Hírek

2006.11.20. 03:27

Akinek több ezer gyermeke van

Várpalota - Nyugdíjba vonulása alkalmából Thuri-díjjal ismerte el a szociális munka napján Sipos Zoltánné gyermekgondozónő több évtizedes szakmai tevékenységét a város önkormányzatának képviselő-testülete.

Ármás János

- Milyen indíttatás kell ahhoz, hogy valaki pici gyermekek nevelésével foglalkozzon?- A történet a következő: nagyobbik lányomat, Erikát 1972 decemberében kezdtem vinni a bölcsődébe. Láttam a sok bánatos arcot. Akkor még nem ismerték a beszoktatást, hozták reggel a gyereket, s egész napra ott kellett hagyni. Láttam, éreztem, hogy egy jó szó, egy simogatás is rengeteget jelent a csöppségeknek. Elhatároztam: itt szeretnék dolgozni. Másnap bementem a bölcsődevezető irodájába és jelentkeztem. Hetvenhárom elején üzentek, van egy üres állás. Fehérváron a bútoriparnál, február elsején a bölcsiben kezdtem. Képesítés nélküli gondozónőként. Aztán szeptembertől munka mellett már tanultam, így végeztem el az iskolát.

- Szakemberek állítják, egy bölcsiben az a gyanús gyerek, aki csendben ül a sarokban. Aki elevenen szétszedi a szobát, azzal nincs semmi gond.- Ahány gyerek, annyi kis egyéniség. Lehet, nem azért üldögél egyedül, mert annyira jó, hanem mert még nem érzi magát biztonságban. Rá ötször annyira figyelni kell, neki ötször annyi szeretetet kell nyújtani.

- A Mátyás király utcai bölcsődében kialakították a vezetővel a gyerekek számára az úgynevezett egyéni napirendet. Amelynek a lényege, hogy a kicsi a saját ritmusában él, s nem kell rigorózusan alkalmazkodni a többi-ekhez. Mit tett ön ehhez hozzá?- Közös munka volt. Az első perctől kezdve próbáltam olyan kapcsolatokat kialakítani, hogy a szülő is, a gyermek is megbízzon bennem. Elfogadjanak. Ha az anyuka elköszön reggel, a picinek akkor sem szabad kétségbe esni. Nagyon szeretem a gyerekeket. Mindent megtettem azért, hogy jókedvűen érkezzenek és boldogan töltsék el a napot.

- A bölcsisnek minden rezdülésére azonnal reagálnia kell a gondozónőnek. Előfordult olyan különleges, speciális helyzet, amikor hirtelen kellett dönteni, a problémát megoldani? - Gondoztam asztmás gyereket. Sérülteket is. Nem könnyű, de mindig tudtuk úgy kezelni a helyzetet, hogy a kicsi a problémából minél kevesebbet vegyen észre. Sokat kérdeztek a szülők, főleg akinek az első gyereke került bölcsődébe. Étkezésről. Hogyan tudjuk mi elérni, hogy a pici leül, fogja a kanalat, s rendesen megeszi az ebédet. A nagycsoportosok már maguknak mertek a tálból. A szobatisztasággal kapcsolatban a fokozatosságról, a türelemről meggyőzni az anyukákat. Sokan megfogadták, sajnos nem mindenki. A bölcsiseink délelőtt, amikor indultunk az udvarra, már egyedül öltöztek, mi csak segítettünk. Délután jött a szülő, sietett, kapko-dott, máris mást tapasztalt a gyerek.

- A mai napig él a felfogás, hogy a szülő hároméves koráig maradjon otthon a gyerekkel, nem kell a bölcsőde. Ám sokaknak vissza kell menni dolgozni. - A mai világban a bölcsiben sok gyermek sajnos töb-bet kap, mint otthon. Egy kétéves kisgyerek, ha bekerül a bölcsibe, ott megtanulja, megszokja a rendszert, s úgy megy majd óvodába. S neki már szüksége van a társra. A szülő, a felnőttek nem minden esetben a legjobb társaság, még ha a legjobbat akarják is. Találkoztam olyan kicsivel, aki ismerte már a nagybetűket. Erre egy bölcsisnek nincs szüksége. A játékot kell odatenni a szőnyegre, teret biztosítani a tevékenységhez.

- Hány kedvence volt munkája során?- Több ezer! Mindegyik. Ma már 35 évesek, akiket először gondoztam! Minden évben volt néhány nagyon kedvenc, főleg, akikre különösen kellett figyelni. Őket talán gyakrabban kaptam fel megpuszilgatni. Annyira hozzám nőttek, hogy amikor szeptemberben elballagtak az oviba, sírva búcsúztattam őket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!