A Színészkirályra emlékeztek

A művész Petőfi Színház bejárata mellett elhelyezett emléktáblájánál Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója, és Porga Gyula, Veszprém polgármestere is koszorút helyezett el. A megemlékezésen Latinovits utolsó önálló estjének felvételéből játszottak le részletet. Az 1976-os beszédet Szendrő József színész búcsúztatására írta, ebben színházról és magyarságáról vallott gondolatait osztotta meg.

Oberfrank Pál úgy fogalmazott, meg kell próbálniuk felnőni a nagy elődökhöz a magyar színházaknak. A Petőfi Színház igazgatója arról is beszélt, a színház szerepéről mélyebben kell gondolkodnia a művészeti ág képviselőinek.



- Ezt a munkát Latinovits szellemiségében kell elvégeznünk, hogy méltók lehessünk életművéhez, tette hozzá az igazgató. A megemlékezés után egy Latinovitsról szóló könyv országos bemutatóját tartották a színházban. Tarics Péter Igazság és lehetőség címmel írt könyvet a színészóriásról, a monumentális munkát mintegy 25 év alatt hozta létre szerzője. A könyv három részre oszlik: az elsőben azzal foglalkozik, az utókor hogyan értékeli Latinovits Zoltánt.

A második egy monodráma, amelyet az író a színészről írt, míg a harmadik része Latinovits halálának körülményeit tárja fel. A színész a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét 1976-ban. Tarics Péter beszélt a kutatás nehézségeiről: két szemtanúval és a mozdonyvezetővel is sikerült beszélnie, valamint összehasonlította a vasúti és a rendőrségi dokumentumokat is, amelyekből arra következtetett, hogy többen is hamisan tanúskodtak. A szerző szerint egyértelműen kizárható, hogy Latinovits Zoltán öngyilkosságot követett volna el. A rendhagyó bemutatón – amelyen az író zongorázott és szavalt is – Varga Róbert beszélgetett a szerzővel.