Hírek

2017.07.20. 14:12

Zsörk: Szellemfalu a Bakony északi peremén

Pápateszér, Zsörk – Szellemfalu. A köznyelv – némi misztikummal kiszínezve – így hívja azokat a településeket, ahol egykor emberek éltek, ám mostanra már csupán elhagyatott épületek maradtak meg a civilizáció hírmondójának. Ilyen hely Zsörk is a Bakony északi peremén.

Polgár Tibor

A kalandra, egy kis romantikára vágyó turisták, természetjárók között, no meg persze a környékbeliek körében nem ismeretlen Zsörk, amiről azonban a helyiek és a távolról érkező idegenek fejében igencsak ellentétes kép él. – Amióta polgármester vagyok, úgy havonta egyszer jön egy telefon, egy e-mail, ami Zsörkről érdeklődik. A turisták, akik közvetve, például az internetről szereznek tudomást erről a mostanra elnéptelenedett egykori községről, általában nem tudják felmérni, mire kell itt számítaniuk. Ide a csinos városi terepjárókkal nem lehet bejutni, itt nincs villany, nincs csapvíz, nincs bolt, nem lehet feltölteni a lemerült telefont.

Fotó: Polgár Tibor

Van helyette rengeteg fa, bokor, sűrű bozótos és gazos terület, valamint a városi ember által talán sosem tapasztalt csönd és nyugalom, illetve csodás panoráma a Bakony felé – kezdte beszélgetésünket Völfinger Béla, Pápateszér polgármestere. Cseppet sem véletlen, hogy a bakonyi szellemfaluval kapcsolatban őt kerestük fel legelőször, ugyanis manapság Zsörk közigazgatásilag Pápateszérhez tartozik, egészen pontosan annak egyik külterülete, zártkertje.

Fotó: Polgár Tibor

A közel 70 hektáros Zsörknek két „bejárata" van: egy Pápateszér, egy pedig Bakonyszücs felől. Aszfaltos, betonos utat még véletlenül se keressünk errefelé. A talaj nagyon agyagos, így egy kisebb esőzés is elég ahhoz, hogy napokra járhatatlanná tegye az itteni út jelentős szakaszait – jegyezte meg Völfinger Béla. Mint mondta, egyebek mellett ez is hozzájárult a falu modern kori, legutolsó elnéptelenedéséhez, ami a település több évszázados története során nem csak egyszer esett meg.

A zsörki templom keletkezéséről keveset lehet tudni
Fotó: Polgár Tibor

Ha már a régmúltnál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy hivatalos dokumentumban először 1249-ben tettek említést Zsörkről, mely ekkor a karakói várjobbágyok kezén volt. Később egy nemesi birtokos családé lett a terület, ami aztán a török megjelenésével, a 16. század elején elnéptelenedett.

A 18. századig kellett várni az emberek visszatérésére, amikor az Esterházy család uradalmának a része lett a helység. Szőlőt telepítettek ide és megkezdték a föld művelését a szomszédos falvak gazdái. Újra élet költözött Zsörkre. – Az 1990-es évek elején még volt lakója a már zártkertként funkcionáló településnek, ami ekkortájt halt ki utoljára. Akkoriban jelentős társadalmi változások mentek végbe vidéken is, sokan felhagytak a földműveléssel, a gazdálkodással. A zsörki házak, telkek kiürültek, az enyészeté lettek. Az épületek többségét széthordták, gyakorivá váltak a fosztogatások, és szép csendben leépült ez a terület – emlékezett vissza a pápateszéri polgármester.

A közel háromszáz éves körtefa él és virul
Fotó: Polgár Tibor

Tehát ez Zsörk története dióhéjban. Abban a reményben, hogy a szellemfalu bejárása további érdekességeket, – némi hatásvadászattal élve – izgalmakat tartogat, nem hagyhattuk ki a közvetlen tapasztalatszerzést. Mivel túrabakanccsal sajnos nem rendelkeztünk, és a szilárd járófelülethez szokott metropolita lábaink amúgy sem bírták volna a kiképzést, a gyaloglás meg sem fordult a fejünkben. Szerencsére segítségünkre volt egy Lada Niva és Simon Tibor, aki egy budapesti házaspár megbízásából afféle karbantartóként, „mindenesként" dolgozik a munkaadói telkein.

A paplakból mára nem sok maradt
Fotó: Polgár Tibor

Az első néhány zsörki méter megtétele után nyilvánvalóvá vált, egy cseppet sem túlzott Völfinger Béla az itteni útviszonyokkal kapcsolatban. Ide bizony a legendás orosz terepjáró kell, a plázaparkolóba való díszdzsippekkel esélytelen leküzdeni még a szellemfalu közepes akadályait is. Mivel egy szolid zápor után érkeztünk, a dagonyából, a méretes vizes kátyúkból is ízelítőt kaptunk, de a Niva nem ismert lehetetlent.

Az elnéptelenedett falu házainak többsége rossz állapotban van
Fotó: Polgár Tibor

Még mielőtt teljesen a bűvkörébe vont volna ez a legyőzhetetlennek tűnő masina és ajánlatot tettem volna a megvételére, a fák sűrűjéből kirajzolódott a hajdani község még megmaradt egyik vityillója. Furcsa érzés végignézni a romos épületen, még inkább az közelebbről is szemügyre venni. Valóban van valamiféle romantikus báj az emberi jelenlét egykori nyomainak felfedezésében, némi misztikum a szebb napokat is látott házikóban hátrahagyott rozoga asztal és a rajta lévő borosüveg, bögre, kanál által alkotott csendéletben, az üres szoba sarkában árválkodó hordóban, a bezárt padlásajtóban, a sötétségbe burkolózó pincében. Éjszaka, vagy nappal egyedül bejárva akár még rémisztő is lehet ez az elhagyatott világ, bár előfordulhat, hogy csak túl sok horrorfilmet néztem.

Ennek ellenére lehet találni szépen kicsinosított épületet is
Fotó: Polgár Tibor

A magányos házak között vannak egészen jó állapotban lévők, miképpen megviseltek, roskatagok, életveszélyesen düledezők szintén, míg néhol már csupán falmaradványokat, házhelyeket látni. Emellett pedig néhány kicsinosított, felújított épület is található a területen, ez elsősorban a már említett fővárosi párnak köszönhető. Mielőtt rátérnénk az ő szerepükre, szót kell ejteni a falu templomáról. A Szent István királyról elnevezett, a szőlőhegyen álló kápolna keletkezéséről majdhogynem semmit nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy a 19. század elején épülhetett és története során többször felújították, legutóbb az 1980-as években, illetve 4-5 esztendővel ezelőtt, akkor kifestették belülről.

Jelenlegi állapotában bármely kisközségnek becsületére válna, nem véletlen, hogy lakattal őrzik a bejáratot, és Szent István ünnepéhez kapcsolódóan évről évre szentmisét, búcsút tartanak itt jelentős érdeklődéssel kísérve. A templom melletti hajdani paplak már nem fest ilyen jól, annak csak a romjai vannak meg, azokat is benőtte a gaz. Csaláncsípések árán, sűrűn felszisszenve igyekeztem minél közelebb férkőzni a maradványokhoz, miközben standpapucsot viselő idegenvezetőnk egy szó nélkül taposta előttünk az utat és instruált, hogy mit és hogyan érdemes megörökíteni a fényképezőgéppel. Így kaptuk lencsevégre például Zsörk mintegy háromszáz éves körtefáját. Bizony, megfelelő helyismerettel sok-sok kellemetlenség kiküszöbölhető és számos különleges látnivaló megfigyelhető.

Az előzőekben Zsörkkel kapcsolatban többször is használtuk a szellemfalu szót, ami ugyan jól hangzó kifejezés, azonban nem teljesen felel meg a valóságnak. Ugyanis Völfinger Bélától megtudtuk, még vannak környékbeliek, akik gazdálkodnak a területen, továbbá a már említett budapesti „idegenek", Csikvári Judit és Bársony Dávid is azon dolgozik, hogy újra élettel töltsék meg a települést. A fiatal házaspár közel öt évvel ezelőtt tévedt Zsörkre egy átlagos vidéki ingatlanhirdetésnek köszönhetően. Beleszerettek az itteni környezetbe, és komolyabban foglalkozni kezdtek a faluval. A Naplónak nyilatkozva elmondták, ökológiai gazdálkodást kívánnak folytatni Zsörkön. A tulajdonukban álló területeket folyamatosan gondozzák, azokon különféle felméréseket végeznek, ezáltal például a mezőgazdasági munkásságon túl természetvédelmi tevékenységet is gyakorolnak, illetve növény- és madártani vizsgálatokat ugyancsak elvégeztetnek. Utóbbiaknak hála kiderült, tucatnyi olyan madárfaj fészkel és költ itt, ami pusztán azért lehetséges, mert az ember nem műveli ezeket a területeket, földeket, nincsenek jelen vegyszerek, nincs visszanyírva a növényzet.

– Célunk, hogy egy nemcsak Magyarországon, de egész Európában egyedülálló, környezetkímélő, az ökoszisztéma saját egyensúlyának megtartása mellett megvalósuló élelmiszertermelési gazdaságot létesítsünk, úgynevezett erdőkerteket. Pápateszéren és környékén a mezőgazdaság szinte kizárólag a szántóföldi földművelésre korlátozódik. Az erdőkertek telepítésével megjelenne a palettán a kertészeti tevékenység is, ami több munkaerőt igényel, több munkahelyet teremt, mint a gépesített szántóföldi termelés – mutatott rá Csikvári Judit. Kiemelte: az általuk folytatott tevékenység, az ökológiai gazdálkodás a zsörki, pápateszéri tájkultúra, mezőgazdasági kultúra megőrzését szolgálja, miközben állásokat hoz létre.

Pápateszér polgármestere elmesélte, még gyerekkorából emlékszik rá, hogy a többnyire keskeny, pici parcellákból álló Zsörköt rengeteg szőlős és gyümölcsfa borította, melyek almák, körték, szilvák, cseresznyék tengerével ajándékozták meg az itt élő gazdákat. Úgy fogalmazott, látja a rációt, a lehetőséget Csikvári Juditék elképzelésében, terveiben, és mindez a foglalkoztatás tekintetében sokat jelenthet a környező falvaknak. Ugyanakkor Völfinger Béla szót ejtett arról is, hogy az itteni telektulajdonosok egyelőre nem szeretnék, hogy turisták általi „átjáróházzá" változzon Zsörk, ám tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb nyitni kell majd a nagyközönség előtt, mert az emberekben dolgozik egyfajta természetes igény, kíváncsiság, hogy megnézzenek egy ilyen kihalt települést. Egyébként a polgármester halkan megjegyezte, már megfordult a fejében egy turistaútvonal létrehozása, ami Pápateszér környékét járná be, és így természetesen a szellemfalut sem hagyná ki. Hiszen Zsörk valóban kihagyhatatlan.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!