Retezár Imre gyűjtő előszeretettel foglalkozik futrinkákkal

Bár azt mondja magáról, éppen csak több, mint egy amatőr gyűjtő, valójában professzionális rovartudós, a Magyar Rovartani Társaság választmányi tagja. Számos tudományos cikket írt kedvenc bogarairól, és két éve megjelent a Kaukázus nagy futóbogár faunáját bemutató monográfiája is. Az angol nyelvű könyv 238 színes tablón mutatja be a bogarakat, elterjedési térképekkel, adatokkal segíti a határozásban a kutatókat. Ez a munka hat év alatt készült el, és tudományos körökben nagy sikert ért el.

A futóbogarak eléggé ismert, és jól kutatott csoportja a rovarvilágnak. A Kaukázus térségről is korábban sok kis cikk jelent meg, amelyekben leírtak új fajokat, de ilyen átfogó munkára előtte még senki sem vállalkozott. Világszerte mintegy 30 ezer futóbogárfaj ismert, ebből 2700 él Európában, hazánkban is több mint félezer fajuk fordul elő. Széles ökológiai tűrőképesség jellemzi a csoportot, az Északi-sark kivételétel mindenütt előfordulnak. A futóbogarak család fajainak többsége ragadozó, de vannak köztük dögevők, és növényevők is. A ragadozó fajok jelentős hernyópusztítók, a zsákmányukat külső emésztést követően szívják fel, erre módosult rágó szájszervük segítségével. A kifejlett futóbogár példányok között sok a hasonló faj, ezeket sokszor csak a hím bogár ivarszervén található kitinizált jegyek alapján lehet megkülönböztetni.

- Néhánynak olyan erős a szájszerve, hogy nem csak a meztelen csigákat fogyasztják, de a csigaházakat is szét tudják roppantani. Ezek itt mind a Kaukázusból vannak - mutatja a rovarkiállítás egyik tablóját, ahol nagy, fémes színekben játszó futóbogarak láthatók.

Retezár Imre diákkorában apja könyvtárában talált rá Déchy Mór a Kaukázusról írt könyvére és ez keltette fel érdeklődését a térség iránt. A Kaukázus legmagasabb csúcsa az Elbrusz, ahol már sok bogár nincs, de a hóhatárnál még sok fajt és sok bogarat lehet találni. Nem csak a bogarak miatt izgalmas ez a rész, hanem azért is, mert rengeteg népcsoport él itt. Retezár Imre legtöbbször az Orosz föderáció, Grúzia és a Fekete tenger határolta Abháziában járt, az elmúlt 40 évben 15- 20 alkalommal jutott el a Kaukázusba, utoljára tavaly.

- A futóbogarak éjszaki életmódot élnek, ezért talajcsapdákat teszünk le. 2-3 deciliteres műanyag poharakat ásunk be a földbe, melyekbe valamilyen csalogató folyadék kerül. Annak idején sörrel kezdtük, most már általában ecetes vizet használunk, ez 1-2 hét alatt sok bogarat fog. Ezek ritka állatok, de ha tudja az ember, hogy kell gyűjteni, meg lehet találni őket.

Retezár Imre számos tudományos cikket írt kedvenc bogarairól, és két éve megjelent a Kaukázus nagy futóbogár faunáját bemutató monográfiája is Fotó: Sági Ági

A futóbogarakat nem a kövek felfordításával keresgélik, hanem csapdákat állítanak. A legnagyobb találat mégis így jött. - Le akartam ásni egy csapdát, és ehhez arrébb kellett tettem egy követ. Fölfordítottam és ott volt alatta egy olyan faj, amit én írtam le először.

Nem ez volt az egyetlen siker. Retezár Imre egyedül vagy társszerzővel hat új fajt írt le, de van két olyan is, amit róla neveztek el. - Nagyon sok olyan rovarfaj van, amivel rejtett életmódja miatt sosem lehetne megtalálni. Vannak olyan fajok, melyek fákban élő lárváit begyűjtve, és kikeltetve lehet csak látni az imágót. Alkohollal szinte minden rovart meg lehet fogni, a lepkészek például sokszor alkoholba áztatott szivacsot használnak csalétkül. A szivacsot szívogató lepke bódult lesz, nem tud elrepülni.

A vászolyi kiállításon a Kaukázusi gyűjtőutak emlékezetes élményeiről is láthatóak képek. Az egyiken feltűnik Imre barátja, és a gyűjtőutak szervezésének segítője, az Abház Tudományos Akadémia alelnöke, a monarchikus hangulatú főváros, Szuhumi, a vad táj, a sziklás hegyvidék, a teát, és a helyi pálinkát, a csacsát ivó férfiak.