Hírek

2014.01.29. 17:10

Amikor a gyerek verte meg a szüleit - Egy ítélet nyomában

Olvastam munka után este, ahogy szoktam, pihentem volna, de megint hallottam, hogy veszekednek meg italoztak is aznap. Rám szóltak, hozzak nekik cigarettát. Elegem lett hirtelen mindenből, a hosszú évek óta nyelt keserűségből. Nem tudom, hogyan került kezembe a sodrófa, amivel megütöttem anyámat és apámat.

Kovács Erika

Azonnal mentőt hívtam hozzájuk. Megbántam, hirtelen, idegességemben cselekedtem, bocsánatot kértem tőlük, ők megbocsátottak – meséli Ádám, akit a Veszprémi Törvényszék életveszélyt okozó testi sértéssel és súlyos testi sértéssel vádolt, és két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kapott, amit ügyészi fellebbezés miatt a Győri Ítélőtábla újratárgyal.

A 33 éves Ádámmal életéről beszélgettem, többek között arról, miért nem költözött el otthonról, hiszen dolgozik, megtehetné, ha már egyszer a szülei javíthatatlanok.

Ádámban egy művelt, érzékeny fiatalembert ismertem meg, akinek egyik passziója a történelmi tárgyú könyvek olvasása.

– Csodálom a római birodalom fejlettségét – árulta el. Legalább ekkora csodálattal figyeli napjaink technikai robbanását. A fiatalember a bírósági tárgyaláson is választékosan és tisztelettudóan válaszolt a bíró kérdéseire, mögötte szülei és lánytestvére ült. Többször elmondta, ő maga sem érti, mi történhetett vele.

Ádám elköltözött otthonról, a nagymamájánál él, nem szívesen emlékezik, inkább a jövő érdekli (Illusztráció: archív)

Húga végigsírta a tárgyalást. Amikor utána megszólítottam, azt mondta, Ádám miatt sírt, akit nagyon szeret és sajnál, meg az egész életük miatt is folytak a könnyei. A lány Ádámmal ellentétben korán otthagyta a szülői házat, messzire ment, ma Londonban üzletvezető. Átéreztem a keserűségüket, hogy a szüleik miatt idáig jutott az életük. A gyerekkorukban voltak azért szép napjaik is.

– Még nyaralni is elmentünk kiskoromban a Balatonhoz, együtt az egész család - meséli Ádám. Megjegyzi, hogy nem szívesen emlékezik. Ő a mának él inkább, és előretekint. Akkor még viszonylag rendben volt minden – folytatja –, egész jó volt az életünk. A nyolcvanas évek még nyugalomban teltek minálunk, apám hegesztőként dolgozott, anyám pedig az egyik gyárban betanított munkásként. Akkor még volt munkájuk, aztán a kilencvenes évek közepétől kezdtek elromlani a dolgok, amiben valószínűleg szerepet játszhatott a kezdődő munkanélküliség, a napi gondok, és sajnos, ami náluk ezzel együtt járt, az ital.

– Ma sem tudom, mi történt velem akkor este – tér vissza az ítélet tárgyára. – Egyszerűen elborult az agyam, nem találok magyarázatot arra, miként került kezembe sodrófa. Nem is akarok gondolni erre, és nem is beszélünk róla – szögezi le.

– Nem hagytam ott a szüleimet, mert sajnáltam őket, mi lesz velük, munka nélkül hogyan boldogulnak magukban? Tűrtem, vártam. Most már nem velük élek, a nagymamámhoz költöztem, de a kiskutyámat ott hagytam náluk, mert tudom, nagyon szeretik. A mamának segítek, amit kell, bevásárolok, dolgozom a kertben. Saját kis lakásra gyűjtök, nem költekezem. Imádom az olvasást és a biciklizést. Főleg az erdőben. Ott béke és nyugalom van – fűzi hozzá.

Ádám örül annak, hogy munkahelyén kedvelik, a négy hónap előzetes alatt helyét megőrizték, visszavárták. Örök, életre szóló intő példa előtte ez a négy hónap.

Az ügyvéd védőbeszédében elmondta: évtizedek óta nem tapasztalta, hogy a vádlottat környezetéből ekkora rokonszenv, együttérzés kísérte volna, a nyomozóhatóság részéről is.

– Olyan fiatalemberről van szó, aki az elvárásokhoz mindenáron próbál alkalmazkodni, hosszú éveken át arra törekszik, hogy megfeleljen, eltűrte az otthoni körülményeket, mindenáron segíteni akart szülein, közben érzéseit erőszakkal túlkontrollálta – magyarázza a klinikai szakpszichológus. Aztán egy minimális feszültség is elegendő volt ahhoz, hogy a kontroll robbanjon, és abban a pillanatban, nem is tudja, mi történt vele. A szélsőséges dolgok újabb szélsőségbe mennek át ilyen esetben, ez történt most is, az utolsó csepp a pohárban a szülők kérése volt, hogy hozzon nekik cigarettát. Ami nyilván előfordult már korábban is, a tett kiváltásának valódi oka nem is ez. Most jött el ugyanis az a pillanat, amikor Ádám már nem volt képes úrrá lenni az addigi összes sérelmen, elkeseredettségén.

A fiatalember bizonyosan nem kerül többé hasonló helyzetbe, egyrészt kilépett már abból, másfelől, tettéért érzett bűntudata a legnagyobb, életre szóló büntetése. Az eset nem ritka hasonló körülmények között – figyelmeztet a szakember.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!