A veszprémiek ámulva hallgatták a pesti lázadásról szóló híreket

Francsics Károly 1827-ben érkezett Veszprémbe, és haláláig, 1880-ig a városban élt, naplóját folyamatosan írta. A borbélymester üzlete a mai Rákóczi utcában állt, ahol nagyon sokan megfordultak, így egyfajta hírközpont is volt a hely. Naplójában napról napra követte az eseményeket. A pesti forradalom hírét március 16-án Fischer Mór, a herendi porcelángyár alapítója hozta a megyébe, így Pápán értesültek először az eseményekről, ahol nagy örömmel fogadták a híreket, mondta Márkusné Vörös Hajnalka, a levéltár igazgatóhelyettese. Francsics naplójában rögzítette, március 17-én és 18-án a pesti vásárról jöttek haza veszprémiek, kereskedők, mesteremberek és zsidók, s mindegyikük hozta magával a Landerer nyomdájában készített levonatot a 12 pontról és a Nemzeti dalról, amelyek közül egyet-egyet a borbélymester is megőrzött, ezek is megtalálhatók ma az intézményben. Bár Francsics Károly szinte mániákusan gyűjtötte a plakátokat és hirdetményeket, a császári hadsereg 1849-es bevonulásakor ezek többségét el kellett égetnie.

Mit kíván a magyar nemzet? - a 12 pont Francsics Károly kézírásával a naplóból

A naplóban azt olvashatjuk, hogy a veszprémiek ámulva hallgatták a pesti lázadásról szóló híreket, és mosolyogva kérdezték egymást. Egy március 19-ei bejegyzés szerint aznap sürgöny érkezett Batthyány Lajos miniszterelnöktől Rosos István alispánnak. Ennek híre futótűzként terjedt a városban, azt azonban senki nem tudta, mi szerepelt benne. Ma már tudjuk, a közcsend fenntartásáról szóló direktíva és az szerepelt benne, hogy alakítsák meg a közcsendi bizottmányokat, hogy elkerüljék a lázadást. A pesti eseményekről szóló hírt tehát Veszprémben is örömmel fogadták, gyűléseket tartottak, huszadikán hajnalban például a Dózsaváros felől egy ötvenfős csoport érkezett a településre, a társaságot Rosos István felszólalása nyugtatta meg, de azokban a napokban nem ez volt az egyetlen hasonló gyűlés, a kisebb fellángolásokat azonban végig mederben tudták tartani.

A Landerer nyomdában készített Nemzeti dal

Az ország többi városához hasonlóan Veszprémben is áprilisban kezdődött el a nemzetőrség szervezése, erről szintén rendelkezésre állnak a korabeli dokumentumok a levéltárban. A besorozottak nevét és foglalkozását is feljegyezték, ebből tudjuk, hogy harminc negyvenféle mesterség szakembere az aranyművestől a fésűkészítőig is képviseltette magát a seregben. Francsics arról is írt, a nemzetőrség felszerelése szedettvedett, nincs megfelelő fegyverzetük, és nem volt közös a vezényleti nyelv sem. A város lakossága akkoriban közel 14 ezer fő volt, és négy század alakult meg: egy-egy század a vár és környékéről, a Cserhát és vásárállás városrészből, a Jeruzsálemhegy és a Komakút tér lakóiból, valamint a Dózsaváros és környékéről. Az első századot a Dráva mellé vezényelték a horvát támadás ellen, de nem vettek részt harci ütközetben, a többiek Komárom várába kerültek, folytatja Márkusné Vörös Hajnalka.

Márkusné Vörös Hajnalka előtt a levéltárban található számos korabeli hirdetmény egyike Fotó: Nagy Lajos

Francsics naplójából kiderül, az ország sorsa iránt aggódó helyi közvélemény is nagyon várta május elsejét, ugyanis az áprilisi törvényeket amelyek értelmében Magyarország rendi államból parlamentárissá alakult aznap hirdették ki. Francsics folyamatosan írt, ebből megtudjuk, hogy amikor a Kossuth-pártiak voltak hatalmon, mindenhol piros-fehér-zöld zászlók lengtek a városban, sőt, a kerítéseket is e három szín díszítette. A város, és ahogyan naplójából kiderül, Francsics is Kossuth-párti volt, így az sem véletlen, többször írt arról aggódva, mi lesz, ha bevonulnak a Habsburg-csapatok. Ez a pillanat 1848 decemberében jött el, egyik következménye, hogy a korlátokat sárga-feketére festik.

A forradalom és szabadságharc bukása után Francsics megpróbált talpon maradni, és több szőlőt is vásárolt a környéken, élete végére azonban elszegényedett, és egy szegényházban halt meg 1880-ban.