A konstruktív ember

A MADI szellemiségében alkotók konstruktivisták ugyan, de sokkal lazábban kezelik a formákat és a színeket, mint az ősök. A művész 70. születésnapja alkalmából rendezett, nemrég zárult gyűjteményes kiállítása a veszprémi Dubniczay-palotában olyan volt mint egy erdő, amelyben a termékenység és a változatosság felfoghatatlan gazdagsága lenyűgözi a látogatót. A különböző korszakaiból összeválogatott szobrokból, kisplasztikákból, kollázsokból egy kíváncsi, szuverén, konstruktív alkotó rajzolódott ki, aki kedvére játszik, szétszed és épít. És szervez, tegyük hozzá gyorsan, kifogyhatatlan energiával, ha kedvére való ügyet talál. Márpedig ilyen mindig van, legyen szó akár Európa szoborparkról Veszprémben, Győrben vagy bábtörténeti részlegről A. Tóth-ról az általa létrehozott Kelet-Európa Modern Képtárban, Olaszliszkán.

Amíg a közönséges halandó egyet gondol, Ézsiás István már hármat fordul és meg is oldotta a feladatot. Megtapasztaltuk ezt most mi magunk is a TOP 100+100 díj kapcsán, amit a Pannon Lapok Társasága részére ő tervezett. Legalább tízféle tervet kínált fel, nehéz volt kiválasztani a sok jó közül egyet. A szerkesztőségi nagyasztalra kiterített szoborfotókat nézve támadt az a gondolatom, amit mindjárt meg is osztottam a szobrásszal.

- Elképzelem, hogy felállítják ezeket a szobrokat Veszprémben, például a hotel mögötti felújított téren a játszótér közelében. Mit szólna hozzá? Nem fáj a szíve, hogy nem ostromolják köztéri megrendelésekkel?

- Már az is óriási segítség, ha az ember kezdeményez valamit és nem gáncsolják el.

Ézsiás István művészetének jellemzői: Mozgás, absztrakció, dinamizmus és intuíció (Fotó: Penovác Károly)

- Furcsa, hogy egy évszázaddal a történelmi modern mozgalmak után, még most is nehezen fogadja el az absztrakt ábrázolást a közvélemény. Mi lehet ennek az oka?

- Nem tudom. Az önmagáért való polgárpukkasztást én sem kedvelem. A mesterségbeli tudást viszont sokra becsülöm minden műfajban, még akkor is amikor interdiszciplinárisan gondolkodunk, ha számítógéppel, lézerrel, hanghatásokkal, vagy versekkel dolgozunk.

- Restaurátorként kezdte a pályáját a Veszprém Megyei Múzeumban. Az anyagismerete innen származik? 

- Igen, de még mielőtt restaurátori pályára léptem volna, az apám autószerelőnek adott, amit most már nem sajnálok, mert megtanultam ipari technikákkal bánni. Restaurátor koromban pedig az analitikától a szerves kémiáig, fizikáig mindent meg kellett tanuljak. Éri Istvánnal, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjével, a főnökömmel_ aki nagy szaktekintély volt, nemzetközi restaurátor szemináriumokat rendezett Veszprémben _ először mi kezdtük el a természettudományos alapú restaurálást.

- Mikor jött rá, hogy szobrászattal akar foglalkozni? 

- Már gyerekkoromban az alföldi tanyán kukoricaszárból és napraforgóból próbáltam megformálni az ökröket, de a repülőt is, ahogy elhúzott fölöttünk Szeged felé. Propellert csináltam gumimotorral, cérnás gurigát megfaragtam traktornak. Sok évvel később, amikor A. Tóth Sándor tanítványaként kezdtem eszmélődni Pápán, akkor jöttem rá arra, hogy az ember alapjában véve tárgykészítő, csak van, aki használati tárgyat készít, más pedig műalkotást. Az utóbbit ugyan nem lehet használni, de ez legalább annyira fontos, hiszen jelfunkciója van.

A 70 éves szobrász tiszteletére gyűjteményes kiállítást rendeztek a Dubniczay-palotában

- Életrajzában olvastam, Amerigo Tot mellett Rómában eltöltött néhány hónap után döntött végérvényesen úgy, hogy szobrászattal kezd foglalkozni. Hogyan került kapcsolatba vele? 

- A legendás tihanyi kiállításának 1969-ben én voltam a technikai rendezője. Megszédültem a fantasztikus cédrus illattól, amikor nyersen hozták a cédrusokat teherautóval Dél-Olaszországból és lerakták Tihanyban. Meg hát Imre bácsi is fantasztikus ember volt. Amikor belépett, a folyosón ott sorakoztak a funkcionáriusok, jöttek gazsulálni, ám az öreg mellényben, lazán megállt a portás előtt, nem a nyakkendős emberekkel fogott kezet, hanem a portásnak köszönt, hogy jó napot, Pista bácsi! Ilyen volt. Később ezt csak megerősítette bennem, amikor a világhírű művész bablevessel kínált Rómában. Nagy híre volt az ő bableveseinek. Emberként nagy hatással volt rám, szobrászként akkor én már modernebb megoldások felé kacsingattam.

- A szellemi ősökkel, a konstruktivizmus megalapozóival: Kassákkal, Moholy-Naggyal, Maleviccsal nem találkozhatott. Meghaltak, mire ön született. Malevics száz évvel ezelőtt, 1913-ban festette meg Fekete négyzet című festményét.

- Máig nagy hatású irányzata a képzőművészetnek a konstruktivizmus, ami a tudomány, technológia és a művészet szoros együttműködését eredményezi. Az amerikai egyetemeken például Kepesre és más képzőművészekre bízták a rakétafejlesztést, hiszen a sebesség és a mozgás izgatta őket is. Amikor láttam Budapesten ezt a kiállítást, akkor oltódtam be az interdiszciplinaritással, mert ma már nem lehet azt, hogy csak fogom a vésőt és farigcsálok, hanem itt vannak az új eszközök, köztük a számítógép, amikkel ugyanúgy kell tudni bánni.

- Ha átgondolja eddigi munkásságát, mennyire elégedett? Kellőképpen benne van a köztudatban?

- Interneten megtalálnak. Most akarok végre egy albumot magamról kiadni, három-négy milliót össze kellene rá gyűjteni, de úgy hogy közben nem tudok eladni. Ráadásul a szobrokhoz anyag kell. De kitaláltam, hogy modellezek, makettezek, télen behúzódok a konyhába és érmeket készítek. Olaszliszkán van egy nagy műhelyem, de ott nyaranta tudok csak dolgozni. Ebben a jeles községben született Csiky Tibor konstruktív iskolateremtő mester, aki Tokajban nyári művésztelepet vezetett, ahol csaknem tíz jeles tanítványával dolgoztam együtt.