Szívvel és értelemmel: Portré a Brusznyai-díjas László Lajosról

A Brusznyai-díj nagy megtiszteltetés számára, a megbecsülés szimbóluma, mondja László Lajos. Bíztatás, hogy továbbra is ilyen hittel, alázattal, színvonalasan, következetesen dolgozzon. Úgy érzi, a díj kicsit az iskolának is szól, az intézmény oktató-nevelő munkáját is elismerték azzal, hogy idén egy szakközépiskolában tanító pedagógust jutalmaztak. Több kitüntetése van, de ez a legértékesebb számára.

László Lajos kapta idén a Brusznyai-díjat. Fotó: Penovác Károly

László Lajos az egykori veszprémi Vegyipari Technikum színesfémipari tagozatán végezte tanulmányait, érettségi után a miskolci műszaki egyetemen tanult tovább. Hívták őt, maradjon ott tanársegédnek, de minden Veszprémhez kötötte: család, barátok, ismerősök. Végzés előtt a veszprémi középiskola akkori igazgatója, Erdősi László hívta vissza. Könnyű volt számára a beilleszkedés, minden kollégáját ismerte, szeretettel fogadták. Az alumíniumipari tagozat vezetője lett, 1991-től osztályfőnökként is számítottak rá.

– Jó közösséghez tartozni, öröm látni, a bejövő kamaszokból hogyan lesznek fiatal felnőttek, a tanár munkája nyomán. Az osztályfőnöki feladat sok plusz feladattal jár, de ha az ember felelősségteljesen végzi, szeretettel fordul a gyerekekhez, megérinti a lelküket, nagyon hálásak érte.

A tanárnak folyamatosan képeznie kell magát, mindig meg kell újulnia, csak így lehet hiteles, a felmerülő problémákra csak így tud válaszolni, vallja a kitüntetett pedagógus. A mai diákok kevésbé szorgalmasak, jobban kell motiválni őket, mint pár évvel korábban, sok gyereknek nincs víziója, hova szeretne eljutni. Az Ipari Szakközépiskola és Gimnázium nagyon jó iskola, kiváló tanárokkal, diákokkal, a gépész tagozaton többszörös a túljelentkezés, ide a legjobb képességű tanulók jelentkeznek, csak magas pontszámmal lehet bekerülni. László Lajos azt mondja a fiataloknak, megéri a nehezebb utat választani, mert nagy tudással, képzetten tud az ember előre jutni, biztos egzisztenciát teremteni. Gépész tagozatról a tanulók közül sokan tanulnak tovább egyetemen, a végzősök kétharmada..

A szakközépiskolában a diákok az első négy évben sok szakmai tárgyat tanulnak, érettségi után itt folytatják tanulmányaikat. A technikusi osztályban olyan szakirányú ismereteket, készségeket kapnak a diákok, amiket az egyetemen jól tudnak használni; a tömeges mérnökképzésben a tanulók ilyen sok gyakorlatot nem tudnak végezni, mint itt, az iskolában. Korszerű technikájuk van, olyan berendezéseken oktatják a tanulókat, amilyen a régióban lévő vállalatoknál sem található.

– Az oktatás-nevelésen kívül feladatom a tehetséges gyerekek felkészítése a tanulmányi versenyekre, a műszaki-technikai fejlesztés – hiszen a jövő fejlődésen múlik –, a vállalatokkal való kapcsolattartás és a beiskolázás segítése. Fontos, hogy az iskolának jó legyen az imázsa, mert akkor kiváló, tehetséges gyerekek jönnek hozzánk, erre minden tanárnak ügyelni kell. Elengedhetetlen a vállalatokkal való kapcsolattartás, hogy a tanulókat tudjuk orientálni a régióban lévő vállalatokhoz.

László Lajos szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tárgyakat oktat, hosszú pályafutása alatt szinten minden gépész jellegű tantárgyat tanított; a mechanika, gépelemek, géptan, alapvető gépész tantárgyak. Augusztus 1-én ment nyugdíjba, de visszatért tanítani; mostani, tizenharmadikos, technikusi osztályát mindenképpen szerette volna végigvinni. Idén csak kilenc órája van, tavaly 22-23 órában tanított; korábban volt olyan év, amikor kilencediktől tizenharmadik osztályig tanította a tanulókat, figyelemmel kísérhette fejlődésüket.

– A tanulók tanulmányi versenyekre való kiválasztása, felkészítése, a tehetséggondozás az én feladatom. Az első osztályban felmérem, milyen képességekkel rendelkeznek a tanulók; a tehetség önmagában kevés, fontos, hogy az szorgalommal párosuljon. Mindig tudtam a tanulókat a tanulmányi versenyek felé terelgetni, azzal is motiválhattam őket, hogy a versenyeken minden évben nyertünk. A szakmai érettségi tantárgyak versenyén (SZÉTV) idén első, második, harmadik, ötödik, hetedik helyen végeztek tanulóink.

A verseny három fordulós, az országos megmérettetésre azokat a diákokat nevezik, akik hatvan százalékos eredményt érnek el a házi fordulón. A középdöntő eredménye alapján harminc diák kerül be a döntőbe, csak azok, akik a középdöntőn kilencven százalékot teljesítenek. A döntőn írásban és szóban is mérik a diákok tudását.

– Az iskolai válogatás után külön csoportban tanítom a gyerekeket, évente három, négy, öt diákot. Megkérdezem tőlük, vállalják-e ezt a munkát, nagyon kemény felkészülést jelent. Heti két délután, három-négy óra, szünet nélkül; meg kell tanulni a diákoknak tartósan koncentrálni, mert aki nem képes, elfárad, a versenyen sem tud majd teljesíteni. A versenyre való felkészülés, felkészítés szenvedésbe zárt gyönyör. Szenvedés ezt a munkát végigcsinálni, de amikor a diák feláll a dobogóra, elfelejt minden nehézséget. A tanárnak nagyon hiteles embernek kell lennie, különben a diák nem lesz kitartó. Jó munkakapcsolat alakul ki közöttünk, számomra óriási erő és élmény látni a gyerekek fejlődését, az örömöt az arcukon, a csillogó tekintetüket. Ez csodálatos, nagy erőt lehet belőle meríteni, fel lehet töltődni, meg lehet újulni. Ez fog legjobban hiányozni, ha nyugdíjba megyek. Azt szoktam nekik mondani: „ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, akkor már veszítettél is". Szívvel és értelemmel, ez az ars poeticam. Nagy türelem kell a gyerekekhez, megértés, elfogadás, a tanárnak szakmailag is kiválónak kell lennie. Érteni kell a gyerekek nyelvén, kezelni a krízishelyzeteket. Néha szigorúnak kell lenni, máskor viszont arra van szükség, hogy a gyerek lelkét felépítsük. Az eredményes oktató-nevelő munkához hozzátartozik, hogy a szülőket is közvetlen partnerünknek tekintsük, velük összefogva lehet eredményes munkát végezni.

A pedagógus pálya csodálatos, de nagy a tanár felelőssége, hiszen a jövő generációját képezi, vallja László Lajos. A sikert a hétköznapok küzdelmei hozzák létre, a hétköznapok küzdelmeinek következménye. A tanulmányi versenyek díjátadásai valóságos ünnepek. A tanár számára is biztatást, további cselekvésre ösztönző buzdítást jelent.

A Brusznyai-díjas pedagógus irodájának ajtaja mindig nyitva áll a diákok előtt, bármikor fordulhatnak hozzá lelki problémáikkal, magánjellegű gondjaikkal.

– Nagyon szeretem azt, amit csinálok. Ha a gyerek szeretetet és odafigyelést kap a tanártól, a tanár is naponta visszakapja azt. Ez csodálatos. Egyszer majd abba kell hagynom, de nehéz elengedni azt, amit az ember nagyon szeret. Sok élményem van, a gyerekek számítanak rám, nehéz elmenni. Segítene a döntésben, ha jönnének fiatalok, akik átvennék a stafétabotot, de a szakmai utánpótlás nehezen megoldott. Bízom benne, hogy egykori kiváló, több versenyt nyert diákunk, Fódi Tamás az egyetem befejezése után visszatér az iskolába tanítani.