Hírek

2014.01.01. 11:20

Légy jó mindhalálig

Tóth Loonra mindig lehet számítani, már nem csak színészként, de rendezőként is. Hiteles, megoldásokban képzeletgazdag és korszerű. Nem mondom, hogy megrenget, de azért rendesen odateszi magát.

Ne várjunk tőle újraértelmezést, igazából nem akarja a sémákat felforgatni, inkább használja a sablonokat, a berögzült társadalmi motívumokat, legfeljebb egy-két hiteles, többnyire ironikus, humoros gesztussal lefújja a port róluk, megmutatja a komikus vonásaikat, mintegy a világról alkotott fanyar véleményként.

Jelenet az előadásból. Előtérben Patkós Márton, Szeles József és Arbas Socias Carlos Alexander

Móricz Zsigmond regénye is, ha úgy vesszük, megindító társadalmi sablonok sora. Egy régvolt kor, a régi világ atmoszféráját sugározza, de ennek ellenére meséje, morális tanítása újraélhető, hiszen tele van örök drámai-emberi konfliktusokkal. Tehát a mese rólunk szól. Könnyezünk is rendesen. Én legalábbis mindig megsiratom. Már ez az angyali jóság, amelynek a földi megtestesítője Nyilas Misi, könnyeket csal az ember szemébe. Mintha saját magunk elveszett ártatlanságát siratnánk benne, így lesz ebből az egészből közösségi élmény. A rendező jelzi is, hogy bevonja a nézőt a játékba. A gyerekszereplők a nézőtér felől érkeznek a színpadra, először templomi ének, másodszor tornatanár sípszava által megregulázva. Egy morális tanítást látunk, szélesvásznú képeskönyvként megelevenedni, amely egybeesik a mindenkori néző élettapasztalataival. A történet főhőse, a tisztalelkű szegény gyermek, egy földre szállt angyal, a debreceni kollégium növendéke, a IV/b osztály legkiválóbb tanulója, aki két munkát is elvállal a tanulás mellett. Korrepetál egy rossz tanulót, és fölolvas egy vak öregúrnak. E két állása révén kerül kapcsolatba a felnőttek világával, amely haszonelvű és többnyire gonosz. Egy szélhámos felnőtt kilopja zsebéből a vak öregúrnak vett lutrit, és felmarkolja a nyereményt. Nyilas Misit a tanári kar fegyelmi tanácsa elé állítják, vádlottként, aki kétségbeesésében ahelyett, hogy védekeznék, inkább ő vádolja bíráit, az egész társadalmat azzal, amit mindenkinek el kell szenvednie, aki gyermekkorból felnőtt korba lép. Ez a kulcsjelenete Tóth Loon Móricz-rendezésének, amit egészen kafkai módon állít színre. Hosszú bírói pulpitus mögött felsorakozik az egész nagytiszteletű tanári kar szemben a törékeny, védtelen gyermekkel, aki a rendezői nyilatkozat szerint több mint Nyilas Misi. Egy egész országot szimbolizál, a trianoni diktátum, a nagyhatalmak által megcsonkított Magyarországot. Minden gyermeket a felnőttek, minden kis országot a nagyhatalmak tipornak el? Csak azok élhetnek tovább, akik valahogy föltámadnak? De ennek az allegóriának egyébként a játék többi részében nincs szerepe.

Tóth Loon musicalként rendezte meg Móricz regényének színpadi változatát, gyermekszereplőkkel. A jól ismert Kocsák Tibor Miklós Tibor-féle zenés változat megoldja, azaz kiiktatja annak a drámai átalakulásnak az ábrázolását, amin Nyilas Misi átesik, kezdve a naiv, angyali léttől a porig alázott, keserű csalódásig a felnőttek világában. A musicalben nincsenek árnyalatok, lényege a látvány, a zene és az ének és ezt jól hozzák a gyerekek, villanásnyi frappáns jelenetekben a társulat jeles tagjai. Ihletett játékkal átfűti a klisét Benczédi Sándor (igazgató), Szeles József (Valkay tanár úr), Máté P. Gábor (osztályfőnök), Nyirkó István (Sarkadi tanár úr), Szűcs Krisztina (Bella kisasszony), Módri Györgyi (Török néni), Kőrösi Csaba (Török bácsi), Ilonka (Halas Adelaida). Markánsan jellegzetesre rajzolt figura Bakody József lutriárusa, Vajda Károly pedellusa és Baranyi Péter Pósalakyja. Összeforrottan, csapatként működik a társulat, a gyerekek természetesen, jól mozognak és énekelnek, szinte élvezik a produkciót. Kitűnik közülük a hihetetlen magasságokat is jól kiéneklő Arbas Socias Carlos Alexander Nyilas Misi szerepében, én vele láttam a darabot, de váltott szereposztásban játsszák Pató Bálinttal.

A gyerekek reakciói mellett Laczó Henriette vetített színpadképe teszi korszerűvé ezt a múlt századi történetet, annak ellenére, hogy korabeli épületeket, utcarészleteket, régi térképet nagyít ki háttérnek. A táncok ritmusát a közönség várható nyíltszíni tapsaihoz igazította az ügyes koreográfus Gyenes Ildikó, és a számításai pontosnak bizonyultak. A Légy jó mindhalálig forró sikert arat, s igazolni látszik a színház darabválasztását, annak ellenére, hogy vannak benne olyan hosszú, monoton, túlírt, jellegtelen dalok, amelyek a legnagyobb jóakarattal sem mondhatók húzós slágerszámnak, így legfeljebb azoknak érdekesek, akiknek a gyereke éppen színpadon van. Bár, az is igaz, ha közhelyes a szöveg, nem is olyan nagy baj, hogy megjegyezhetetlen.




Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!