Hírek

2015.10.18. 13:58

Életmentés a veszélyes víz alatti csatornából - Karácsony Ákos és testvére Balázs kikapcsolódásként elszív egy palack levegőt

Különleges, misztikus világ a víz alatti. Maga a megtestesült nyugalom és béke, mindemellett óriási felelősség is, hogy az ember tudja, meddig mehet el, adott esetben mit kell tennie, akár mentésről, akár hobbiról legyen szó – így értékeli a búvárkodást a zánkai Karácsony Ákos és testvére, Karácsony Balázs, akiknek a merülés a legfőbb szenvedélyük.

Kovács Erika

Dideregve figyelték az újságírók, amikor a jéghideg vízben egy mentőgyakorlaton vettek részt a búvárok Olajos Károly, a Veszprém Megyei Búvárklub vezetőjének szervezésében, köztük Karácsony Ákos és Balázs. Nekik és társaiknak természetes volt, ami a parton a meleg kabátban megbúvó érdeklődőkben felmerült, vajon honnan és miért ez az elhivatottság?

Karácsony Ákos és Balázs Fotó: Nagy Lajos

- Közel tíz évvel ezelőtt egy helyi újságban hirdetett Olajos Károly tanfolyamot, ami azonnal felkeltette az érdeklődésünket – szögezi le a testvérpár, aztán így folytatják, mi mindig a vízben éreztük jól magunk és kerestük is a lehetőséget arra, hogy vizesek legyünk.  Minden szülői tiltás ellenére még a jeges Balatonba is „sikerült” bele esni minden télen gyerekkorunkban, persze nem véletlenül – nevetnek nagyot. Aztán nem telt el sok idő, Ákos már a búvártanfolyamon hallgatta a tudnivalókat. Balázs ekkor még alpintechnikai mentőként dolgozott, ő másfél éve csatlakozott a búvárokhoz, azóta – ahogy egymás szavába vágva mondják – mindketten rabjai lettek ennek a sportnak.

Mint mesélik, élesen különválik életükben a mentő merülés, illetve a hobbi búvárkodás, de mindkettőt megelőzik az előkészületek, gondosan összepakolják a felszerelést, ellenőrzik, hogy minden rendelkezésre álljon, rendben legyen, működjön, mert az bizony nagy bajt okozhat, ha a felszerelés hiányossága a víz alatt derül ki.  A parton ugyanez az ellenőrzés megtörténik saját magunknál és a társunknál is – folytatják. -Aztán, amikor a vízbe merülünk, azonnal mérhetetlen csend és nyugalom zuhan az emberre – fogalmaznak, csak a légző automata ütemes hangját, a nyugodt, kontrollált lélegzetvételt hallja az embert, és a szív lassulása jelzi azt, hogy haza érkeztünk – érzékeltetik a víz alatti világ iránti érzéseiket.

-Természetesen teljesen más,  ha riasztásnál indul az ember merülésre – váltanak hangot és témát. Ilyenkor is azonnal tombol az ember agyában az adrenalin, de másként és másért: arra gondolunk azonnal, hogy vajon mi történt és mi miben, hogyan tudunk segíteni majd?  Ez feszíti az ember gondolatait – hangsúlyozzák.  Aztán gyakran a helyszínen derül ki, hogy mit keresünk, és mi a feladatunk – mondják.  Említik, ilyenkor az ember csak a feladatra figyel, minden mást, amennyire csak lehetséges, kívül rekeszt, nem számít a jeges, vagy zavaros víz, a lényeges, hogy adott esetben a mentőbúvár életet mentsen! Arra természetesen ilyenkor is ügyelni kell, hogy a felszerelés tökéletesen működjön és a veszélyes víz alatti vártalan körülmények ellenére, például hulladékok, romok között is higgadtan, pontosan kell dolgozni! Különösen hangzik talán, de az is felemelő érzés, ha vissza tudjuk adni a családnak az elhunyt személyt, hogy tisztességben el tudják búcsúztatni szerettüket – utalnak tragikus eseményekre. A passzióból történő merülés pedig maga a szépség, a megismerés, a nyugalom.

Karácsony Ákos és Balázs a veszély és a félelem kapcsán azt mondja, valójában minden merülés veszélyes lehet, természetesen drukk bizonyosan benne van minden búvárban, de éppen azért gyakorolnak, hogy amennyire csak lehet, a problémákat megelőzzék.  Kiemelik, nem mindig a mély vízben történő merülés a legveszélyesebb, sokkal inkább az, amikor például ipari vizet szállító csatornában dolgoznak, amire nem is vállalkozik minden búvár. Erre volt példa, amikor ilyen helyen dolgoztak a 80 centiméteres átmérőjű csatornában, 2,5 méterrel a föld alatt, teljes áramlás mellett.

-Minden merülés önmagában egy nagy élmény! – szögezik le, hozzátéve, de a legnagyobb talán az volt, amikor először öt méter alá mentek és megtapasztalták a víz alatti világ végtelen csendjét, nyugalmát. – A mai napig idemenekülünk – mondják jókedvűen - ha soknak találják már a világ zaját,  bepakolnak a kocsiba és indulnak a Balatonra vagy egy másik tóhoz,  és „elszívunk egy palack levegőt és jobb is a közérzetünk”. -A búvárkodás, mint minden technikai sport nem tartozik az olcsó kategóriába, de annak, aki a hétköznapi életben keményen dolgozik, takarékos és nincsenek például olyan passziói, mint az italozás meg a dohányzás, az tud spórolni felszerelésre – vallják. Állítják, ugyanis nem szükséges a legdrágábbat megvenni, de a jó minőséget igen, az viszont megfizethető, mert adott esetben az ember élete is múlhat a holmin. A biztonságos búvárkodás – ahogy fogalmaznak – legelőször az emberi agyon, a gondolkodáson múlik, utána jön jó minőségű és folyamatosan karbantartott felszerelés, aztán a sok gyakorlás, illetve merülés. - Állj meg, gondolkodj, cselekedj! – ez az aranyszabály a víz alatti világban – avatnak be legfőbb kulisszatitkaikba.

- Ahhoz, hogy az ember munka mellett ennek a sok gyakorlást igénylő feladatnak, illetve passziónak éljen, alapvető feltétele a család – hangsúlyozzák. Ákos lánya örökölte apja szenvedélyét, hiszen, ha úgy adódik, a 14 fokos Balatonban is merül. Balázs még egyedülálló, neki „biztos hátországot” az édesanyja jelenti. A család támogatására, megértésére nagy igényük van, Ákos Bécsben egy elektronikai cégnél dolgozik, hétvégén hazautazik és dolgozik a mentéseknél. Parancsnoka a Tapolca Járási Vulkán Mentőcsoportnak, tagja a Bakony Mentőcsoport egészségügyi alegységének, illetve a most alakuló Balaton-felvidék speciális kutató mentő egyesület elnöke. Utóbbi eltűnt személyek keresésére lovas kutatókat és a búvárokat is bevet, alpintechnikai mentést, sürgősségi vér-, és transzplant szállításokat végez, több nemzetközi minősítésű ápolóval, mentőtiszttel, orvossal,  búvárral, alpinistával, lovas szakemberrel mentenek. Balázs építőipari vállalkozóként dolgozik.

Álmaikat, céljaikat firtató kérdésünkre azt mondják, ők abszolút a realitások emberei, nem szoktak álmodni, de céljaik természetesen nekik is vannak. November elsején utaznak Egyiptomba 55 méteres merülésre. Jövőre már a 110 méterre terveznek - tekintenek előre, hozzátéve, ezek a merülések hosszadalmas felkészülést igényelnek technikailag, mentálisan, ilyen mélységbe már kevert levegő kell majd nem sűrített. Mindent előre ki kell számolni, meg kell tervezni. A nagy cél a Salem Express, az elsüllyedt komphajó „megmerülése” szintén a Vörös-tengeren - mondják, ami egyébként hobbi merüléseik legkedveltebb tengeri világa.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!