A hálapénz a félelem bére

– Egyértelműen győzelemként könyvelhető el a kollektív felmondás meglebegtetésének végkifejlete?

– A felmondó nyilatkozatos akció Európa egy részén is végigsöpört, mindenütt másképpen zárult, Magyarországon hozott a legbékésebb úton, megegyezéssel sikert. Többlépcsős, összesen harmincmilliárd forintos, szakdolgozóktól a főorvosokig az egészségügy egészét érintő béremelésben állapodtunk meg a kormányzattal. Ennek eredményeként egy kezdő, rezidens orvos ma 90 ezer helyett hozzávetőlegesen nettó 150 ezer forintot keres, ami több mint 60 százalékos növekedést jelent. 

– Hogyan hatott ez a másik neuralgikus problémára, a orvoselvándorlásra?

– Sajnos nem állította meg, de e téren is kedvező változásokat eredményezett. Már a tárgyalások folyamán megalkotta a szaktárca a Markusovszky-ösztöndíjat, ami a kezdeti idegenkedés után elfogadottá, népszerűvé vált, mostanra körülbelül 1300 szakorvosjelölt részesül belőle. Ennek lényege, hogy a rezidens orvos százezer forintot kap a fizetése mellé, de ugyanakkor vállalja, hogy az ösztöndíj folyósításával megegyező időtartamig Magyarországon dolgozik, valamint arra is kötelezi magát, hogy nem fogad el hálapénzt. Az átmeneti megoldás már előrevetíti a Markusovszky-generáció problémáját. Ha a Markusovszky-ösztöndíjasok néhány év múlva sikeres szakvizsgát tesznek, a magasabb szakmai végzettség és a megnövekedett felelősség ellenére százezer forinttal, vagy hiányszákmák esetében további negyvenezerrel csökken a fizetésük. Ezt a problémát nyilván a szakorvosi bérek jelentős növelésével lehet – és kell is – megoldani, de erre vonatkozóan még semmilyen ígéretet nem kaptunk.

Dr. Dénes Tamás: A hálapénz szociálisan igazságtalan, mert hátrányos helyzetbe hozza azokat a szegényeket, akik nem tudnak adni, egyben kiszolgáltatottá teszi a betegeket és orvosokat egyaránt (Fotó: Varga Domokos Péter)

– Ezzel párhuzamosan az orvostanhallgkésatóknak is alá kell írniuk egy hasonló tartalmú szerződést, amelyben azt vállalják, hogy húsz év alatt legalább annyi ideig dolgoznak Magyarországon, amennyi időt a hazai költségvetés terhére a képzésükre fordítottak. Erről mi a rezidensszövetség álláspontja?

– Ezt az oktatási kerekasztal tárgyalásain készítették elő, melynek mi nem vagyunk tagjai. Viszont éppen a napokban kötünk együttműködési megállapodást a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK) és a Doktoranduszok Országos Szövetségével (DOSZ). Ennek az akciónknak a Nagykoalíció a minőségbiztosításáért nevet adtuk. Noha a szövetségünknek a hallgatói szerződésekről nincs hivatalos álláspontja, én személy szerint teljes mértékben egyetértek a HÖOK véleményével, mert gyakorlati szempontból nem tartom életszerűnek, nehéz lesz betartani. Hogyan működik majd az a szituáció, hogy elmegy egy orvos mondjuk 14 évet dolgozni valamelyik nyugati országba, kialakítja az egzisztenciáját, esetleg családot is alapít, majd hazajön hat esztendőre? A magyar orvostársadalmat – és az értelmiséget – nem ilyen módszerekkel kellene itthon tartani, miközben a közös Európa lehetővé teszi a munkaerő szabad áramlását. A HÖOK-kal és a DOSZ-szal kötött megállapodásunkban éppen ezért szerepel majd az is, hogy a szervezetek céljai közé tartozik, hogy aktív részvételt vállalunk olyan gazdasági, társadalmi közeg kialakításában, amely segíti a tagjaink itthoni boldogulását.

– Készülnek-e mostanában a felmondások letétbe helyezéséhez mérhető és jelentőségű akcióra?

– Idén áprilisban indítottuk el Hála-Pénz, hálát a betegtől, pénzt az államtól kampányunkat. Ez előre vetítette, hogy a rezidensszövetség a későbbiekben sem válik egy, a „babérjain ücsörgő” bürokratikus szervezetté. Elsősorban ezért is döntöttem úgy, hogy vállalom a megmérettetést az elnökségért.

– Mi a baj a hálapénzzel?

– Az, amiről mindenki beszél, de hivatalosan alig jelenik meg: hogy a hálapénz tulajdonképpen korrupció, hogy szociálisan igazságtalan, mert hátrányos helyzetbe hozza a szegényeket, akik nem tudnak adni, hogy kiszolgáltatottá teszi a betegeket. Aki nem ad, abban felmerül, vajon előnyösebb helyzetbe került volna-e, ha mégis ad? Talán a három óra helyett csak egy órát kellett volna várakoznia? Kezdetben csak az anomáliákat mondtuk ki, de aztán végeztettünk egy tudományos felmérést. Ez figyelemre méltó, új szempontokat hozott felszínre, például azt, hogy a hálapénz az orvos számára is megalázó, és őt is kiszolgáltatottá teszi, mert a jövedelme nem rendszeres és állandó. Miből fog például megélni az a sebész, aki huzamosabb ideig beteg lesz? Nincs a világon mindenütt hálapénz, mert a szerencsésebb országokban annyit keresnek az orvosok, hogy nincs rá szükségük, a magyarországi fizetésünknek nem egy esetben a tíz-, tizenkétszeresét is. Éppen a hazai körülmények miatt kell kijelentenünk, hogy ma az orvosok rákényszerülnek a hálapénz elfogadására.

– Komoly erők mozdultak már meg a hálapénz megszüntetéséért, a politikától a szakmán át a civilekig. Miből gondolják, hogy önöknek sikerül?

– Számítunk mindenkire, aki korábban már szólt vagy tett ellene, és aki szerint káros. Egyszer már Veszprémben egy kis egyesülettel megpróbáltuk egy csapással megszüntetni, népszavazást kezdeményeztünk azért, hogy büntethető legyen az adása és az elfogadása is. Ezt a beadványunkat azonban az Országos Választási Bizottság elutasította, az Alkotmánybíróság sem adott helyt a fellebbezésünknek. Az egyik módszerünk az, hogy folyamatosan felszínen tartjuk a kérdést, egyre több embert, szervezetet próbálunk meggyőzni. De gondolkodunk róla, hogy ha már semmi nem segít, újra felvetjük népszavazást, más módon megfogalmazva a kérdést, a jog előírásainak pontosan megfelelve.

– A népszavazás meg fogja a szüntetni?

– Ha megvan a 200 ezer aláírás, az államelnök nem tehet mást, ki kell írnia az ügydöntő népszavazást. Ha jól tesszük fel a kérdést, akkor a parlamentnek kötelező lesz egy olyan jogszabályt alkotni, amely minden körülmények között tiltaná a hálapénz adását és elfogadását is. De nem lehetünk olyan naivak, hogy ne tudjuk, emellett meg kell szüntetni a hálapénzt éltető motivációkat is, azaz lényegileg kell javítani a magyar egészségügy helyzetén, hogy a beteg magától érthető módon bízzon a magyar egészségügy rendszerében. Belülről kell mindenkinek tudatosítania magában, hogy a hálapénz a félelem bére, és nincs helye a világunkban.