljelentést tett a rendőrségen. Higgadtan közli a tényeket:
– Június 13-án estefelé a nővérem rosszul lett, nem először fordult elő az utóbbi hónapokban, hogy orvost kellett hívni hozzá. Az igazsághoz tartozik, hogy sokszor voltak kinn a mentők nálunk. Nekem azonban úgy tűnt, hogy ezúttal komolyabb a baj, nem csupán a stressz és a szokásos pánikroham. Szürke volt az arca, rosszul nézett ki, nehezen lélegzett, gyengének érezte magát és mellkasi fájdalmakra panaszkodott – meséli csendesen Mária, miközben ijesztő nyugalommal teríti ki a gondosan összerakott dokumentumokat. Időrendben bejelölve sorakoznak az orvosi leletek, kórházi zárójelentések, majd a halottvizsgálati bizonyítvány, boncolási jegyzőkönyv.
– Hogy hányszor hívtunk hozzá korábban a mentőt? Hát nagyon sokszor. Ezen a pénteki napon is felhívtam a 104-es segélyhívó számot, a vonal másik végéről közölték, hogy Székesfehérvárról beszélnek és javasolták, hogy hívjam az orvosi ügyeletet, de nem kapcsoltak át a veszprémi állomásra, hanem bontották a vonalat. Hívtam a 412-104-est, s az ügyeletes orvos fél óra alatt megérkezett Balatonalmádiból. Megvizsgálta Erikát, megmérte a vérnyomását, aggodalomra adó okot nem észlelt, s miközben a nővérem borzasztó hátfájásra panaszkodott fájdalomcsillapító injekciót adott neki. Megkérdeztem, ha Erika nem lesz jobban, hívjak-e mentőt, de ő közölte, fél óra múlva megszűnnek a reumatikus fájdalmak, a pánikbetegségére kiírt gyógyszereket egyébként is szedte. „Úgy sem segíthet rajtam senki” mondta nekem a nővérem, ezek voltak a hozzám intézett utolsó szavai. Másnap reggel a kiérkező mentők csak a halál beálltát állapíthatták meg. A halotti bizonyítvány szerint a halál oka heveny infarktus. A hatóság a nem várt természetes halál miatt közigazgatási hatósági eljárást indított, mert felmerült az egészségügyi személyzet esetleges mulasztásának lehetősége is. Megtörtént a boncolás, az orvosszakértői vélemény szerint a halál közvetlen oka a koszorúverőér elzáródása miatti heveny keringés-összeomlás volt.
A rendőrségi vizsgálat az EKG-vizsgálat elmaradását szakmai szabálysértésként értékelte, „még akkor is, ha kórelőzmények több alkalommal hasonló tünetekről tanúskodnak”.
Megállapították, hogy „a beteg állapotának ellátása nem felelt meg az előírásoknak” ám a szabályszegés és a halál között közvetlen oksági összefüggés nem volt megállapítható – áll a közigazgatási eljárást megszüntető határozatban. A beteg ellátását végző orvos szabályszegése közvetlen veszélyhelyzetet teremtett, emiatt az ügyészség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének ügyében emelt vádat dr. P. ellen.
Takácsné Nagy Mária nem tud belenyugodni a nővére halálába. A családi fotón Alexandra, akit 24 esztendősen vitt el az infarktus, és édesanyja Erika, aki nem sokkal élte túl a leányát, vele is infarktus végzett. A bíróság rövidesen pontot tesz az ügy végére (Fotó: Varga Domokos Péter)
A Veszprémi Járásbíróság tanúként hallgatta ki Máriát. Nem ismeri a vádiratot, a feljelentését is ügyvéd nélkül tette meg, szüksége van arra, mondja, hogy tisztán lásson, úgy véli, ennyivel tartozik a nővérének és a családnak. Nem hajtja bosszúvágy. Csendes és belenyugvó. De vannak kérdései, amelyekre most a bíróságtól várja a választ, mert továbbra is úgy gondolja, hogy ha az orvos EKG-t készített volna, megmenthette volna a nővére életét.
Az igazságügyi orvosszakértő szerint a boncolási jegyzőkönyvben foglaltak alapján nem állítható, „hogy ideális esetben” Erika élete megmenthető lett volna. Az elhunyt pánikbetegsége hasonló tüneteket produkált, s „az ügyeletes orvos az előzmények alapján arra gondolt, hogy ismételten mozgásszervi panaszok talaján jelentkező tünetekről van szó” – áll a szakértői jelentésben. Kétségtelen azonban, tartalmazza a vádirat, hogy szakmai szempontból a beteg intézménybe utalása indokolt lett volna, szükségessé tette volna az EKG vizsgálatot. A bíróság rövidesen pontot tesz az ügy végére. Az igazságügyi szakértő véleménye döntő lehet, eszerint dr. P. szakmai szabálysértést követett el. A vádirat szerint az orvos nem a tőle várható gondosság elvének megfelelően járt el, ám ezen szabálysértés és a beteg halála közötti okozati összefüggés kétséget kizáróan nem bizonyítható.
Máriának bele kell nyugodnia abba, hogy a nővére súlyos beteg volt. Az orvosszakértő szerint „a szívizomelhalás többnapos volt, azaz az elhalt szívizomzat revitalizációjára lehetőség már nem volt”. Azon a 13-i pénteken, amikor Erika szíve utolsókat dobbant, már nem lehetett segíteni rajta. A szíve túl hosszú ideje haldoklott már