2017.06.01. 19:12
Büszkeségpontot avattak Somlószőlősön az '56-os hősök emlékére
Somlószőlős - Szomorú korszak vette kezdetét a kommunista diktatúrával. A többségnek ez az időszak súlyos világot jelentett, ezért volt annyira felszabadult az 1956-os forradalom és szabadságharc – mondta Kovács Zoltán államtitkár.
Büszkeségpontot avattak Somlószőlősön, amely hozzájárul a társadalmi emlékezet ébren tartásához, valamint a közös értékeken, múlton és kultúrán alapuló magyar közösségi identitás erősítéséhez.
Kiss János Norbert polgármester úgy érzi, régi hiányosságot pótoltak az 1956-os emlékmű létrehozásával.
- A becsület erősebb, mint a félelemből épült falak. 1956-ban nemcsak a diktatúra, hanem a félelem és a hazugság ellen is fellázadtak. A hősök a reményért küzdöttek a reménytelenség korában. Az életüket áldozták, mert tudták, hogy a szabadság eszméje túléli őket – fogalmazott a polgármester. Hozzátette, a háborúhoz elég az ellenfél, a békéhez szövetségesekre van szükség; szabad csak az lehet, akiben él a becsület.
Wölfinger Géza verse után Bali István történész, a Pápai Szakképzési Centrum pedagógusa idézte fel az 1956-os eseményeket.
- Magyarország szovjet gyarmat volt, de a magyar forradalom messze felülmúlt minden antikommunista megmozdulást – hangsúlyozta a történész, majd a megtorlás éveiről beszélt.
- Volt egy tabu: 1956, amelyet a kommunisták legszívesebben a szorzótáblából is kihagytak volna. Ezzel Kádár János sosem tudott elszámolni. Maradt a kollektív amnézia, és aki ezt megsértette, a hatalom legsúlyosabb retorziójára számíthatott – fogalmazott Bali István, majd felidézte személyes emlékeit egy gyermekkori szomszédjáról.
Fábián Richárd egy '56-os hős unokájaként mondta el emlékező gondolatait.
- Feltétel nélküli önzetlen odaadást, bátorságot és kiállást láttam nagyapám szemében – idézte fel az emlékező, majd a fiatalokhoz szólt: bárhová mentek, bárkiként, csak itthon magyarként vagytok otthon és emberek.
Az ünnepségen felléptek a helyi óvodások, Marton Dávid és Marton Dóra verset szavalt. Kovács Zoltán, Kiss János Norbert és Bogdán Jenő leplezte le az emlékművet, amelyet megáldott Kocsis Tamás katolikus plébános és Juhász Dénes evangélikus lelkész. A koszorúzás után a Büszkeség fáit ültették el. Az ünnepséget követő fogadáson Kovács Zoltán egy első osztályos verssel idézte a diktatúra éveit.
