In memoriam Mészáros László- Búcsú Tapolcafő festőjétől

2014-ben beszélgettem otthonában vele, amikor a 2015-ös helyi kalendáriumot szerkesztettem. Búcsúzóul kaptam egy autogramot a festőművész képének felhasználásával készített képeslapon. Most már sajnos csak féltett emlékként tudom őrizni ezt a képeslapot azzal az emlékívvel együtt, ami 2003-ban készült az ő rajzával a pápai zsinagógáról. Sajnálom, hogy az általa készített festmények közül egy sincs a birtokomban, és sajnálom azt is, hogy a tapolcafői forrás idei ünnepére tervezett festménykiállítása a betegsége miatt már nem valósulhatott meg. A 2014-es beszélgetésből született írás segítségével emlékezzünk most Tapolcafő festőjére.

Mészáros László festőművész (1949-2016) munka közben Fotó: archív

Mészáros Lászlót akkor ismertem meg, mikor 2003-ban az általa tervezett, a pápai zsinagógát ábrázoló emlékívet megkaptam tőle - mint bélyeggyűjtőnek, nekem ajándékozott egy példányt. Akkor dióhéjban szót ejtettünk a munkásságáról, a képzőművészetről, a festészetről. Tíz év elteltével, 2013-ban beszélgettünk újra a képeiről egy festménye kapcsán, aminek fotóját felhasználva készíttetett képeslapot a Tapolcafői Kertbarátkör. Mindig szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik valamilyen alkotó munkájuk során nemcsak a saját településüknek, de az országuknak is elviszik a hírét külhonba.

Egy szombat délutáni időpontot beszéltünk meg találkozásra a lakásán. Kedvesen fogadott, és betessékelt a szobába, ahol több festménye is sorakozott a falon. Közben felesége kávéval kínált. Miközben kortyolgattam a kávét, előadtam jövetelem célját. Szemem a falra szegeződött, megakadt egy képen, melyen egy tapolcafői utcarészlet volt megfestve. Mindjárt kérdést szegeztem a ház urához: Ezt lefotózhatom? Természetesen - kaptam a választ. Ez annyira tetszik, ezt beletesszük a tapolcafői kalendáriumba - mondtam, majd a kérdések sorát intéztem a festőművészhez. Kértem, meséljen magáról egy kicsit. 1949. április 16-án születtem Tapolcafőn - kezdte Mészáros László. - 1990 óta foglalkozom a képzőművészettel. Eleinte egy évig csak rajzoltam egy pápai ismerősöm ösztönzésére. A rajzolói képességem már a gimnáziumban is megmutatkozott, de az iskolát sajnos abbahagytam. Vízfestékkel - akvarellel - pasztellképeket készítettem, majd a végén rátértem az olajfestésre. Nehezen viseltem a kritikát, komolyan nem foglalkoztam a festészettel. A képeim témája: a falu régi emlékei, fotó alapján. A realista stílusú képeket kedvelem, kedvelt festőm Munkácsy Mihály. Emellett szürrealista irányzatú képeket is festek. Autodidakta módon sajátítom el a szakmát, a folyamat még mindig tart. Hermann István, a pápai városi könyvtár igazgatója kért meg egyszer, hogy rajzoljam le a pápai zsinagógát, mert egy emlékívet akarnak készíteni. Ezt a kihívást is örömmel teljesítettem. Sok kiállításon vettem már részt. Környező településeken, illetve Pápán, például a könyvtár folyosóján, a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központban. Belgiumban, Tubiza városában egy pápai ismerős, Moór Ferenc meghívására volt kiállításom. Fájó pontom, hogy saját szülőfalumban, Tapolcafőn még nem kértek fel kiállításra. Manapság is festek saját szórakozásomra és felkérésre is - fogalmazott a festőművész.

Sajnos a sors nem adta meg Mészáros Lászlónak a jó egészséget és a hosszú életet, de nem fog elfelejtődni, festményein keresztül örökké emlékezni fogunk rá. Isten nyugosztalja!

Belgiumban, Tubiza városában is volt kiállítása