A válság mindenkit érinteni fog - Gyurcsány-interjú

- Sokak szerint küszöbön az államcsőd, valójában hogyan állunk?

- Ügyesek voltunk és kellő időben bespájzoltunk . Ennek köszönhetően a tartalékunk többszöröse annak, mint amennyi a fizetési kötelezettségünk. Az IMF-hitelmegállapodás révén - amely 2010-ig él - körülbelül 40 milliárd eurónk van, és az idén összesen 3 milliárd eurót kell a magyar államnak kifizetnie. 

Eközben több közép-kelet-európai ország most sorban áll az IMF-nél. Nagyon fontos, hogy kedden az Európai Bizottság elnöke, Barroso úr megerősítette: a kormány jól kezeli a válságot. Ugyancsak a megbeszélés eredménye lehet, hogy felgyorsulhat az ország fejlesztése szempontjából fontos kiemelt projektek brüsszeli elbírálása. 

A bankcsődök kapcsán is van javaslatunk: csak olyan feltételekkel szabad az uniónak megsegítenie a nyugat-európai bankokat, ha kötelezi őket közép-európai leánybankjaik megvédésére is. Nincs, nem lehet kettős mérce!

- Mi lesz eközben a forinttal, meddig gyengülhet? Ön nem szokványos eszközöket említett a forint megvédésére, konkrétan mire gondolt?

- Például nem szokványos megoldás, amit a héten a régió három jegybankja közösen megtett: a cseh, a lengyel és a magyar jegybank azonos tartalommal, azonos módon lépett fel a régió valutáinak érdekében. Ugyanakkor az euróövezethez való csatlakozás folyamatát fel kell gyorsítani. 

(Fotó: Orosz Péter)

Nyilvánvaló, hogy ez tudja leginkább stabilizálni a térség valutáit. Nem véletlen, hogy a Financial Times e heti elemzése is emellett érvel. Magyarországnak reális, gyors eurócsatlakozási perspektívája van. Az eddigi intézkedések nyomán az utóbbi napokban a forint erősödött és árfolyama stabilizálódni látszik.

- Az unió vezetői még nem úgy látják, hogy gyorsítható az eurócsatlakozás. És az árfolyam sem lenne mindegy.

- Sem a túl alacsony, sem a túl magas euróárfolyam nem jó, meg kell találni az arany középutat. Akkor kell belépni az euróövezetbe, amikor a válság alján túljutottunk, és olyan árfolyamon, amely a már felfelé haladó Európában versenyképessé teszi a gazdaságunkat.

- Helyenként dermesztőnek nevezte a Reformszövetség válságcsomagját. Pontosan mi benne a dermesztő? 

- A gazdasági kilátásai imponálóak, a társadalmi hatásai dermesztőek. Ha például a nyugdíjasok elveszítik azt a lehetőséget, hogy valaha is növekedjen a nyugdíjuk, ha nem jut mindenkinek családi pótlék, gyes, gyed, és sorolhatnám. A Reformszövetség és a mi javaslataink egyébként azonos irányba indulnak el. 

De ők azt mondják, hogy a lépéseket rohamtempóban kell megtenni, mi pedig azt, hogy a leggyorsabb tempóban, amit az ország teherbíró képessége még el tud viselni. 

- Ön tudja, mekkora az ország teherbíró képessége? 

- Elég nagy tanulság volt a vizitdíj. A Reformszövetség javaslatában egyébként szerepel, a tandíjjal együtt. Hogyan lehetne ezeket a népszavazás után alkotmányosan bevezetni? Nem lehet más célt kitűzni, mint azt, hogy gazdaságilag elmenni a legmesszebbre, de azért az ország együtt maradjon. 

Mást sem teszek három év óta, mint hogy Magyarországot megpróbálom rábeszélni, ne ijedjen meg a változásoktól. E téren azonban sokkal több csalódás ért, mint amire bármikor számítottam. Ma az emberek többségét fel lehet ültetni azzal, hogy léteznek fájdalommentes megoldások. Én lennék a legboldogabb, ha így lenne.

- Sokan úgy vélik, a kormány elmulasztotta a reformok lehetőségét. Akkor kellett volna bátrabban lépni, amikor még nem volt kisebbségben.

- A kormány 2006 óta folyamatosan küzd a reformokért. Ez az iszonyatos gazdasági világválság talán fölébreszti az embereket, talán most jobban megértik, hogy mire van szükség. Intézkedések sorozatát kell meghozni egyebek közt az egészségügyben, az adó- és a nyugdíjrendszerben. A szándék, az akarat mindig is megvolt a kormányban. És én újra és újra nekilendülök.

- Hogyan látja, miben hibázott? 

- Kezdjük azzal, hogy van több fontos dolog, amit az elmúlt három év alatt megcsináltunk. Új hidak, autópályák, egyetemi központok épültek. Új mentőállomásokat, iskolákat, elkerülő utakat építünk és újítunk fel. Ezekre joggal büszke az ország. 

Ma Magyarország gazdasága nagyobb egyensúlyban van, mint Nagy-Britannia, Olasz- és Franciaország. Igaz, nagy az államadósság, de kisebb, mint Belgiumé, Írországé és Olaszországé. Egészen a válságig azt gondoltam, én abban hibáztam, hogy nagyobb tempót diktáltam, mint amit az ország el tud viselni. 

Most már nem ezt gondolom. Azt a tempót kellett volna tartani. Ugyanakkor nem magyar probléma, hogy az emberek nehezen viselik a változásokat. Európában kevés kormány tesz annyit a szociális ügyekért, mint Sarkozy Franciaországban, a jövő hónapra mégis az ország történetének talán legnagyobb tüntetését szervezik ellene! Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában is.

- Nálunk is számítani kell ilyesmire? 

- Szerintem nem. Magyarország 2006-2008 között megtapasztalta, hogy ezzel nem oldódik meg semmi.

- Mit tud a kormány tenni azok érdekében, akik nem tudják hiteleiket fizetni? 

- Határozott és kemény fellépés kell. Megállapodtunk a bankokkal, hogy átütemezik az adósságokat, lehessen a minimális törlesztőrészleteket fizetni stb. De lassúak, az ügyintézők mit sem tudnak a megállapodásról, naponta kapom a panaszos leveleket. 

A PSZÁF vezetőjét arra kértem, indítson eljárást az olyan bankok ellen, amelyek emelik a kamatokat, emelik a díjakat, nem veszik tudomásul, hogy az adósok helyzete is megváltozott.

- Milyen állami segítségre számíthat a dunántúli térség, amelynek viszonylag fejlett gazdaságát különösen sújtja a válság, az átlagnál jobban érintik a létszámleépítések, Veszprémtől Székesfehérvárig, Vas megye autóiparán át Zala megye baromfi-feldolgozó iparáig?

- Vannak helyzetek, amikor konkrét beavatkozásra van lehetőség, mint amikor meg kellett például menteni a pápai húsgyárat. Fontos segítség, hogy elbocsátás helyett négy napot dolgoznak az emberek és az ötödiket az állam kifizeti. Az idén több mint 40 milliárd forintot tettünk félre erre a célra. 

Sajnos piacot nem tudunk most szerezni. Őszintén meg kell mondani, hogy a válság valamilyen formában mindenkit érinteni fog. Bár eddig jobbak a munkanélküliségi adatok, mint ahogy októberben számítottunk rá. 25-30 ezer állás szűnt meg, miközben több ezer új munkahely is keletkezett. Persze, nagy baj minden elvesztett munkahely.

- Lehet-e az ön reformpolitikájával választást nyerni? 

- Csak reformpolitikával lehet. 2010-ben aki azt mondja, nem változtatunk semmit, aki nem mer őszintén beszélni a választókkal, veszíteni fog. Tudom, hogy a magyar politika hagyományai szerint be kell csomagolni a mondanivalót, hogy megkíméljük a választókat a gondoktól. 

A Magyar Szocialista Párt határozottabban, egyértelműbben beszél, és ebben messze a riválisai előtt jár. Rövid távon ez nem kifizetődő, de középtávon - meggyőződésem - az egyetlen lehetséges út.

- Érez-e bármiféle személyes, illetve politikai felelősséget a radikalizmus erősödése miatt?

- Soha nem engedtem, hogy radikális megnyilvánulások támogassák a politikámat és nem építettem ilyesfajta indulatokra. 

Ebben nem ennek a politikai oldalnak van sara, hanem annak, amely folyamatosan kokettált a radikálisokkal, amelynek közvetlen szerepe van a Jobbik létrehozásában, amely cigánybűnözésről beszél, és meghirdette, hogy a kormány ellen bármilyen eszközzel lehet harcolni. Aki egyszer az utcára vitte az embereket, és úgy véli, nincs korlátja az indulatoknak. Ennek most itt van a következménye.

- Állítólag az MSZP-n belül is felvetődött a választások kiírása. Ha bizonyossá válna, hogy ön az egyetlen akadálya a nagykoalíciónak, elgondolkodna-e a lemondáson? 

- A nagykoalíciónak ma két akadálya van: az egyik, hogy a Fidesz önmagán kívül senkivel nincs jóban, alpári stílusban beszél minden más pártról. A másik a program, amely az együttműködés lehetséges alapja. A Fidesz szerint nem kell csinálni semmit, úgy általában meg kell védeni a népet. 

Tehát nem én és nem is a többi párt az akadálya a nagykoalíciónak, hanem Orbán Viktor. Aki még tárgyalni sem mer, aki fél és nem néz szembe a problémákkal.